Az alapító nagyapa örökségéről, a magyarok egészségtudatosságáról és a Béres Csepp időszerűségéről beszélgettünk az elnöki posztról idén leköszönő dr. Béres Józseffel és a stafétát átvevő Béres Marcell-lel.

 

Az alapító, idősebb dr. Béres József valódi legenda, aki megszállott elkötelezettséggel igyekezett segíteni embertársain, és ingyen adta tanácsait és legendás cseppjeit a szájról-szájra terjedő hír alapján hozzá érkező betegeknek. Ma viszont egy elegánsan felújított irodaházban ülünk, egy prosperáló részvénytársaság székházában, amelynek a dolgok természetéből fakadóan pénzt kell termelnie. Hogyan lehet ezt szinkronba hozni, hogyan őrzik az eredeti lángot?

Béres Marcell: Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy tudomásunk szerint a Béres Csepp volt a világon az első nyomelemeket tartalmazó komplex készítmény, egy korát megelőző találmány. Bő ötven éve a nagyapám többfrontos harcot vívott. Az akkori tudomány még nagyon keveset tudott a nyomelemek élettani szerepéről, nem tartották őket esszenciálisnak, azaz létfontosságúnak, és komoly küzdelem volt a számára újszerű nézeteinek szakmai elfogadtatása. Mint oly sok nagy felfedezés, nagyapám találmánya is heves ellenérzéseket váltott ki a tudomány hivatalos képviselőiből – ennek a jelenségnek ma már neve is van: ezt hívjuk Semmelweis-reflexnek. Mert, hát, hogy jön ahhoz egy isten háta mögötti településen egy agrármérnök, hogy olyat felfedezzen fel, amit még nem ismer a tudományos világ? Erre a kommunista rendszer is rátett még egy lapáttal. Maga az idea és az őszinte jobbító szándék szembe ment az akkori vezetők világlátásával, a korszellemmel. Mindenáron el akarták lehetetleníteni Béres Józsefet és találmányát. Jogszerűtlen eszközökkel is akadályozták a cseppek elismertetését, például meghamisították a kórházi kísérletek eredményét. Nagyapám eredeti terve nem az volt, hogy a saját fürdőszobájában állítsa elő a készítményt, és ad hoc módon terjessze, hanem szerette volna, ha erre hivatalos úton van lehetősége. Az volt az elképzelése, hogy törzskönyvezett termék legyen belőle, amit szabadalommal védve egy gyógyszergyár gyárt, és ennek megfelelően gyógyszertárban válik mindenki számára elérhetővé. Miután nyilvánvalóvá lett, hogy a politika ezt megakadályozza, lelkiismereti okból úgy döntött, hogy a saját eszközeivel, gyakran erőn felül, segíti a hozzá fordulókat. Ezért állította elő saját maga és adta ingen a segítséget kérőknek cseppeket. Nem az anyagi érdek, hanem az emberek egészségéért végzett szolgálat hajtotta.

Idősebb dr. Béres József éveken át küzdött a kommunista politikai ellenszélben, mire találmánya gyártásba kerülhetett; életéről mozifilm is készült A feltaláló címmel

 

dr. Béres József: A Béres Részvénytársaság megalapítására a rendszerváltás után, 1989-ben nyílt lehetőség. Két nagy feladatunk volt: az egyik, hogy hivatalos úton, klinikai vizsgálatokkal is alátámasszuk, mit tud édesapám találmánya, a másik pedig a megfelelő anyagi háttér előteremtése. Ez ahhoz kellett, hogy végig tudjunk menni azon a 11 évig tartó vizsgálatsorozaton, amelynek eredményeként végül 2000-ben a Béres Cseppet gyógyszerként engedélyezték. Közben olyan „apróságokat” is meg kellett oldanunk, mint a forgalmazási jog visszavásárlása a terméket 1978-89 között forgalmazó Herbáriától. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez végül ezerszeres áron sikerült. Azt mindenki el tudja képzelni, mit él meg egy kutató, amikor élete önfeláldozó munkájáért saját magának kell nagyon sokat fizetnie. Az agrármérnök kutatóként dolgozó édesapámnak erre egyedül nem lett volna lehetősége. A marketing, az ismertség növelése is pénzbe kerül, enélkül elsüllyed egy vállalkozás hajója. Természetes tehát, hogy vállalatként profitorientáltaknak kell lennünk. Gondoskodnunk kell a vagyon megőrzéséről, a családi vállalat prosperitásáról, a nálunk dolgozó ma már 500 kollégáról. De mindezt úgy, hogy nem távolodunk el édesapám szellemiségétől. Az ő krédója ez volt: „A gondolat legyen jó és igaz, a természettel harmóniában tégy az ember érdekében, gyógyíts anélkül, hogy ártanál, társadalmi és nemzeti felelősségtudattal, szorgalommal bizonyítsd igazad, munkád erkölcsi hasznosságát.” Ez lett vállalatunk, a Béres Gyógyszergyár hitvallása is, és ez 35 éve semmit nem változott. Édesapám egy másik küldetéses gondolata így hangzik: „Soha egyetlen embertársam életéről nem tudok, nem is tudnék lemondani, más a dolgom a világban.” Mi ezt úgy visszük tovább, hogy a készítményeinkkel, munkánkkal, vállalt feladatainkkal az emberi élet minőségét, teljességét szolgáljuk. Hogy csak egy szálat kiemeljek a társadalmi felelősségvállalási programunkból: évente százezer üveget adományozunk rászorulóknak.

