Egyre több kínai milliárdos gyermeke utazik haza külföldről, hogy a főként az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban folytatott tanulmányaik befejeztével megkezdjék a szülők által felépített cégbirodalom átvételét – adta hírül néhány hete a Bloomberg hírügynökség. Legalább 11 olyan – együttesen több mint 120 milliárd dollárnyi vagyonnal rendelkező – kínai család van, melynek tagjai az elmúlt években jelentős lépéseket tettek azért, hogy rendben és hatékonyan történjen meg náluk az utódlás. Az örökösök 40 évesnél mind fiatalabbak. A hírügynökség azt is megjegyzi, hogy ez a 120 milliárd dollár csak a jéghegy csúcsa: az elmúlt évtizedek alatt Kína néhány legnagyobb vállalatának alapítói együttesen ezermilliárd dollárnyi vagyont gyűjtöttek össze. Az alapítók mostanában közelednek a nyugdíjkorhatárhoz.
Az utódlás tervezése azonban már tudatosan, öt–tíz évvel korábban megkezdődött, hogy a cégvezetésben zökkenőmentes legyen az átmenet, az átadás-átvétel folyamata.
Közép-Kelet-Európa lemaradásban
Magyarországon, a kivételektől eltekintve, gyökeresen más a helyzet, már ami az cégeknél az utódlásról gondoskodást illeti. Ennek legfőbb oka, hogy nincs meg a kultúrája, miként lehet átadni a cégvagyont, ezért azt mindenki tolja, halasztja, ameddig csak tudja. A magyar vállalatok 25–30 százalékánál csak egyetlen, 60 pluszos aláíró személy található ügyvezetőként, s ha bármi történik vele, megáll a cég élete: leállnak az utalások, így akár egy jól működő cég is csődbe mehet, holott azt senki nem akarja. Pedig a cégöröklés független attól, készülünk-e rá vagy sem, akarjuk-e azt vagy sem, egyszer mindenképp meg fog történni. Ezért jobb rá tudatosan készülni. Mivel az első igazi magáncégek a rendszerváltást követően alakultak meg, jelentősebb magánvagyonok is attól kezdve keletkeztek. Az alapítók mára érték el a nyugdíjas kort, sőt nyugdíjas korban is aktívak, ügyvezetői feladatokat látnak el, így el kell gondolkodniuk, hosszabb távon miként alakul jól felépített vállalkozásuk jövője. A generációváltás nehéz feladat; egész Kelet-Európa tanulja ezt a folyamatot, mert nincs előttünk olyan generáció, amelynek erről tapasztalata lenne – említette a szakember.
Ötletek, tanácsok, javaslatok
Magyarországon is vannak olyan tanácsadók, cégek és szervezetek, amelyek az utóbbi időszakban sok tapasztalatot gyűjtöttek össze cégutódlásról, cégeladásról, s tudják segíteni azokat a tulajdonos-ügyvezetőket, alapítókat, akik már elég idősek ahhoz, hogy szinte kötelezően el kell gondolkodjanak vállalkozásuk jövőjéről, saját szerepükről, visszavonulásukról.
A tulajdonos-ügyvezetőnek időben végig kell gondolnia, mikor és miképpen szeretne kiszállni vállalkozásából. De addig is fel kell építenie a stratégiáját, milyen irányba kívánja elvinni cégét. A visszavonulásig időt kell hagyni arra, hogy összegyűjtsön akkora tőkét, kiszállási magánvagyont, amellyel utána jólétben tud majd élni. Ezt az igény határozottan meg kell tudni fogalmazni, akár öt–tíz–tizenöt évvel a tervezett háttérbe (nyugdíjba) vonulás előtt. A stratégia része az is, hogy a cégvezető eldöntse, hogyan teremti elő a számára szükséges összegeket. Ha ma valaki a vállalkozásából pénzt vesz ki, azután sokféle adót kell fizetnie. Ha azonban ezt a cégben tesszi félre tulajdonosként, akkor abból nem kell most adózni, pénze a cégnél fog fialni, melyre különféle lehetőségek vannak. Vagyis az, aki ma a magánvagyonából gyűjt pénzt, vásárol ingatlanokat, feleslegesen teszi, mert azzal évente milliókat hagy ott a NAV-nak.
Szindikátusi megállapodást érdemes kötni a több tulajdonossal rendelkező cégek esetében, vagy ha az öröklésben lehet érintett potenciálisan több tulajdonostárs. Ebben le kell fektetni az alapokat egy tervezett vagy tervezetlen kiszállás esetére. Az érdekeltetekkel meg kell határozni az üzletrészértéket, erről taggyűlésen határozatot kell hozni, hogy el lehessen kerülni a későbbiekben a huzavonát, mely akár a cég életét is megbéníthatja. Ehhez pénzügyi biztosítékokat is hozzá kell rendelni, részben akár életbiztosítás formájában is.
A dinamikus, tervezett cégértéknövelés azoknak lehet fontos, akik néhány éven belül el kívánják adni cégüket, mert nincs, örökös, vagy nincs a vállalkozásban egy menedzsment, amely azt továbbvinné. Az értéknövelés egyik kulcsa a szakemberek megszerzése és megtartása e szakemberhiányos gazdasági környezetben. Önmagában a bér erre nem alkalmas, ezért hosszú távú megoldásban kell gondolkodni. Jó megoldás lehet, ha a fizetésen kívül annak 10–15 százaléknyi összegét el lehet különíteni, egy viszontbiztosított számlán, mely a dolgozó nevére szól. A munkavállaló akkor jogosult az összegre, ha például tíz évig a cégnél marad.
E három fő javaslatnak megannyi részletkérdése van, a lényeg az, hogy a cégöröklésnek számtalan eleme van. A generációváltásra tehát nem árt a lehető legkorábban gondolni, s arra kellő időben felkészülni.
