"Hőseink sikeres karrierútjuknak fordítottak hátat, hogy valami újba kezdjenek. Saját cégek és világjobbító projektek kapnak így szárnyra a világban."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Váltani tudni kell

Hőseink sikeres karrierútjuknak fordítottak hátat, hogy valami újba kezdjenek. Saját cégek és világjobbító projektek kapnak így szárnyra a világban.

Sikeres vállalti tanácsadói munkájáról és addigi karrierjéről mondott le Saskia Bruysten, akit ma már szociális befektetőként ismer a nagyvilág, az Y generáció pedig példaképként tekint a fiatal hölgyre. Az 1980-ban született főhősünk ugyanis nagyot fordított az addigi rögeszmén, hogy a kapitalizmus és a nagyvállalatok a világjobbító szándék legnagyobb ellenfelei. Persze nem ő volt az első, aki a gyakorlatban is összeolvasztotta ezt a két, látszólag össze nem illő világot. Hasonlóan gondolkodik például az ismert milliárdos, Bill Gates, aki számítógépes technológiákból szerzett vagyonával támogatja világjobbító célokat kitűző alapítványát, és ugyanerre az útra lépett Saskia Bruysten is, aki szerint „a kapitalizmus kiváló szerepet játszhat az emberiség jobbításában”.

 

A fiatal és szép menedzser hölgy, kitartva elképzelése mellett, hogy nem a gazdaság minden rossz okozója a világban, megalapította saját cégét, a Yunus social Businesst. A vállalkozást a Nobel-díjas Muhammad Yunusról nevezte el, aki Bangladesben a 70-es évek közepén elkezdte a mikrohitelezést: akkor a lakosság 80 százaléka élt létminimum alatt, ma ez az arány kevesebb, mint 40 százalék. Valami hasonlót forgatott fejében Saskia is. Olyan startupokat keresett, amelyek nem megfelelően bánnak a bevételeikkel, segítségként pedig a Szilícium-völgyből hozott számukra befektetőket. Szó sincs azonban jótékonykodásról, sokkal inkább olyan üzletről, ahol mindenki csak nyerhet. A célok azonban többek, mások, mint a piaci alapon döntő tőkésekéi: a Yunus social Business ugyanis kizárólag olyan projektek mellé áll, amelyek a világ jobbításán dolgoznak például háború, környezetszennyezés vagy éhség sújtotta területen. „Az emberiség komolyabb problémákkal küzd, mint hogy kifejlesszen egy újabb fotómegosztó alkalmazást” – nyilatkozta a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak.

 

 

A sok ügyfele közül az az ugandai férfi a kedvence, aki iskolaépületekre fejlesztett ki olyan technológiát, amely megszűri az esővizet. És megint mindenki csak nyer: Saskia visszakapja a kölcsönzött pénzt, a gyerekek tiszta ivóvízhez jutnak, az ötletgazda és a megvalósító pedig némi vagyonhoz. Szíve másik csücske az az afrikai méztermelő, aki egy menekülttáborban gondolta ki ötletét. Ma már 1800 méhész beszállítóval dolgozik együtt, olyan kisgazdálkodókkal, akik mindent maguktól tanultak. Az üzlet virágzik, a méhviaszukat pedig már Európába is exportálják.

 

A 2011-ben alapított cég elsősorban a fejlődő országokban támogat projekteket, eddig összesen 35 induló vállalkozást segített meg egyenként félmillió eurós kezdő tökével. Saskia a vállalkozásokból nem minden centet lát viszont, míg azonban a startupok világszerte a befektetett összegek 80 százalékát hozzák vissza, nála ez az arány azért jobb. Ebből nem is engedne, Saskia ugyanis nem alamizsnát kíván osztani, hanem üzleti alapon is működő ötleteket támogatni. A támogatott vállalkozásoktól megköveteli, hogy felelősen bánjanak a kölcsönbe kapott pénzzel, és még profitot is termeljenek.

