Magyarországon nem először lépte át a milliárdos álomhatárt a telitalálatos nyereményalap. A legnagyobb összeget tavaly nyerte meg egy szerencsésen tippelő játékos, majdnem 6,5 milliárd forintot az ötös lottón. Ebből minimum lehet venni 200 budapesti lakást, vagy egy osztrák álomkastélyt, esetleg vidámparkot és mellé egy privát Beyoncé-koncertet a nappaliba.
A nyertesek a bűnözőktől legalább annyira tartanak, mint az addig soha nem látott rokonoktól: az egyik lottómilliomos, akinek négyese volt, mindenkinek adott 200 forintot, hogy vegyen magának egy lottószelvényt, őt pedig felejtsék el. A magyar lottónyertesek szinte kivétel nélkül kerülik a nyilvánosságot – ugyanez az Egyesült Államokban lehetetlen lenne, ott kötelező nyilvánosságra hozni a nyertes személyét. Magyarországon védi a személyiségi jogokról szóló törvény, így ha nem akar a nyilvánosság elé állni, adatait titkosan kell kezelni.
Hétpecsétes titkok
Létezik egy úgynevezett nagynyertes kérdőív, amelyet a Szerencsejáték Zrt. szigorúan őriz. Ezt a telitalálatos szelvény tulajdonosa a nyeremény átvételekor tölti ki, ha akarja, a legnagyobb titoktartás mellett. De mivel nem kötelező, így még névtelenül is csak ritkán vállalják, hogy kitöltik a kérdőívet, vagy csak nagyon röviden válaszolnak. Kértük, de a Szerencsejáték Zrt. a kérdőív egyetlen kérdését sem árulta el, azt azonban megosztották velük, hogy a nyertesekben a leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy mikor kapják meg a nyereményt. „Természetesen a kifizetési eljárás alatt beszélgetünk a nyertessel, de csak a feladatra fókuszálunk (adatok egyeztetése, nyertes szelvény ellenőrzése, stb.). A nyeremény felvétele nagyon szigorú szabályokhoz kötött, feladatunk a nyeremény kifizetésére korlátozódik, a nyereményfelvétel után nem tartunk kapcsolatot a nyertessel, így azt sem tudjuk eldönteni, hogy a nyertesnek szüksége van-e pszichológusra, vagy sem. Ugyanúgy nem adunk befektetési tanácsokat sem, nem is adhatunk” – írja válaszában a Szerencsejáték Zrt.
Nyugaton a helyzet teljesen más
Nálunk tehát csupán városi legenda, hogy pénzügyi tanácsadók állnak haptákban a lottómilliomosok szolgálatára, külföldön azonban ez bevett gyakorlat. A brit National Lotteryt szervező Camelot Group, ahogy írják, „páratlan professzionális segítséget nyújt a nyerteseknek nyereményük átvételekor és azután is”. Felismerve, hogy ez az időszak nemcsak az eksztatikus örömé és izgalomé, hanem emellett érzelmileg megterhelő is, a segítségnyújtás abban a pillanatban elkezdődik, ahogy a nyertes jelentkezik a nyereményért. Az 500 ezer font (214 millió forint) fölötti nyertest privátbankár keresi fel otthonában, hogy megbeszéljék a banki lehetőségeket, ezenkívül független (!) jogi és pénzügyi tanácsadók adnak neki praktikus tanácsokat. A segítő csapat sokszor évekkel a nyeremény után is kapcsolatban marad a nyertessel.
Szerény hollandok
A holland lottónyertes legelőször kap egy csésze kávét, hogy megnyugodjon, ugyanis őrjítő feszültségben telnek azok a napok, órák, míg nem igazolja, hogy ő a szerencsés. „Az emberen könnyen paranoia lesz úrrá – árulja el Jan Garnaat, a Staatsloterij tanácsadója. – Azt hiszi, a homlokára van írva, hogy nyert, még az utcán is kiszagolják rajta, hogy milliókat érő cédulát visz a zsebében. És a cetli, ami percekkel ezelőtt még a dohányzóasztalon hevert, most hirtelen szent ereklye lesz.”
