Romhányi József március 8-i születésének 100. évfordulója alkalmából, 2021. március 6-tól látható a Centrál Színház produkciójában a Vérszipoly című zenés rém-rímdráma – online, Az sem marad le a darabról, aki elmulasztja a bemutató napját, hiszen a színház weboldalán Magyarország területéről bármikor el lehet indítani az előadást.
A „rímhányó Romhányi” tanítvány, Philipp István verseivel, Bárány Ferenc zenéjével készült el a humoros zenés mű, Puskás Tamás rendezésében. A komédia Seholsincs országban játszódik, szereplői pedig egy fehérmájú grófnő (Tompos Kátya), két félkegyelmű gróf (Cserna Antal, Ódor Kristóf), egy melléküzemági munkás (Fehér Tibor) egy vérszipoly (Vári-Kovács Péter), valamint egy boszorkány (Básti Juli). Vér, szex és klasszikus vígjátéki elemek – ígéri tömören a direktor.
A főszereplő Tompos Kátya
A mű írója, Phillip István így ajánlja a darabot: „Nehéz felfogni ép észnek, de egy vámpír számára a nyak csak egy étkészlet. Nappal a szeme kábán csukva, és meg se moccan az ádámcsutka, de ha felvirrad az sötétség homálya, tagjait szerteszét dobálja, és mozgását a denevérről mintázva, elszáll... a színházba! Ez nem holmi tévedés vagy álhír, valóban erre jár a vámpír, tanú minden nézőben végződő szempár: vérszívóra koncentrál a Centrál.”
1984-ben két angol szakos bölcsészhallgató, önképzőköri buzgalomból, zenés játékokat kezdett írni a maguk és évfolyamtársaik szórakoztatásra. Egyikük volt a Romhányi József által megigézett Philipp István, a másikuk a zongora mögött ülő Bárány Ferenc. Így született meg ez a vígjáték is, melyben egy grófnő úgy érzi, vágyait a legjobban egy vámpír elégíthetné ki. Az öregecske gróf ezt egy álvámpír felbérlésével orvosolná, akit a tervek szerint a helyi téesz egyik parasztja alakítaná, ám ekkor színre lép az igazi vámpír...
Básti Juli alakítja a boszorkányt
„Először az Egyetemi Színpadon rendeztem meg a darabot, majd a zajos sikert 1986-ban a Pince Színház-i bemutató követte – emlékezik a rendező, Puskás Tamás. – Én az első 50 előadásért vállaltam felelősséget, ahol Novák Eszter volt mellettem a koreográfus. A darab, mint a népköltészet darabjai, kiirthatatlan, valahol mindig játszák. Azóta sokszor felmerült bennem, mint ötlet, most a Covid adta meg a végső lökést, hogy újrarendezzem ezt a »zenés rímdrámát«. Fércmű, vagy zseniális telitalálat – az Übü Királyhoz hasonlóan ezt csak az idő és a nézők döntik el. Én nem menekülhettem előle.”
