A jó vígjáték manapság ritka, mint a fehér holló. Ezen nincs is mit tagadni. A Másnaposok sikere után a mozikat elárasztották az értelmetlen poénáradattal, logikátlan történettel, közhelyes dialógusokkal felszerelt amerikai komédiaszerűségek, amelyekből hiányzott mindenfajta elegancia, vagy jól átgondolt humor. Ez persze nem azt jelenti, hogy az említett filmekben nem történik semmi, vagy hogy egyáltalán nem „viccesek”, de gyakran mind ugyanarra a sémára épülnek. A mai komédiákat elnézve azt mondhatjuk, hogy a készítők számára talán az egyik legnagyobb kihívást az olyan filmek megalkotása jelenti, amelyek láttán, a közönség őszintén, szívből nevet és szórakozik. A mai amerikai felhozatalt elnézve nem csoda, hogy legtöbben már fenntartásokkal ülünk be egy komédiáként jellemzett mozifilmre.
A nagy visszatérés
A vígjáték műfaja az évek folyamán sokat változott, ahogy a rendezők és a színészek lecserélődtek. Volt idő, mikor Peter Bogdanovichot tartották Hollywood egyik legizgalmasabb író-rendezőjének. A korai 70-es években olyan filmeket köszönhettünk neki, mint Az utolsó mozielőadás, a Papírhold, vagy a Mi van doki?, nevét pedig olyan nagy rendezőkével említették egy lapon, mint Francis Ford Coppola vagy Martin Scorsese. A rendezőt gyakran hasonlították jó barátjához és igaz hőséhez, Orson Welleshez is. Aztán hirtelen Bogdanovich szerencséje megfordult, egymást követték a bukások, végül hírneve egyik percről a másikra végleg megfakult.
Most, 13 évvel utolsó filmje után, 75 éves korára, Bogdanovich Hollywood kedvenc sztárjaival, Wes Anderson és Noah Baumbach rendezőkkel a háta mögött, újabb produkcióval rukkolt elő. A 30-as, 40-es évek klasszikus screwball vígjátékait idéző mozifilm üdítő színfolt a mai elcsépelt amerikai humorgyárban. A „Megőrjít a csaj” klasszikus stílusú romantikus vígjáték, egy csipetnyi szintén klasszikus bolond komédiával, a szó legjobb értelemében. Bár a film a karaktereit, helyzeteit és a beállításokat illetően teljesen modern, mégis bájos és a kifinomult, még a legőrültebb helyzetekben is. Ismerve Bogdanovich mindig kiváló színészi gárdáját, a „Megőrjít a csaj”-hoz is szupersztárokból álló színészcsapatot állított össze, élükön Owen Wilsonnal, Imogen Pootsszal, Jennifer Anistonnal, Will Forte-val, Kathryn Hahnal és Rhys Ifansszal, akik legjobb formájukat hozták a filmbéli szerepeikben.
A film
A történet szerint Isabella „Izzy” Patterson (Imogen Poots), a brooklyni születésű call girl egy manhattani Barclay hotelbeli találkozón ismerkedik meg Arnold Albertsonnal (Owen Wilson), a sikeres színházi és filmrendezővel, aki épp egy új darabon dolgozik a Broadwayn. Arnold 30 000 dollárt ajánl fel a lánynak, hogy felhagyjon a call girlséggel, és kezdjen valamit az életével. Bár Isabellát egyértelműen megdöbbenti az ajánlat, elfogadja, hiszen világ életében arról ábrándozott, hogy egyszer színésznő lesz. Ezzel olyan események láncolatát indítja el, amelyek megváltoztatják azok életét is, akikkel találkozik: Arnold felesége és a darab sztárja, Delta Simmons (Kathryn Hahn); Delta színészpárja, Seth Gilbert (Rhys Ifans), aki Delta kegyeiért küzdve Arnold riválisa; a drámaíró Joshua Fleet (Will Forte), aki beleszeret Isabellába; a terapeutája, Jane (Jennifer Aniston), akiről kiderül, hogy Joshua barátnője; és a kitűnő, megbecsült bíró, Pendergast (Austin Pendleton), Isabella egykori ügyfele, aki nem mellesleg a lány megszállottja. A kavalkádhoz még hozzátartoznak Isabella szülei is és egy titokzatos nyomozó, akit a bíró bérelt fel. A film végére, egy sor komikus találkozás és fordulat következtében mindenki számára minden megváltozik.
A történet körmönfont módon bontakozik ki, ahogy Isabella, a filmcsillag egy cinikus újságíróval beszélget egy háztömbnyire a Hollywood and Vine-tól Los Angelesben, elmesélve a történetét. Az interjún keresztül rajzolódik ki a folyamat, ahogyan a filmek iránti szerelme és álma Hollywoodról valósággá válik.
Az első, ami a filmről eszünkbe jut, hogy ezt a vígjátékot akár Bogdanovich kortársa Woody Allen is rendezhette volna. A nyitójelenetet egy kellemes hangulatú Irving Berlin-dallam követi, miközben a tágra nyílt szemű hollywoodi sztár a klasszikus fekete-fehér filmek iránti olthatatlan rajongásáról, a csodákba és a szerencsébe vetett hitéről mesél. A történet édes és szórakoztató, a karakterek pedig hihetetlenül élénkek, színes és megnyerő személyiségek. A 25 éves Imogen Poots termékeny évet tudhat maga mögött, alakításaival lassan, de biztosan magába bolondítja a filmipart. Bogdanovich vígjátékában a fiatal színésznő ismét bravúros alakítást nyújt, Aniston rendkívül szórakoztató a zsémbes főnökasszony szerepében, Owen Wilson pedig azt hozza, amit már megszoktunk tőle Woody Allen alkotásaiban: egy benyugtatózott, zavarodott főhőst, aki valahogy sosincs a helyzet magaslatán.
A film legnagyobb érdeme, hogy láthatólag teljesen elszakad a mai modern amerikai vígjátékok tengerétől, és megmutatja, milyen is az igazi klasszikus filmkészítés.