A hollandok tapasztalata szerint a nyertesek általában jól bánnak a pénzzel. Egyszer kérte a Staatsloterij pszichológus segítségét, amikor egy fiatal nő szülei attól tartottak, hogy hirtelen jött vagyonuk miatt lányukat el fogják rabolni, ezért nyomkövető chipet akartak a lányuk karjába ültetni. A pszichológus segített meggyőzni őket arról, hogy erre nem lesz szükség. A Staatsloterij nem ad pénzügyekben tanácsot, azt azonban elmondják, hogy jobb, ha a pénzt a első hónapban számlára teszik. Ez megnyugtatja a nyertest, és ennyi idő alatt valamelyest hozzászokik a gondolathoz, hogy gazdag lett.
Ezen kívül a nyertesek megkapják a legnagyobb bankok privátbanki ügyekkel foglalkozó szakembereinek elérhetőségét, akiknek ez nem ismeretlen terep. Ők sok olyan emberrel találkoznak, akinek családi vállalkozását eladván nagy vagyon szakad a nyakába. Az egyik privátbankár, Andrew Mackay tapasztalata az, hogy a holland nyertesek nem extravagánsak. Ritkán adják fel az állásukat, legfeljebb kevesebbet dolgoznak, nem költöznek a milliomosnegyedbe, és legfeljebb egy drága sportautót vesznek. Megfontoltan fektetik be a pénzüket, és a válság óta különösen óvatosak. Vannak, akik alapítványt tesznek – ennek elintézésében is segítséget nyújt nekik a Staatsloterij. A Staatsloterij egyik legnépszerűbb rendezvénye a decemberben megrendezett „lottómilliomosok találkozója”, ami egyfajta önsegítő csoportként működik: itt összejöhetnek és megbeszélhetik a tapasztalataikat, a tavalyi nyertesek elmesélik, mi történt velük azóta, így mindenki okulhat. A sorstársak egymás közt felszabadultan oszthatják meg félelmeiket, kétségeiket. A lottószervezők pedig, végignézve a parkolón, úgy érzik magukat, mintha a legmenőbb autókiállításon járnának.
Filozofikus németek
A legnagyob nyereményeket Európában az Eurojackpot ígéri. 2015-ben egy cseh férfi 90 millió (!) eurót nyert, ami mai árfolyamon több mint 33 milliárd forintnak felel meg. Még leírni is nehéz a számot, nemhogy felfogni. Szakértők szerint a milliárdos nyereményt rövid ideig eufória követi, de ezt egyhamar depresszió és ürességérzés válthatja fel. A nyertesek nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy ekkora pénzhalmon üljenek, és az ezzel járó stresszhez sem, mivel – ki hitte volna – pszichológusok állítják, hogy a gazdag emberek élete sokkal stresszesebb, mint a fizetésből élőké. Egyik napról a másikra komoly milliós, milliárdos téttelekre vonatkozó döntéseket kell hozniuk, vagyis korábban elképzelhetetlen mértékű anyagi kockázatot kell vállalniuk. Éppen ezért fontosak a lottótanácsadók, akiknek egyik legfontosabb feladatuk a pszichológusi támogatás.
A tanácsok nem meglepőek: nem azonnal felmondani a munkahelyen, először hallgatni, még a rokonok és a barátok előtt is, utána kisebb összeget elismerni, amellyel nem túl kirívó luxust engedhet meg magának, mint például egy új autó vagy egy világ körüli út.
