Művei a kezdetektől összefonódtak az irodalommal. Segítségül hívta Szophoklészt, Goethe Faustját és Shakespeare-t – különösen a Hamlet, a Lear király és Macbeth volt számára fontos-, hogy megmagyarázza nézeteit a tudattalan motivációkkal és az álmok komplex metaforáival, áttételes jelentésével kapcsolatban. Költők és a regényírók nyelvét használta, hogy illusztrálja, milyen az irracionális viselkedés- ez az úttörő koncepció ma már mindennapos lett. Hatása még ma is érezhető az irodalmi alkotásokon.
„Amikor egyik legszebb művét olvasom, ugyanazokat a feltevéseket, érdeklődést és megoldásokat, találom, amelyek ismerős nekem a saját gondolataimből”– írta Freud Arthur Schnitzlernek, akinek szókimondó szexuális töltetű műveit közel egy negyed századra betiltották Ausztriában. Schnitzler, akárcsak Freud, neurológus végzettségű volt. Ismerte az Álomfejtést, írásában megjelennek az álmok, a freudi szimbólumok (hegyek, tavak) és a “szabad asszociáció” módszerén alapuló a tudatfolyam.
Freud levelezett Stefan Zweig osztrák íróval is, aki 1931-ben írt életrajzi esszét a pszichoanalitikusról: „Húsz évvel ezelőtt Freud gondolatai még mindig istenkáromlás és eretnekség volt. Ma szabadon használják a mindennapi nyelvben.”
Freud pszichoanalitikus elméletei és tudattalanra helyezett hangsúlya évtizedekre elég ihletet adott ellentmondásos karakterekhez. Nemcsak a szerzőkre, de a kritikusokra is hatott: a posztmodern, a strukturalizmus és a posztstrukturalizmus mind Freud műveiben gyökerezik.
Freud hatása a 21. században is érződik. De ma már szereplőként is felbukkan, nem csak művin keresztül elevenedik meg. A macedón Goce Smilevski Európai Unió-díjas Freud húga című könyve melankolikus mese Freud legfiatalabb húgáról, Adolfináról, aki a Theresienstadti koncentrációs táborban halt meg (Freud öt húgából négy halt meg a náci haláltáborokban). Karen Mack és Jennifer Kaufman történelmi romantikus regénye, a Freud szeretője Freud sógornőjéhez, Minnához fűződő állítólagos viszonya köré sző mesét. A Downton Abbey alkotói egy TV-sorozatot készítettek Freud: The Secret Casebook címmel, amelynek helyszíne a századvégi Bécs, ahol Freud, mint az első “profilozó” működik, és belegabalyodik kusza és provokatív magánéletének hálójába.
Mentális nyomozó
Freud esettanulmányai, amelyeket történetekként, novellaként írt meg Freud, kiapadhatatlan forrása lett az íróknak. A tanulmányokat megkérdőjelezik, kritizálják, tanulmányozzák, utánozzák, kicsavarják, újraértelmezik.
Freud egyik legismertebb esettanulmánya a 1905-ben írt Dora: egy hisztéria-analízis töredéke. Ebben egy fiatal nő végtagfájdalmakban szenved, és “hisztérikusan” elveszíti a hangját. Tüneteiben Freud szexuális elfojtást lát, amely gyermekkori emlékekből táplálkozik. Lidia Yuknavitch merész regénye, a Dora: A Headcase igazságot szolgáltat Dorának, eredeti nevén Ida Bauernek. A regényt áthelyezi a mai Seattle-be. „Amikor először olvastam Freud híres esettanulmányát a hisztériáról és a betegről, Ida Bauerről, 20 éves voltam. Annyira felidegesített, hogy 25 éve kísért. De meg kellett várni, hogy egy elég jó író legyek ahhoz, hogy Ida hangját visszaadjam.”
Dóra esete az alapja a Sheila Kohler új regényének, a Dreaming for Freud (Álmok Freudnak) is. A gyönyörű, 17 éves betegett apja viszi Freudhoz, mert azt akarja, hogy ésszerűbb legyen. Célja, hogy lányának viszonya legyen a szeretője férjével, de erről hallgasson. A lány természetesen tiltakozik, miután megtalálja az Álomfejtést apja könyvtárában, úgy dönt, hogy álmokat talál ki Freudnak, amelyek aztán későbbi esettanulmányaihoz szolgálnak táptalajul. A szerző szerint Freud esettanulmányai úgy vannak megírva, mint a Conan Doyle Sherlock Holmes történetei. Minden eset egy rejtély, amelyet megold. Hogy igaza van vagy sem? Nem igazán számít. A végén úgyis ez a rejtély a lényeg.
Már az első publikációk megjelenésétől fogva Freud gondolatai forradalmi és ellentmondásos nézeteknek számítottak. Hívei – köztük Carl Jung, Otto Rank, Alfred Adler, Karen Horney, Anna Freud, Melanie Klein és Erik Erikson – eltértek az eredeti kiindulóponttól, folyamatosan kiterjesztették és módosították a pszichoanalitikus gondolkodást és gyakorlatot. Freud, a szerző, aki 1930-ben elnyerte a Goethe irodalmi díjat “tiszta és kifogástalan stílusáért” és katalizátorként működik számtalan más író számára, ugyanolyan fontos, mint Freud, a tudós.