A Béres Csepp híre gyorsan terjedt az emberek között, a feltaláló kisvárdai háza előtt gyakran hosszú sorok kígyóztak a hetvenes években

Idén megtörtént a cég életében a második generációváltás. Hogyan kerülték el a buktatókat? Volt egy tervük, egy menetrendjük, ami kijelölte az utat?

 

dr. Béres József: Volt is terv, meg nem is, de 30 éve, amikor édesapám, a nővérem és én voltunk a tulajdonosok, a Corvinus Egyetem szakembereivel együttműködve írtunk egy megállapodást, amelynek az volt a lényege, hogy ne a családtagok egyéni ambícióinak adjunk teret – legyen szó akár a tőkéről, akár a tevékenység fejlesztéséről –, hanem próbáljuk a vállalkozást a legsikeresebben működtetni és egyben tartani. Ez a kérdés ma is foglalkoztat bennünket. Az átadás már akkor elkezdődik, amikor feltesszük magunknak a kérdést, hogy van-e olyan utódunk, aki elég okos, rátermett a vállalat irányításához, s ha van, érdekli-e egyáltalán a család tulajdonában lévő vállalkozás, a vele járó elhivatott munka. A nagy kérdés az, hogy meg tudjuk-e „fertőzni” a gyermekeinket a vállalkozásunk szellemiségével. A szülőnek látnia kell a gyerekben az alkalmasságot és a terhelhetőséget is. Mi szerencsések vagyunk, mert bennünket tehetséges gyermekekkel áldott meg a Gondviselés, és úgy érezzük, mi is kellően meg tudtuk mutatni munkánk értelmét, társadalmi hasznosságát, erkölcsi tartalmát, azaz kellően vonzóvá tudott válni számukra a Béres. Marciról már 15 évvel ezelőtt is tudtam, hogy egyszer majd beáll a sorba, és abban

DR. BÉRES JÓZSEF

„Az alapításkor egyetlen terméket előállító cég ma már közel 150 különböző készítményt gyárt, az immunerősítők, vitaminok és ásványi anyagok terén több szegmensben piacvezetők vagyunk, 18 országba szállítunk.”

is meglehetősen biztos voltam, hogy Melinda lányom is itt találja meg a helyét. Így lett. Pro forma én már kilenc éve nyugdíjas vagyok, de tavaly ősszel hivatalosan is átadtam az elnöki tisztséget a fiamnak. Nem vonultam teljesen vissza a vállalat életéből, az igazgatóság tagja maradtam, és a hosszú évek tapasztalatából származó bölcsességgel igyekszem segíteni a további sikereket, de hátrébb léptem. Talán szerencsés egybeesésnek tekinthető, hogy az elnökváltással párhuzamosan zajlott a 30 év után nyugdíjba vonuló vezérigazgatónk utódjának kiválasztása. Nagyon bízom benne, hogy ez az új páros egy újabb sikeres korszakot hoz a Béres életében.

 

