Gyarmati Fanni utoljára négy évvel ezelőtt szerepelt a nyilvánosság előtt: 2009 decemberében tüntették ki a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével több évtizedes oktatói munkásságáért és Radnóti Miklós hagyatékának gondozásáért, közrebocsátásáért. Akkor hajlott korára tekintettel a lakásában vehette át a kitüntetést, abban a házban, ahová a férjével házasságuk után beköltöztek a Pozsonyi úton, és a lakáson még mindig kint van Radnóti névtáblája.

 

 

 

 

Fanni 14 éves volt, amikor megismerte a 17 éves Miklóst. Négy évvel a második világháború előtt házasodtak össze. Fanni nemcsak szerelme, hanem igazi társa, barátja és kritikusa is volt a költőnek, kapcsolatuk a férfi és nő közötti egyenrangúság elfogadásán alapult. Alakját férje számos költeményben megörökítette. Róla szól az Erőltetett menet halhatatlan sora: „és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt”.

 

A költő 1940-ben kezdte meg első munkaszolgálatát, a feleségéhez a harmadik munkaszolgálatból írott levelei a neten is olvashatók. A költő számára ő, a feleség jelentette a biztos pontot, a kapaszkodót, a köteléket az élethez. 1944-ben – nem sokkal meggyilkolása előtt – is hozzá írta verseit, a Hetedik eclogát és a Levél a hitveshez című költeményt.

 

Gyarmati Fanni összesen kilenc éven át volt Radnóti kedvese, a költő 1944-es halála után sosem ment férjhez, tanított, és férje hagyatékát gondozta. A nyilvánosságot kerülte. 2008-ban ajándékozta a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának Radnóti Miklós teljes kézírásos hagyatékát, amelyet ezután digitalizáltak.

Bächer Iván azt írta róla, Fanni nélkül nincs Pozsonyi út: „A hölgy úgy része a Pozsonyi útnak, mint a Palatinus-házak vagy a Szent István park. A Pozsonyi úton persze a kutyát is sokan ismerik, sokan tudják erre azt is, hogy tizenhét éves már a kis, öreg eb, süket, beteg és egyetlen társa a hölgynek, nevét is tudják sokan a kutyának, errefelé még akad csodabogár is, akiknek mond ez a név [valamit]: Dido. Lakik erre még polgár, ki tudja, hogy Dido a hűség és önfeláldozás mitológiai asszonya, akinek mellesleg férjét megölték.”

Gyarmati Fannira a Színház- és Filmművészeti Főiskola diákjai is emlékezhetnek, hiszen egy időben franciát tanított a hallgatóknak. Ennek kapcsán mesélte egyszer Tiszeker Lajos, a főiskola (majd egyetem) kollégiumának egykori igazgatója: „A diákok között keringett egy legenda, hogy még a kutyája, Madame Didó is négy nyelven ért. A diákok szerették, noha nagyon szigorú tanár volt.

FANNI ÖRÖK

Nem hatotta meg, ha valamelyik felvételiző Radnóti versét mondta, a hibáit pontosan megjelölte. Viszont mindig úgy emlegette, a férjem.

 Gyakran jártunk nála családostul, gyermekeim rajongtak érte. A lányoknak sokat mesélt utazásairól. Élénk társasági életet élt, nem volt magányos. Nagyszerű asszony, és meg lehet érteni a hallgatását, mert nem lehet könnyű ez a hat évtizede tartó özvegység. Annyira csöndesen élt, hogy sok irodalomkedvelő sem tudja, hogy még él. Egyszer elmesélte, hogy évekkel ezelőtt, amikor egy hivatalban megmondta a nevét, az asztalnál ülő kislány meglepődve kérdezte: Valóban az érettségi tétel feleségének tetszik lenni?”

 

„A versek szeretete áthatja életét” – vallotta tanítványa, Gyabronka József színművész, aki hetente feljárt Gyarmati Fannihoz, hogy verseket olvasson neki.

 

 

„A megközelíthetetlenség legzavarbaejtőbb példányának láttam [Gyarmati Fannit]. Okos lány volt, őszintén érdekelte nemcsak az irodalom, de minden műveltséganyag, s közben elegáns, sőt, tündöklően szép lány is volt” – írta anno Vas István Gyarmati Fanniról.

 

Ferencz Győző a Radnóti Miklós élete és művészete című könyvében úgy fogalmazott: Fanni méltó szellemi társa, értő kritikusa volt a költőnek, a kapcsolatuk az egyenlőségen, a kölcsönös tiszteleten alapult.

 

 

Október, délután

Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,
hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, -
mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését.

De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,
vad darazsak dudolnak körül haraggal.
És a lomb makkal felel és feleselget,
hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.

Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,

hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
és a csendből odafent sziszegve eső
hatnapos esső, mely elmossa a makkot
s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert.

(1934)

Forrás: Színház.hu, kötvefuzve.postr.hu, 168 óra, MTI