Mi a magyar?

Teszi fel a kérdést a Műcsarnok kiállítása, amely a nemzeti identitással kapcsolatos kérdésekre keresi a válaszokat.

A nemzeti önazonosság több mint két évszázada a hazai közgondolkodás meghatározó témája, amelyet számos műalkotás dolgozott fel, különösen a romantika utolsó nagy egységes stílusirányzata, a historizmus megjelenését követően. A reformkorban – a német nyelvű nemzet-karakterológiai értekezések nyomán – tudományos viták tárgya lett a magyar jellem is.

A Millennium idején, majd a trianoni országvesztés utáni évtizedekben ezek a viták a korábbinál szélesebb körben éledtek újra: több száz értekezés született a témáról. Az utak hamar szétváltak: míg 1937-ben, a Szép Szó Mi a magyar most? című különszáma döntően a politikai baloldal értékrendje szerint kívánta a nemzeti kérdést újragondolni, addig 1939-ben a Szekfű Gyula által szerkesztett Mi a magyar? című kötet konzervatív szemszögből vette sorra a lehetséges válaszokat. József Attila, Ignotus Pál és Fejtő Ferenc egyfelől, Babits Mihály, Kodály Zoltán és Ravasz László másfelől. A Műcsarnok kiállítása mindkét nemzeti hagyományt megkerülhetetlen kiindulópontnak tekinti. Nem a nemzeti identitás, a nemzeti sors klasszikus kérdésének művészeti illusztrációit láthatjuk, hanem arról kaphatunk képet, hogyan jelennek meg az erre adható válaszok a képzőművészetben. Mi a magyar most? Az 1990-ben visszanyert demokrácia, az Európai Unióhoz való csatlakozás, majd a gazdasági válság új aktualitást adott a kérdésnek. Ez a kiállítás nem kíván végleges válaszokat adni, de – e fontos diskurzus történetében első ízben – átfogó módon megjeleníti a kortárs képzőművészet reflexióit.