Sophie Hannah hosszú évtizedek óta az első író, aki megkapta a lehetőséget, hogy Agatha Christie után regényt írjon a híres belga detektívről, a furcsaságairól és utolérhetetlen szürke agysejtjeiről híres Poirot-ról. 

A sikerszerző és díjnyertes költő, Sophie Hannah a Manchesteri Egyetemen tanult, dolgozott a cambridge-i Trinity College-ban és Oxfordban. Első verseskötete 24 éves korában jelent meg, később gyermekkönyveket is publikált. 2012-ben adták ki hetedik thrillerét Angliában. Cambridge-ben él férjével és két gyermekével.

A negyedik könyve jelent meg a közelmúltban magyarul a Kossuth Kiadónál. Ismeri Magyarországot? Hallott erről az országról? Olvasott bármit magyar szerzőtől?

Nem jártam még Magyarországon, de lehet, hogy jövőre megyek. A lányom a cambridge-i St. Catherine College énekkarában énekel. A kórusa jövő áprilisban Szegedre utazik. Nagyon várom, mert úgy hallom, gyönyörű város!

2006-ban az Idegen arcocska című könyvével fergeteges sikert aratott Angliában és világszerte. Ennek a lélektani kriminek a megírásakor olvasott-e, hallott-e bármilyen konkrét bűncselekményről, amely beindította a fantáziáját?

Az Idegen arcocska története fikció, de történt velem valami, ami inspirált. Első gyermekem születése után kezdtem el írni. Négy napig voltam kórházban, és próbáltam meggyőzni a lányomat, hogy bújjon ki, úgyhogy mire tényleg megszületett, már nagyon elfáradtam. A csecsemős nővér felajánlotta, hogy vigyáz rá éjszaka, hogy tudjak egy kicsit aludni, én ezt gyorsan el is fogadtam. De nem tudtam aludni, úgyhogy a sötétben, csendben a csecsemőosztályra mentem, hogy elhozzam a lányomat. Amikor megfogtam a kisbabát, aki – mint a többi csecsemő – zöld kórházi takaróba volt bugyolálva, a nővér rám szólt, hogy mit csinálok, az nem az én gyerekem. És rámutatott egy kiságyra, ahol persze rögtön felismertem a lányomat. Akkor kezdtem azon gondolkodni, milyen furcsa, hogy a legközelebbi hozzátartozóm ez az újszülött, de az arca még nem elég ismerős. Akár csak másodpercekre is, de nem voltam biztos benne, hogy enyém a baba vagy sem. Innen jött az Idegen arcocska ötlete.

Írói pályája kezdetén verseket, gyermekkönyveket publikált. A pszichothriller nagyon messze esik ezektől a műfajoktól. Miért váltott? Sejtette, hogy kriminalizált világunkban ezekre a vérfagyasztó, ámde valósághű történetekre van sokkal nagyobb kereslet?

Még mindig írok verseket, a költészet és a krimi a két kedvenc műfajom. A krimi nem tűnt nagy váltásnak, mert már 8 éves koromban krimiket és rejtélyes történeteket írtam. Imádtam a rejtélyeket, egész életemben faltam az ilyen könyveket, és szívesen írom is őket. Csak elég sokáig tartott, amíg megtanultam olyan jót írni, hogy érdemes legyen kiadni. A költészetre korábban ráéreztem, ezért költőként publikáltam először. Ami az erőszakot illeti, az engem különösebben nem érdekel. Az erőszakos cselekmény lelki aspektusai izgatnak, felfedezni és megalkotni a pszichológiai feszültséget. Az emberi agy gyönyörködtet.

Párkapcsolati drámák, megszállott szerelmek, lelki kínzások, erőszak felsőfokon: ezek állnak történetei középpontjában. Írás közben, a karakterek megformálásakor megéli ezeket a helyzeteket?

Igaz, ezek a fogalmak mind kulcsfontosságúak a regényeimben, mert szerintem az életben is fontosak. Hogyan boldogul valaki, ha nem megszállottja valaminek? A fizikai kínzás kevésbé érdekel, nem is nagyon szerepel a könyveimben. A lelki zaklatás és kínzás (amely, bárhova nézünk, jelen van) minden könyvem témája. Hogyan tudnak emberek tönkretenni egy másikat, anélkül hogy megütnék, csak szavakkal, egy tekintettel és érzelmi zsarolással. Ez nagyon érdekel. És igen, nagyon beleélem magam a könyveimbe, teljesen felemészt, mire befejezem a könyvet, kell egy hónap, hogy összeszedjem magam.  

