A tehetség felfedezése és gondozása gyakorlatilag egyidős az európai kultúrával. Aki tehetséget támogat, a jövőt támogatja, és ez persze nem jár minden kockázat nélkül.
Tehetséges évezredek
Mi a kapcsolat Arisztotelész, Marco Polo, Leonardo da Vinci, Wolfgang Amadeus Mozart, Mark Zuckerberg, Polgár Judit, Egerszegi Krisztina, Salvador Dalí, Steve Jobs, és Szent-Györgyi Albert között? Az időn és nemzeteken átívelő, korántsem teljes lista szereplőinek egyetlen közös vonása, hogy saját területükön mindannyian kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. A tehetségben erő rejlik, azonban befektetést igényel, hiszen könnyű elpazarolni és visszaélni vele. A pedagógiai és pszichológiai kutatások számtalan tehetségmodellt alkottak meg, biztos és kézzelfogható válasz azonban továbbra sem létezik arra a kérdésre, hogy mitől, miért és hogyan válik valaki átlagos gyerekből tehetséggé. Abban azonban a szakemberek nagyjából egyetértenek, hogy vannak bizonyos képességek, amelyek a legtöbb tehetséges emberre jellemzők: ilyen az átlagosnál magasabb általános intelligencia, a verbális képességek korai fejlettsége, a problémaérzékenység vagy a jó memória. Az egyik legismertebb modell Joseph Renzulli amerikai pszichológus nevéhez köthető, és alapvetően három részből áll: átlagon felüli képesség, kreativitás és a feladat iránti elkötelezettség. Látható tehát, hogy a siker nem pusztán adottság. Hihetetlenül fontos a motiváció, a környezet és a szociokulturális háttér is ahhoz, hogy a tehetség igazán kibontakozhassék. Ebben rejlik a család, a környezet, az oktatás és a tehetséggondozás legnagyobb felelőssége.
Az ókori Kínában Konfuciusz, míg Görögországban a két leghíresebb filozófus, Platón és Arisztotelész is fontosnak tartotta az intenzív foglalkozást a tanítványokkal, hiszen a korabeli elképzelés szerint minél inkább elmélyedt valaki a filozófia és a művészetek tanulmányozásában, annál nagyobb hasznára válhatott a közösségnek. Ennek fontosságával államalapítóink is tisztában voltak. A Magyarország első iskolaközpontjának tekinthető pannonhalmi bencés apátságot Géza fejedelem alapította 966-ban, de Szent István intelmeiben is olvashatunk az oktatás és tanulás fontosságáról. A középkori egyetemeken, így az 1367-ban alapított Pécsi Egyetemen is a hét szabad művészet elsajátítása után lehetett specializálódniuk azoknak, akik a jog, az orvoslás vagy a teológia terén kiemelkedő érdeklődést és tehetséget mutattak. Aki tehetséges volt a tudományokban, és némi kalandvággyal is rendelkezett, sokszor állt felfedezőnek, mint például Marco Polo vagy Cristoforo Colombo. Ezeknek a tehetségeknek egészen új világokat köszönhetünk – a szó szoros értelmében.
Befektetés és kockázat
A tehetség mai fogalma bizonyos értelemben sok vonását megőrizte az 1800-as években – elsősorban a romantikus irodalmi művek hatására – megjelenő zsenikultusznak, amelynek kiemelkedő képességű, ám öntörvényű hőse gyakran válik magányos lázadóvá, aki nehezen illeszkedik az átlagos sorba. Ezt a karakter láthattuk viszont például a Doktor House című sorozat címszereplőjében, vagy David Fincher nagy sikerű A közösségi háló című filmjében, amely a Facebook-alapító Mark Zuckerberg történetét meséli el. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a 21. században a tehetség mellé olyan fogalmak is társultak, amelyeket korábban kevésbé tartottak fontosnak a tehetséggondozásban. A tudomány, a technológia, a művészetek és a kreatív szakmák között bonyolult viszonyrendszer alakult ki. Tehetségesnek lenni ma már nem feltétlenül elég: az elmélyülés és a kitartás mellett a nyitottság, az információáramlás és a verseny is komoly tényezővé váltak. A már említett Mark Zuckerberg otthagyta az egyetemet, hogy minden idejét a Facebook fejlesztésével tölthesse. Mára a világ egyik legismertebb arca, a Time magazin 2010-ben az év emberének választotta, nem mellesleg pedig dollármilliárdos, és a vagyonából jelentős részt fordít tehetséggondozásra. Aki jövőben és újításban gondolkodik, tehetséggondozásban is gondolkodik. A személyes inspiráció a fiatalok számára is motiváló erő, hiszen élő példákat ismerhetnek meg, akik nem féltek a képességeiket kitartással és befektetéssel álmokra váltani.