Béres Marcell: A generációváltás valóban hatalmas feladat a családi cégek számára. A globális statisztikák azt mutatják, hogy az első generációváltást a cégek 30 százaléka éli túl, a másodikat, ahol mi tartunk, mindössze 13 százaléka, a negyedik generációhoz pedig már csak az eredeti cégek 4 százaléka jut el. Nyilván ezek a számok országonként és kultúránként eltérőek. Magyarországon annyiban érdekes most a helyzet, hogy a rendszerváltás után indult cégek most érnek tömegesen a váltás korába. Sajnos, kevés a jó példa, pedig nemzetgazdasági kérdés is, hogy sikeres lesz-e a folyamat. Azért vagyunk tagjai a Family Business Network Hungary-nek (FBN-H), hogy tudásmegosztással segítsük a jó irányú folyamatokat, javítsuk a statisztikákat. Egyébként fontos tisztázni, hogy attól, hogy idén én lettem az elnök, nem most történt meg a generációváltás. Ez csak egy pillanatfelvétel. A generációváltás – ahogy édesapám is utalt rá – már a születéssel megkezdődik. A mi életünkben is fontos volt a minta: a szüleink ugyan sokat dolgoztak, de elérhetőek is maradtak, funkcionális család voltunk és vagyunk a mai napig. Ha ezt a fókuszt az üzlet elviszi, ellenérzést vált ki a gyerekből. Úgy gondolom, lényeges, hogy a szülőknél legyen meg a problémaérzet, miszerint, ha azt szeretnék, hogy az ő életükön túl is folytatódjon a cég története, akkor a vállalkozást érintő generációs váltással időben foglalkozniuk kell. Sok olyan 70 év körüli magyar vezető van, aki napirenden tartja a váltás problematikáját, holott az nem fog menni, hogy egyik pillanatról a másikra jön a lelkes és motivált utód. Ez nem így működik.

Béres Marcell és dr. Béres József az alapító mellszobrával, amelynek másolata ma már a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban látható

Valaki úgy fogalmazta meg az átadást, hogy ez a szülő aspektusából nézve egy gyászfolyamat.

 

Béres Marcell: Igen, bizonyára van ebben valamiféle igazság. Ezért egyrészt az átadást úgy kell végig vinni, hogy az édesapám ne érezze úgy, hogy már nincs feladata, miközben elengedi a céget, és az is előfeltétel, hogy lássa bennem az elkötelezettséget. Ha ez nincs így, akkor nem is érdemes erőltetni. Természetesen szükség van még tudásra, alázatra,

BÉRES MARCELL

„A következő generáció tagjai még kicsik, de már most tudatosan figyelünk arra, hogy jól neveljük őket. Arra törekszünk, hogy sok minőségi időt töltsünk együtt. Bennünket nem presszionáltak a szüleink, és ezt mi sem tesszük.”

saját identitásra és legitimációra, azaz szakmai és emberi elfogadásra a kollégák és a külső partnerek részéről is. És ennek a felépítése sem megy egyik pillanatról a másikra. Ami nálunk megkönnyíti még a folyamatot: a nem családtagokból álló menedzsmentünk munkája. Nekem nem a kézi vezérlés a dolgom, hanem az értékek, a víziók képviselete, a vitorlák jó szélben és irányban tartása.

A váltás kapcsán voltak komolyabb konfliktusaik? Kértek külső segítséget?

 

Béres Marcell: Édesapámmal tudok a legjobbat vitatkozni, de ez abból fakad, hogy hasonló a személyiségünk, ugyanakkor ezeknek a vitáknak nincs köze ahhoz, amit a Béresről gondolunk, vagy ahhoz, hogy merre, milyen értékek mentén haladjunk. Ezekben egyetértünk. Emellett természetesen, mint minden normális családban, nálunk is vannak viták, másképp ítéljük meg például a home office szerepét, az ESG-szabályozást, a MI jelentőségét. Édesapám ezekkel már nem akar foglalkozni, nekem viszont be kell építenem ezek pozitív aspektusait a cégbe. A generációváltás támogatásához egy szervezetfejlesztő coach-csal dolgozunk együtt, aki segít bennünket abban, hogy az új felállásban is mindenki megtalálja a helyét. Ez azért is fontos, mert bár én vagyok hivatalosan az elnök, a reflexekben ott van az elmúlt három évtized lenyomata. Minden változás sikerességéhez, ehhez is, tudatos munka kell.

 

Melyek azok az értékek, amelyek konszenzust élveznek?

 

Béres Marcell: Szeretnénk nemzetközi színtéren is erősödni, miközben Magyarországon is meg akarjuk őrizni a vezető szerepünket az egészségmegőrzés, a prevenció, a szelíd gyógymódok terén. 100 százalékos családi tulajdonban maradunk úgy, hogy a fókuszterület nem változik, miközben hosszú távon gondolkodunk, aminek része, hogy etikusan kommunikálunk a termékeinkről, és komolyan vesszük a társadalmi és környezeti felelősségvállalást.

