Negyven film, számtalan színházi darab szereplője. Két Oscar-, két Golden Globe, 3 BAFTA- és egy Emmy-díj nyertese. Ám Nagy-Britannia egyik legnagyobb színésznője – saját bevallása szerint – örül, hogy így, ötvenen túl még mindig dolgozhat…

A megjegyzés minimum azért meglepő, mert a kosztümös filmek doyenne-je, az Értelem és érzelem, majd a Shakespeare-filmadaptációk ünnepelt sztárja a mai napig igencsak foglalkoztatott művész. Mégis komolyan mondja, mert Emma Thompson semmit nem tesz véletlenül. Sőt feszíti a húrt, hiszen félelmetesen őszinte véleménye szerint a mai fiatal színésznők szinte teljesen egyformák, amint beszippantja őket a hollywoodi klisévilág, kénytelenek alávetni magukat a megkövetelt külsőségeknek, aztán jön még a Photoshop, és az ifjú sztárok – akik olykor még akár tehetségesek is – olyan képet látnak, láttatnak magukról, amelynek valójában sosem tudnak megfelelni. „Ha azt mondják − a szereposztó díványon tartott egyeztetésen −, hogy most majd újra kitalálunk téged, akkor igen nehéz bármit is tenni a követelmények ellen: vékonyabbnak, csinosabbnak kell lenned, mert el kell adnunk téged, de amíg így nézel ki, addig ez nem működik. És ez bizony nem a színészetről szól. Teljesen mindegy nekik, tudsz-e játszani vagy sem. Iszonyatos nyomás lehet ez.”

Ő mindezt elkerülte, és nem azért, mert pályája elején nem létezett ez a jelenség. A magyarázat sokkal inkább tudatos feminista egyéniségében keresendő: „19 éves korom óta vagyok feminista. Úgyhogy elég pontosan megmondtam volna nekik, hova menjenek ezzel az egésszel. Nagyon vad és szenvedélyes voltam akkoriban.”

Egy saját és egy adoptált gyermek anyjaként a mai fiatalokat is veszélyeztetve látja, hiszen a közösségi médiában „kötelező” posztok, az azokra érkező kommentek szerinte ugyancsak komoly önértékelési zavarokat okozhatnak. Gyermekei, a 17 éves Gaia és a 2003-ban örökbefogadott, ruandai árva, ma már emberjogi ügyvédként dolgozó Tindyebwa Agaba Wise iránt érzett felelőssége is alakítja forgatókönyv-írói karrierjét. Tegyük hozzá, ő az egyetlen művész, aki forgatókönyvíróként és színésznőként is Oscar-tulajdonos. Az „Értelem és érzelem” Oscar-díjjal jutalmazott forgatókönyve mellett csakis gyermekbarát filmeket ír, elég, ha csak a két Nanny McPheet említjük, vagy legutóbbi munkáit, az Annie

Emma Thompson kissé lesajnálóan figyeli az óriási költségvetésű, különleges technikai effektektől hemzsegő, fiatalokat célzó filmeket: „Vajon miért jó az nekünk, ha a filmekben minden felnagyítva jelenik meg, a történet könyörtelen, és összességében üres? A filmipar csupán a pénzsóvárságról szól. Márpedig a gyerekek ennél többet érdemelnek.”

A teljes cikk a La femme 2016. tavaszi számában olvasható.