Gyermekkoromban nem szerettem színházba járni, nyűg volt és teher. Általában az osztállyal mentünk, unalmas volt és patetikus, mindig azt éreztem, ezt nem így kell. De amikor egyszer a Légy jó, mindhalálig! című darabban Szinetár Dórit megláttam énekelni, játszani gyerekszínészként, elvarázsolt. Kisgyerek voltam magam is, és azt néztem, milyen elképesztő erővel játszik. Érdekes, neki még soha sem meséltem el. Otthon a lecke helyett sokszor ütöttem el az időt olvasással, verstanulással. Vonzott az irodalom, de nem volt bennem vágy a nyilvánosság után. Olyannyira, hogy festő szerettem volna lenni, komolyan készültem is rá, fel is vettek egy művészeti szakra, de azzal párhuzamosan harmadik rostás felvételiző voltam a színművészetin, és végül, mivel azért vágytam színésznőnek is lenni, inkább ez utóbbi egyetemet választottam. Aztán megtanultam, ez a pálya nem arról szól, hogy az ember fürdik a sikerben. Nem érzem azt, hogy az ember egyszer csak kiteljesedik; nekem munka, hogy a szertelen, nagyon érzelmes lelkialkatomat hozzászoktassam a fegyelemhez. Soha nem a tapsviharban érzi azt az ember, hogy no, ezt megcsinálta, pillanatok sorozatában jelenik meg az elégedettség, az önazonosság: próbákon, előadásokon.
Mostanában sok időt töltök külföldön, de nem azért, mert itthon már mindent elértem, és még nagyobb sikerekre vágynék. Azt kezdtem el érezni, hogy a színházban ugyan le vagyok terhelve, jó munkákban vehetek részt, sokat látnak bennem a rendezők, és meg is tudok felelni az elvárásaiknak, de ez a filmben nem történt meg. Ezt szeretném elérni, megkeresni.
Nem Los Angelesben élek, ritkán vagyok ott, de van ott ügynököm, ahogy Berlinben is. Forgattam már New Yorkban, Londonban független filmforgatás van készülőben. Budapesten az Örkény Színház tagjaként dolgozom, emellett arca lettem az 5 lépéses szépségprogramnak, amelyen keresztül azt hangsúlyozom, amiben hiszek: testünk és lelkünk harmóniáját. Hamarosan nemzetközi színházi munkában is részt fogok venni magyar és külföldi színészekkel együtt a Szputnyik Társulattal, számos németországi, franciaországi állomással. Orwell 1984 című műve alapján készül a produkció. A bemutató jövő év elején Grazban lesz, de a darab Magyarországra is eljön.
Nem a karrierépítés a célom, nem akarok B-kategógiás filmekben szerepelni Los Angelesben, hanem lassan haladva, anélkül, hogy bárkinek elszámolással tartoznék, szeretném megtalálni azokat az embereket, szellemi forrásokat, akik és amelyek különböznek a hazai filmkészítés folyamatától. Szeretném a világban megértetni magam, és egyben más kultúrákat megérteni. Ez számomra elsősorban privát küldetés, nem szakmai. Ugyanis egyre kevésbé tartom magam színésznek. Abban az értelemben legalábbis, hogy az emberi életemben nem a pályámat élem meg, és nem a pályámon keresztül nézem az emberi sorsomat.
