Nyolcévnyi párizsi élet után tudom, mennyire nem lehetett egyszerű mutatvány a csúcsra jutni a szenegáli és mauritániai szülőktől származó, kisvárosi fiatalembernek a szabadság, egyenlőség, testvériség bűvös háromszögében.
A francia fővárostól mintegy harminc kilométerre, egy panellakásban, bevándorlók gyermekeként nőtt fel a fülig érő szájú kis Omar. Ez a városka azóta több ismert embert is adott Franciaországnak: a marokkói származású Jamel Debbouze-t, a franciák egyik kedvenc komikusát és a világ második legdrágább futballistáját, a hatvankilencszeres válogatott Nicolas Anelkát − mindketten Omar gyermekkori barátai voltak. Az ismeretlenségből indultak, és mindhárman a nemzet büszkeségévé váltak − egymást támogatva a siker felé vezető hosszú, rögös úton.
Omar első fellépéseinek nem volt átütő sikere, miután alig eggyel többen voltak a nézőtéren, mint a színpadon. Ketten álltak a világot jelentő deszkákon, a kezdeti nehézségeket egyre viccesebb poénokkal próbálták áthidalni, és másfél év múlva már nem akadt üres szék a nézőtéren, minden előadásuk telt házas volt.
Ez nem neked való!
Pedig a francia társadalom nem könnyíti meg az érvényesülést. Ha valaki sikeres szeretne lenni, keményen meg kell dolgoznia érte: le kell küzdenie a leküzdhetetlent, egy elitista társadalom minden buktatóját és szabályrendszerét, ami első látásra teljességgel lehetetlen küldetés. Ráadásul Omart semmi sem predesztinálta arra, hogy színész legyen. Édesanyja takarítónő, édesapja gyári munkás, mindketten Afrikából érkeztek. Fiuk érettségi után egy klímaberendezésekkel foglalkozó céget szeretett volna alapítani Szenegálban. Bár nem lett belőle sikeres nagykereskedő, édesanyja szent meggyőződése, hogy a fia elsősorban jó
|
OMAR SY
|
|
"Az afrikai bevándorlók gyermekeként született Omart semmi sem predesztinálta a sikerre. Édesanyja takarítónő, édesapja gyári munkás volt."
|
neveltetésének köszönheti sikerét annak ellenére, hogy tanárai nemigen bíztak benne: „Ez nem neked való! Ezt te nem tudod megcsinálni!” − ilyen megjegyzéseket gyermekként sokszor tehetett zsebre a kisfiú.
Szerencsére a franciák imádnak nevetni: rövid, humoros videókkal szórakoztatják magukat nap mint nap, ami annyira beleépült a francia szokásrendszerbe, hogy minden egyes tévécsatornának van egy vicces, naponta vagy hetente visszatérő rövid sorozata. Ezeket a könnyed, nevettető perceket a nézők jobban várják, mint az esti híradót.
A teljes cikk a La femme 2015. nyári számában olvasható.
