Az Ének az esőben cím hallatán legtöbbünknek azonnal a jóképű Gene Kelly képe rémlik fel, aki egy szál esernyővel a kezében boldogan táncol és dalol a szakadó esőben. Nem kell musicalrajongónak lennünk ahhoz, hogy ismerjük a történetet, hiszen ez a produkció az évek folyamán ikonikus státuszra tett szert, és nagy hatást gyakorolt a későbbi alkotásokra is. Manapság gyakorta emlegetik a valaha készült legjobb zenés-táncos mozifilmként, hiszen a készítők ügyesen ötvözték benne a fülbemászó dallamokat a látványos koreográfiákkal és a humorral.
A Gene Kelly és Stanley Donen rendezte 1952-es amerikai musical-komédia a 20-as évek Hollywoodjának világába repít vissza, amikor a hangos film szép lassan elkezdte kiszorítani a némafilmet a mozitermekből. A történet szerint Don Lockwood és Lina Lamont némafilmek sorát forgatja le egymás oldalán, miközben igazi álompárrá válnak Hollywood és a rajongók szemében. Ám a valóságban Lockwood távolról sem kedveli annyira csinos, ámde butácska partnernőjét, mint ahogyan a nézők gondolják, a férfi vágyainak valódi tárgya ugyanis Kathy Selden, a tehetséges kezdő színésznő. Mindez már önmagában is jó alap egy zűrzavaros szerelmi történethez, azonban az igazi bonyodalmak csak akkor kezdődnek, amikor a hangosfilm megjelenik. Donnak képzett énekes-táncosként nem okoz problémát, hogy alkalmazkodjon az új helyzethez, nem úgy, mint Linának, akinek sem az ének-, sem a beszédhangja nem felel meg a követelményeknek. A filmkészítőknek találniuk kell valakit, aki szinkronizálja Linát. És ki más lehetne alkalmasabb a feladatra, mint Kathy?
A magával ragadó történet és a hollywoodi álomgyár világa ezúttal egy látványos produkcióban elevenedik meg a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán. Az előadás, a fesztivál és a Budapesti Operettszínház koprodukciójában, augusztus 12-től öt estén keresztül látható a szegedi Dóm téren.
Lőrinczy György, a Nagymező utcai teátrum főigazgatója elmondta: a két színház jó kapcsolata már számos nagy zenés sikert adott a magyar színházi életnek az elmúlt évek, évtizedek során, így az Elisabethet, a Rudolfot, a Valahol Európábant vagy a Szentivánéji álmot. A szegedi nyári bemutató után, a következő színházi évadban az Operettben lesz látható a musical. Harangozó Gyula rendező és a Szegedi Szabadtéri művészeti igazgatója Londonban már látta az előadást, de akkor még álmában sem gondolt arra, hogy egyszer meg is rendezheti a darabot. Segítő kezet ebben társrendezőként Somogyi Szilárdtól kap, aki számos alkalommal bizonyította már a Dóm téren, hogy tökéletes ismerője a hatalmas színpadnak. A főbb szerepeket ezúttal Gömöri András Máté, Kerényi Miklós Máté, Dancs Annamari, Szinetár Dóra, Szabó P. Szilveszter, Gálvölgyi János, Angler Balázs, Szulák Andrea, Csere László, Kisfaludy Zsófi és Jenes Kitti alakítják.
Gömöri András Máté elmondta, számára egy álom vált valóra azáltal, hogy eljátszhatja a főszerepet, és Don Lockwood bőrébe bújhat. A mindössze 24 éves színművészt korábban olyan nagy sikerű darabokban láthatta a közönség a Budapesti Operettszínházban, mint az Elisabeth, a Fame, a Marie Antoinette, vagy a Rómeó és Júlia. Bár Máté műszaki beállítottságú családból származik, a színház mindig is fontos szerepet játszott az életében. „Gyerekkoromban nagyon sokat jártunk színházba a szüleimmel. Egy nap édesapám cégéhez befutott egy megrendelés a Miskolci Nemzeti Színháztól egy díszlet kivitelezésére, ennek köszönhetően egész nyáron keresztül a Miskolc Nemzeti Színház díszletépítő műhelyében jöttem-mentem, és természetesen a színházban is sok időt töltöttem. Teljesen magával ragadott a színház világa, így amikor néhány évvel később kiírtak egy meghallgatást a Miskolci Nemzeti Színházban, édesapám biztatására úgy döntöttem, szerencsét próbálok a színpadon. Idővel aztán csak még inkább megerősödött bennem a színház iránt érzett szeretet és elkötelezettség” – mondta Máté, aki saját bevallása szerint mindig is romantikus beállítottságú volt, aki szereti klasszikusan felfogni az életet. Éppen ezért nagyon élvezi, hogy letűnt korok figuráit keltheti életre estéről estére a színpadon.
