Ugyan még nem kapta meg az Oscar-díjat, de máris az egyik legnagyobb esélyesként tartják számon. Az Európai Filmdíjat már sikerült is megszereznie, összesen 29 díjat nyert különböző filmfesztiválokon, és minden társaságban a dicséretét zengik. A nemzetközi sajtót és a nézők véleményét olvasva nem kétséges: ez egy igazi sikersztori, amely még a film rendezőjét, Pawel Pawlikowskit is alaposan meglepte.

Pawlikowski valóságos személyekről mintázta az Ida főszereplőit, a fiatal Annát, aki apácává avatása előtt tudja meg, hogy zsidó, és a lány egyetlen élő rokonát, Wandát, aki ügyészként részt vett a lengyel koncepciós perekben is. Az egyik minta egy katolikus püspök volt, akinek érett férfiként jutott tudomására, milyen származású volt családja, Wanda előképe pedig Pawlikowski egy ismerőse, egy kedves idős hölgy volt, akiről egy véletlen folytán derült ki, hogy korábban rettegett ügyészként dolgozott.  

A lengyel, de már régóta Angliában élő Pawlikowski eredetileg dokumentumfilmjeivel szerzett hírnevet. Ez a tizedik filmje, de az első, amely lengyel témát dolgoz fel. Élete legnagyobb kockázatát vállalta, amikor nekivágott az alacsony költségvetésű, lengyelül, Lengyelországban, ismeretlen színészekkel (az Annát játszó színésznőt, Agata Trzebuchowskát egy kávéházban látta meg) forgatott fekete-fehér film forgatásába.

Annát, a tizennyolc éves novíciát rábeszélik, hogy apácává avatása előtt ismerkedjen meg egyetlen élő rokonával. Igazából azt szeretnék, hogy teljes szívből válassza ezt a hivatást, ismerje meg, mi van a falakon túl. Anna, akit kiskora óra az apácák nevelnek, felkeresi nagynénjét, a lecsúszott, férfiakban nem válogató, alkoholista bírónőt. Együtt indulnak a hosszú útra, egy kis faluba, hogy megtalálják Ida szüleinek házát. Merthogy a lány igazi neve Ida, szülei zsidók voltak, akiket, mint ez kiderül, egy ideig rejtegettek, majd brutálisan megöltek.

Végtelenül puritán, finom és eredeti film, amely elkerül minden melodramatikus elemet. Miközben a egyértelmű főhajtás a lengyel filmművészet nagy korszaka előtt, megjelenik benne a 21. századi leplezetlen szándék, hogy igazat mondjon. Nem brutálisan váj az ember lelkébe, hanem lassan haladunk a szív ösvényein, ahogyan a Wartburg zötyög a téli kihalt tájban. Gyakran festményszerű beállításai ellenére sem lesz egy pillantra sem unalmas.

A film sikerétől Pawlikowski nem szállt el, pedig bizonyára sok hollywoodi ajánlat találja meg a közeljövőben. „Szeretem a filmjeimben mindent kézben tartani az elejétől a végéig, és úgy megírni őket, ahogy én akarom. Az Ida főszereplője még sosem szerepelt filmben, és a jövőben sem szeretne színésznő lenni. Nem hiszem, hogy Amerikában megkapnám azt a szabadságot, hogy mindent a magam módján csináljak a szereposztásnál és a forgatás során, de talán még Európában sem. A lényeg, hogy kicsi legyen a költségvetés és akkor a saját főnököd maradhatsz, ami nekem létfontosságú. Sosem tudnák abban a kommersz munkakörnyezetben dolgozni, ahol a sztárok mindenbe beleszólnak és a producerek ugráltatnak, és azt is megmondják, kit szerepeltethetsz és kit nem.” Az Ida az elmúlt 25 év legsikeresebb lengyel filmje lett, joggal. A kritikusok kedvence, amit sokan tartanak komoly Oscar-esélyesnek. A rendező legközelebb az ifjú Bachról készít filmet, szintén ismeretlen színészekkel.