Good Will Hunting
A modern tündérmesékben a fele királyságot gyakran tehetségért adják cserébe. A különféle televíziós tehetségkutatók azért örvendenek töretlen népszerűségnek, mert a néző a saját vágyait ismeri fel a versenyzőkében. Drukkolunk a legkisebb királyfinak, hogy nyerje meg a fődíjat, nemcsak szimpatizálunk, de sokszor azonosulunk is vele. Sokan emlékezhetünk a címben idézett film árvaházban felnőtt főszereplőjére. Will az Egyesült Államok egyik legnevesebb egyetemén dolgozik takarítóként, közben mintegy mellékesen egy perc alatt megoldja azt a matematikapéldát, amely a professzornak két évébe került. A film azt a kérdést feszegeti, hogy vajon a különös, kimagasló képesség mindenképpen lázadással jár-e, vagy a láng megmaradhat akkor is, ha egyetemi katedrát kap. A tehetség nem válogat, és főként nem osztályoz. Nem rasszista, és nem soviniszta. A filmben végül Willre nagy hatást gyakorolt a professzor, aki nem a képletekre tanította meg, hanem arra, hogyan használja a képességeit, miként tegyen jót velük. Az oktatói, nevelői, szülői feladatoknak az egyik legnehezebb része, hogy felismerjék és támogassák a tehetséget. Hogy befektessünk a jövőbe.
A tehetség: cselekvés
Nemcsak a kreativitásban rejlő erő, hanem a határátlépés lehetősége is hegyeket mozgat meg. A középkori felfedezők a fizikai világ határait tágították ki. A jelen tehetségei is új világokat teremtenek, hiszen a tehetség aktív fogalom: álmodik, épít, lehetőséget ad. Ha hiszünk abban, hogy a tehetség adottság, amelyet születésünktől hordozunk, azt is el kell fogadnunk, hogy fejlesztés, kitartás és hit nélkül a képesség mit sem ér. Elpocsékolt, lemorzsolódott, alulteljesítő. Ezek az oly sokszor hallott kifejezések nem pusztán az elmulasztott lehetőségekről, hanem gyakran az elmulasztott élet tragédiájáról árulkodnak. Egy ilyen történet sokkal mélyebb és bonyolultabb, mint amennyit megérthetünk belőle. Sosem derül ki, hogy hány tudományos újítás vagy művészeti alkotás nem született meg azért, mert nem vették észre időben a tehetséget, nem gondozták, nem bátorították, nem hittek benne, vagy éppen nem álltak rendelkezésre a megfelelő körülmények. Az ismert mondás szerint a tudás hatalom, és ez a tehetségre is igaz. Ugyanakkor nemcsak hatalom, hanem élmény, játék, újítás, nevetés és a kemény munka öröme is. Egy ideális világban a személyes inspiráció és a tudás élménye minden gyereknek jár. Ehhez olyan oktatási rendszert és olyan programokat kell létrehozni, amelyek nem elgáncsolnak, hanem felszabadítanak, amelyek nem elvesznek, hanem hozzáadnak, nem letörnek, hanem felemelnek, nem szétválasztanak, hanem összekapcsolnak. Igék egymás mellett, és mindegyik egyfelé mutat: a tehetség így cselekszik.
Fotók: Good Will Hunting