A robotizált gyártósoron ma már másodpercenként készül el egy üveg Béres Csepp

 

Mi a véleményük a magyarok egészségtudatosságáról? Mi is írtunk a témáról, és egy kicsit úgy tűnik, hogy a saját rossz egészségünkről nem mi, hanem mások tehetnek…

 

dr. Béres József: Az alapítványunkon és kutatásokon keresztül is foglalkoztunk a témával. Úgy látom, hogy a rendszerváltás óta nagyon sokféle módon lehet találkozni az egészségmegőrzés, az egészséges életmód témájával, elsősorban a kockázat alapú egészségmegőrzéssel. Ha dohányzol, hagyd abba! A preventív gondolkodásmód, a betegségmegelőzés lehetőségeinek tudatos használata azonban csak nagyon lassan erősödik. Ma már sok mindent tudunk erről a területről, ám mégsem tesszük meg a helyes lépéseket. Ezen próbáltunk javítani, amikor 2007-ben elindítottuk a Béres Egészség Hungarikum Programot, melynek elsődleges feladata az volt, hogy segítséget nyújtson az egészségmegőrzés területén való eligazodáshoz. Kiemelt figyelmet fordítottunk a lakosság helyes táplálkozásával, életvitelével kapcsolatos oktatási, felvilágosító feladatok támogatására. Remélem, hogy ezzel a munkával mi is hozzá tudtunk járulni az emberek egészségtudatosságának fejlődéshez.

 

Béres Marcell: Azt mondhatjuk, hogy polarizálódik az egészségtudatosság és több tendencia érvényesül egyszerre. Bár egyre többen ismerik fel, hogy a változatos étkezés, a napi rutin finomhangolása, a mozgás, a jó alvás, a kevesebb stressz fontos, de ezzel együtt a preventív gondolkodás nem jellemző. A népegészségügyi problémák – daganatos megbetegedések, csontritkulás, demencia, szív- és érrendszeri betegségek – terén nincs számottevő javulás, problémaérzet alapján vásárolunk. Ha fáj valami, akkor azt csillapítjuk, a kínálat pedig igazodik ehhez. De egy porckopást vagy csontritkulást nem lehet visszafordítani, csak megelőzni. Az is igaz, hogy az emberek többet költenek pl. vitaminokra, mint korábban. Szakmai érvek alapján állítjuk, hogy mi a jó a szervezet egészsége szempontjából – mi ennek a tudásnak a birtokában dolgozunk és fejlesztjük a termékeinket – de az áltudományos média mást hirdet.

Mi a helyzet a Béres Cseppel, a feltalálása után 52 évvel? „Aktuális” még?

 

dr. Béres József: Azt szoktuk mondani, hogy aktuálisabb, mint valaha, és ezt komolyan is gondoljuk. Az elmúlt évtizedekben a mezőgazdasági célra hasznosított termőtalaj egyre szegényebb lett nyomelemekben, ásványi anyagokban. Így az elfogyasztott táplálékunk is egyre szegényebb ezekben a létfontosságú tápanyagokban, 52 éve csak romlik a helyzet. A Béres Csepp ezeket a hiányzó nyomelemeket tartalmazza.

A Béres Csepp 2000-ben kapott hivatalosan is gyógyszer minősítést

 

A székházuk előcsarnokában van kiállítva az az idősebb dr. Béres Józsefet ábrázoló mellszobor, amelynek másolata a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban látható. Ha valami csoda folytán megnézhetné, hogy hol tart ma a nevét viselő cég, mit mondana?

 

dr. Béres József: A szoborból van egy harmadik példány is, amely a szolnoki gyárunkban kapott helyet. Édesapám jóbarátja, Búza Barna szobrászművész készítette róla, 80. születésnapjára. Édesapám 2006-ban, 86 évesen halt meg, a szobor 2008-ban került be a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba. Fontos állomása volt ez annak a rehabilitációs sorozatnak, amely beemelte Béres Józsefet a nagy magyar gyógyítók sorába. És hogy mit látna? Azt, hogy az alapításkor egyetlen terméket előállító cég ma már közel 150 különböző készítményt gyárt, az immunerősítők, vitaminok és ásványi anyagok terén több szegmensben piacvezetők vagyunk, 18 országba szállítunk, az árbevételünk 24 százalékát az export adja, és a változó körülmények között is megtartottuk azokat az alapvetéseket, melyeket még ő fogalmazott meg. Azt látná, hogy él az öröksége, és biztos vagyok benne, hogy erre nagyon büszke lenne.

 

Szóba került a negyedik generáció. Tudnak már arról, hogy mi vár rájuk?

 

Béres Marcell: A következő generáció tagjai még kicsik, de már most tudatosan figyelünk arra, hogy jól neveljük őket. Arra törekszünk, hogy sok minőségi időt töltsünk együtt. Bennünket nem presszionáltak a szüleink, és ezt mi sem tesszük. Közben tudom, hogy ahogy egyre szerteágazóbb lesz a család, annál nehezebb feladattá válik a ma még erős kohéziót megtartani. Nekünk is fel van adva a lecke, hogy jól csináljuk.