 

Már fiatalkorában kiderült, hogy Saskiának jó orra van a pénzügyekhez. A kanadai anyától és német apától származó hölgy Németországban nőtt fel, és járt egyetemre, ambíciói és kiváló szakmai tudása pedig gyorsan az üzleti élet elitjébe emelte. Iskoláját a németországi Rheingau után Argentínában, majd az Egyesült Államokban folytatta, a Boston Consulting Bankot pedig azért választotta első munkahelyeként, mert felhívásukban a legnehezebb felvételit ígérték. Kezdetben, 23 évesen Münchenbe, később New Yorkba szólította a munka, ahol mindene megvolt: izgalmas munkahelyi kihívások, kiváló csapat, remek lakás. De valami mégis hiányzott. Az amerikai nagyvárosban eltöltött öt év után feltette magának a kérdést: miért is fontos nekem, hogy az adott cég eladjon még egy cipőt, ajakrúzst vagy éppen mosógépet. És nem tudta rá a választ.

 

Saskiának ezután időre volt szüksége, hogy átgondolja, mit is szeretne kezdeni az életével. Kis kimenője idején sem unatkozott, beutazta a világot, és mesterfokozatot szerzett a London School of Economicson. Mire „útja” végére ért, pontosan tudta, hogy többre van szüksége, mint jó fizetésre, bónuszokra és karrierre, sokkal fontosabb a méltányos, hierarchia nélküli munkahely és a rugalmas munkaidő.

 

Nem kevésbé tanulságos Winston Chen története. A férfit legtöbb barátja őrültnek nevezte, amikor egy szoftvercég műszaki vezérigazgatói állásából mondott fel, hogy egy évre családjával Norvégia sarkvidéki szigetére költözzön. Persze többen irigyelték is elszántságát. Miközben sokan álmodnak ugyanis arról, hogy egy időre hátat fordítva a karrierjük támasztotta nyomásnak, valami teljesen újba fogjanak, néhányan élnek is a lehetőséggel. Mára ráadásul annyit változott a világ, hogy egyre több nyugati munkahely nyitott a hasonló ötletekre, tudják, hogy motiváltabb, élményekkel teli munkaerőt kapnak vissza, ha teret engednek a hasonló szárnypróbálgatásoknak.

 

Winston Chent egy TED-előadás inspirálta, hogy változtasson az életén, bár először csak munkahelyet szeretett volna váltani, hiszen egy évtizednyit dolgozott ugyanannál a cégnél. Először azt kellett átgondolnia, hogy addigi karrierútjától eltávolodva ott folytathatja-e, ahol abbahagyta. „Ez a legfőbb oka annak, hogy az emberek nem tesznek hasonlóan, és én se voltam ezzel másként. De néha nem tudsz szabadulni a gondolattól, hogy azt az életet éld, amit igazán akarsz” – nyilatkozta a BBC-nek. Persze a véletlennek is volt szerepe a történetében, hiszen amíg Chen a felmondását követően munka után kutatott, egy barátja szólt tanár feleségének egy norvég szigeten felkínált pedagógusállásról. Mivel felesége Norvégiában született, kapva kapott az alkalmon – a gyermekekkel otthon töltött öt év után egyébként is szeretett volna egy időre hazaköltözni. Veszíteni nem veszíthet – gondolta, így az utazás mellett döntöttek.

 

„Jobb munkahelyi hozzáállás jellemzi azokat, akik egy kis szünetre mennek” – mondja Jaye Smith, a New York-i karriertanácsadó-cég, a Reboot Partners társalapítója. 2011-ben még egy könyv is megjelent a témában: 500 olyan embert interjúvoltak meg, akik megszokott karrierútjukat valami újra cserélték, ha csak egy időre is. Nem kell feltétlenül több évre elköltözni ahhoz, hogy valaki friss fejjel térjen vissza a munkába, a kötetben megkérdezettek között akad persze olyan, aki két évig korábbi munkahelye közelébe sem ment, más viszont csak egy hónapra mondott búcsút a megszokott mindennapoknak. Hogy mihez is kezdtek ez idő alatt? A paletta igen színes, a tapasztalatok viszont egységesek: egyaránt profitálhatunk abból, ha külföldi önkénteskedésre, egy kutatócsoportban való részvételre, vagy csak arra fordítjuk ezt az időt, hogy visszaüljünk az iskolapadba. Olyan kompetenciáinkat fejleszthetjük, mint a kommunikáció, a munkatársak menedzselése, de fejlődhet problémamegoldó képességünk is. Chen esetében mindez egy saját alkalmazás kifejlesztésében csúcsosodott ki. Próbálkozása hobbinak indult, amelyből a hangalapú mobilalkalmazásokat készítő cége fejődött ki egy év múltán, amikor visszatértek Bostonba. 

Takács Erzsébet Takács Erzsébet cikke 2016. május
címkék:
Karrier
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.