Mi a célja a könyveivel? A nőkért, a nők érdekében, a nők védelmében írja ezeket a könyveket?

Nem, nem mondanám, hogy nőknek írok, viszont általában róluk írok. Azt gondolom, hogy mindenkinek írok, könyveim mindenkinek szólnak, aki szereti a történeteimet, amelyek szokatlanok, mások, mint általában a krimik. Azoknak írok, akikkel egy hullámhosszon vagyok intellektuálisan és lelkileg. A nők védelmezése és az önmagukat védelmező nők azonban központi fontosságúak a könyveimben. Regényeim főszereplője egy nő, akinek el kell menekülnie egy nagyon veszélyes, őt fenyegető szituációból. Igen, a könyveim arról szólnak, hogy a nőket milyen veszélyek fenyegetik. De nekem a nő az ember, ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretem bemutatni, milyen veszélyek leselkednek az emberre, és milyen vékony vonal választja el a biztonságos és kényelmes életet a horrorisztikustól.

Mennyiben változtatta meg a siker az életét, a kapcsolatait?

Nem mondanám, hogy a kapcsolataimat megváltoztatta. De komolyan megváltoztatta az életemet, jó irányba. Amikor az első regényemet kiadták, Angliának olyan részén éltem, amely egyáltalán nem volt nekem való. Mindig Cambridge-ben akartam élni, de nem engedhettem meg magamnak – Cambridge Anglia legszebb és egyben legdrágább helye. A könyveim sikerének köszönhetően néhány éve vásároltam egy gyönyörű házat Cambridge-ben.

A férje hogyan viszonyul a sikeréhez, vagy a saját területén ő is sikeres?

Ő is nagyon boldog. A sikerem azt jelentette, hogy otthagyhatta a munkáját, amelyet nem szeretett, elkezdett írni, festeni és kisebb vállalkozásokat indítani. Persze néha nehéz, amikor én a kutatásaimba és a könyveimbe merülök, és nem veszek tudomást se róla, se a gyerekekről. Hiányzom neki, amikor sokáig távol vagyok, világszerte népszerűsítem a könyveimet. Alapvetően nagyon boldog, hogy jól mennek a dolgok!

Mi volt az első gondolata, amikor a HarperCollins felkérte, hogy keltse életre és folytassa Poirot történeteit?

Mélyen megtisztelő volt, boldog voltam, de egyben meg is ijedtem. Imádom Agatha Christie krimijeit. Mindent megteszek, hogy emlékét tisztelve a legjobb Poirot-regényt írjam meg, amit tudok. 

Agatha Christie-t minden idők legnagyobb krimiírójának nevezte. Valamennyi művét olvasta, vagy akkor ásta bele magát ebbe a halhatatlan életműbe, amikor egy százoldalas részletes vázlatot kellett letenni készülő könyvéről a kiadó asztalára, mert a kiadó és az Agatha Christie-művek jogtulajdonosai csak ezek után adtak zöld utat a projektnek?

Minden regényét olvastam 13 éves koromban, de azóta is gyakran újraolvasom őket.

Hol tart a könyv írásában? Mikorra várható a megjelenése?

Már írom, és 2014. szeptemberre várható a megjelenése világszerte.

Elképzelhetőnek tartja, hogy az angol kiadással egy időben jelenjen meg magyarul is?

Igen, így tervezzük.

Mit válaszolna egy magyarországi meghívásra?

Igen, természetesen, nagyon szívesen jönnék.

Mi a véleménye egy sikeres magyar író, Müller Péter téziséről, miszerint: „Az emberiség történetének legnagyobb fordulatát éljük. A férfilélek katarzisát és a női lélek önmagára ébredését.”

Szerintem a női és a férfilélek nem annyira különbözik, mint ahogy az emberek elképzelik. Engem egy kicsit zavar, amikor hangsúlyozzák, hogy én nő, írónő vagyok. Én egyszerűen írónak tekintem magam. Igen, nő vagyok, de ez nekem nem olyan rettentően fontos. Sok dologban úgy gondolkodom, mint ahogy hagyományosan a férfiaknak kellene. Például soha nem fogadtam el azt, hogy a gyermekeim miatt fel kellene adnom vagy kevésbé fontosnak kellene tartanom a munkámat. 

László Ágnes – Tímár Rita