Ha a környezet tudomást szerez a pénzről, a nyertest elárasztják a kérések, adjon pénzt műtétre, lakásra, tanulásra, mondván: neki van elég, és ha jó ember, ad másnak is. Ez hatalmas nyomás, mert a nyertesek jók akarnak lenni. Volt egy pár, aki kétszer is milliókat nyert, de másodszorra iszonyúan nyomasztotta őket a nyeremény, mert úgy élték meg, hogy ezt nem érdemelték meg, miért éppen ők? Úgyhogy alapítványt tettek, és a pénzt jótékonyságra fordították.
Egy hamburgi lottótanácsadó, Birte Engelken szerint minden lottómilliomossal folytatott beszélgetés előbb vagy utóbb filozofikus lesz, mert a nagy nyeremény csak azok életébe hoz boldogító változást, akik tudják a választ a legalapvetőbb kérdésekre: ki vagyok én? Mi tesz engem maradéktalanul boldoggá? Miben hiszek? A lottón nyert pénz ugyanis nem más, mint lehetőség a legmélyebb vágyak valóra váltására. Feltárulnak a legbensőbb mozgatórugók, és nincs több kifogás. A pénzhiány ugyanis sokáig jó mentség arra, hogy halogassuk nagy álmaink valóra váltását, mondván „szívesen tenném, de nem engedhetem meg magamnak”. Így az ölébe pottyant gazdagság még hatalmasabb feladat elé állítja az embert: kiderülhet, kicsoda is ő, milyen ember valójában, most nem áll előtte semmilyen akadály, hogy megvalósítsa önmagát.
A sárvári lottómilliárdosok nem happy endje
Egy lottónyertes elképzelt életét meséli el egy évekkel ezelőtt futó reklámkampányuk, amelyben egy kitalált lottómilliárdos, Szemlédi András szerepelt. Az ihletet az a sárvári nyertes adta, aki 2003-ban 5,2 milliárd forinttal az addigi legnagyobb magyar lottónyereményének tulajdonosa lett. A valóság azonban csak kezdetben volt álomszerű, a folytatás megrázó volt, és a tanulság: az örök igazság, mely szerint a pénz nem boldogít.
Két évvel később jelent meg a Lottón nyertem – egy lottómilliárdos igaz története című könyv. Sokan találgattak, hogy vajon az Istvánnak nevezett szerző mögött a valódi nyertes áll-e, vagy mindez kitaláció, azonban az akkori Szerencsejáték Zrt. közlemény szerint több olyan dologról esik szó a könyvben, amiről csak az tudhat, aki már nyert ekkora összeget, vagy pedig valaki bizalmasan elmondta neki. István, a vidéki mérnök és felesége, Zsuzsa élete egy pillanat alatt megváltozik: a lepukkant Opel Astrát felváltja a kétszázezer eurós Ferrari, 95 millió forintos telken 6 garázsos, 8 fürdőszobás házat építettek 500 millióból, luxus vitorlás yachtot házimozival és pezsgőfürdős medencével, mindezt a Balatonra. Vettek 18 milliós gyémántgyűrűt, és egy hétre kiruccant Amszterdamba, ami csekély 24 millióba került. Az álom szertefoszlott: Istvánról kiderült, hogy halálos beteg. Egy németországi magánklinikán hunyt el.
A feleség később a Magyar Televíziónak adott e-mail-interjúban elmondta: először nagyon nehéz volt megszabadulniuk a régi szokásaiktól. „Aki sokáig élt szerényen, az nehezen szokja meg a hirtelen gazdagságot. Csináltunk egy listát, hogy mire szeretnénk az első időben költeni. Nekem a gyermeknemzés volt a legfontosabb, amire akkor már csak mesterségesen volt bármi esély. Elkezdtünk egy komoly beültetési programot. Persze a családnak is adtunk a pénzből. Telefonkönyvből és minden ismeretség nélkül kerestünk ingatlanügynököt, ügyvédet, autókereskedőt. Sok pénzt fordítottunk jótékonyságra” – írta Zsuzsa. A névtelenségbe burkolózó szerző a teljes honoráriumot egy rákalapítványnak ajánlotta fel.