„Más ruhák, más viselkedés, tulajdonképpen olyan ez, mintha az ember időről időre egyfajta időutazáson venne részt a színpadon. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az Elisabeth, vagy éppen a Marie Antoinette idején sem voltak mások az emberek, csak a körülmények és a keretek különböztek. A problémák ma is ugyanazok, csak legfeljebb nem levélben beszéljük meg egymással, hanem telefonon, más a körítés hozzá.”
A fiatal színművész a szerepekre felkészülve mindig igyekszik megtalálni azokat az élethelyzeteket, illetve tulajdonságokat, amelyek összekötik őt az alakított karakterrel. „Vannak szerepek, amelyek kicsit erősebben kapcsolódnak az életemhez, ilyen például a Fame-ben Jack, akinek hozzám hasonlóan szintén nem élnek már a szülei.”
Bár elmondhatatlanul boldog és hálás a sorsnak, amiért az alkotócsoport végül rá osztotta Don Lockwood karakterét, tisztában van azzal, milyen nagy felelősséget ró rá ez a szerep. Mint említette, keményen dolgozik, hogy megfeleljen a film által támasztott elvárásoknak, és bebizonyítsa, jó választás volt a feladatra.
Az Ének az esőben című musicalt először 1983-ban állították színpadra a londoni Westenden, majd nem sokkal ezután feltűnt a Broadwayn is. A Szabadtéri Játékok magyar változatával kapcsolatban Gömöri András Máté elmondta, szem előtt kellett tartaniuk, hogy a film az film, a színpad meg színpad. „A cél az, hogy megőrizzük azt, ami jó, és ami az ereje a filmnek, viszont alkalmazzuk a darabot a színpadra is. Az, ami a filmben megél piciben, szuper közeliben, és akár vágásokkal is megoldható, az a színpadon nem működik. Teljesen más a poénok, illetve a drámai helyzetek mechanizmusa, így a darabban várhatóan helyet kap majd néhány újdonság is. Mindemellett természetesen tele lesz látványos táncokkal és fülbemászó, ismerős dallamokkal, egyúttal pedig csodálatosnak ígérkeznek a díszletek és a hangszerelés is.”
A filmben a főszereplő Gene Kelly koreográfusként a táncjelenetek rendezésében is részt vett. A színész kisgyermekkorától kezdve szenvedélyesen szerette táncot. Míg a barátai baseballoztak, ő táncórákat vett. A mindig atletikus és energikus Gene Kellyt a 40-es, 50-es években a musical királyaként emlegették. Amellett, hogy szerepelt a műfaj leghíresebb filmjeiben, sokat dolgozott a színfalak mögött is, és úttörő szemléletmódot képviselt a koreográfiákat illetően is. A musicalben tehát kiemelt szerepet kap a tánc, amely technikailag és fizikailag egyaránt komoly feladat a színészek számára. „Napi legalább 6-8 órában gyakoroljuk a táncokat, Lőcsei Jenő koreográfus vezetésével készülünk a szteppekkel, ami erősen igénybe veszi az állóképességünket. Bár a koreográfiák komoly felkészülést és koncentrációt igényelnek, ügyelnünk kell arra is, hogy megteremtsük a jelenetek könnyed varázsát a színpadon. Mivel Don Lockwood karakterét általában nálam valamivel idősebb színészek szokták színre vinni, számomra külön kihívás, hogy a karakter érettsége, a valódi értelemben vett igazi férfi is megjelenjen a játékomban.”
Az Ének az esőben eredeti esős jelenetének felvétele a valóságban napokat vett igénybe. A forgatás során a stúdió tartályából szinte az összes vizet el kellett használni, a víz és tej keverékéből előállított „esőtől” pedig Gene Kelly gyapjúöltönye összement. Az említett jelenet a magyar alkotócsoportot is komoly kihívás elé állítja. „Egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat kell majd dolgoznunk azért, hogy tökéletes legyen. Ez számomra is komoly feladat lesz, ugyanis szteppcipőben, vizes felületen táncolni, anélkül hogy az ember folyamatosan esne-kelne, nagyon nehéz. Viszont éppen ettől olyan varázslatos az egész. Ha sikerül ezt a sok ezer kis harcot megvívnunk, a végén nagyon különleges összművészeti előadás születik majd.”
És hogy miben rejlik Gömöri András Máté szerint a történet varázsa? „A szerelem az egyik legerősebb és legszélsőségesebb emberi érzés, mely az egyik pillanatban az egekig repít, a másikban a földbe döngöl, és így mindig is aktuális téma lesz, nem tud elévülni. Ennek egy parádésan lefestett története az Ének az esőben, melyet a sokszínű és szórakoztató karakterek tesznek igazán élvezetessé. Csodálatos mese, amelyet érdemes megnézni!”
Fotók: Budapesti Operettszínház
