Vannak vitathatatlan dolgok a divatban és az életben egyaránt, ilyen John Galliano tehetsége is. A hír, amely szerint a tervezőt kinevezték a Maison Martin Margiela kreatív vezetőjének, hihetetlen felbolydulást keltett a divatipar berkeiben, és máris megindultak a spekulációk az új kollekciókat illetően. Az, hogy ismét láthatjuk Galliano páratlan fantáziájának eredményét, mindenkit izgalommal töltött el. Elég egy pillantást vetnünk Kate Moss esküvői ruhájára, amelyet 2011-ben tervezett, vagy Oscar de la Renta tavalyi kollekciójára, és láthatjuk, mire is képes John Galliano, a száműzött tervező, akit Margiela ismét frontvonalba állított.
„Csodálatos, amit John Galliano művel a ruhákkal. Igazi veszteség volt mindannyiunk számára, hogy 3 évig nem lehettünk tanúi annak a rendkívüli szenvedélynek, amellyel kreációit létrehozza” – olvashattuk a brit Vogue magazinban. Galliano láthatóan fokozatosan hódítja vissza a divatvilágban korábban megszerzett, ám később csorbát szenvedett hírnevét. Három éve sokak megvetésének kíséretében elbocsátották a Diortól, majd antiszemitizmus vádjával tárgyalás indult ellene. Most a tervező lassan, de biztosan megkezdte a visszatérés stratégiai lépéseit. Jól átgondolt ritka interjúinak és nyilvános szerepléseinek köszönhetően láthatólag feltámadt hamvaiból. Mielőtt újból megpróbált volna a divatiparban reflektorfénybe kerülni, hosszú ideig kizárólag függőségi problémáira koncentrált. Otthagyta Párizst, Los Angelesbe költözött, tovább építette kapcsolatait, diákok oktatásával és mentorálasával kezdett el foglalkozni, életmódját még egy vegetáriánus séf is megirigyelhetné, szellemileg és fizikailag is tiszta elmével és testtel kezdte ellöről hírneve visszaszerzését.
A tervező álarca mögött
Galliano 1960-ban, Gibraltáron született, és 6 évesen érkezett az Egyesült Királyságba. Az átmenet nehéz volt számára. Flamencotanár édesanyja még a hétköznapokban is előszeretettel öltöztette díszes ruhákba, s bár ezért a gyereket gyakran csúfolták az iskolában, édesanyja mégis merészségre és kreatív érzékenységre nevelte. A híres londoni Central Saint Martins Egyetemen később divatillusztrációt tanult. Az iskolai évek alatt a brit Nemzeti Színház öltöztetőjeként dolgozott. Az 1984-es diplomamunkájául készített kollekció, a Les Incroyables felkeltette a londoni divatelit érdeklődését is. Galliano hamarosan megalapította saját márkáját, melynek kollekciói egyszerre voltak bonyolultak és drámaiak. A vállalkozás azonban néhány éven belül csődbe ment.
A designer sokáig küzdött pénzügyi gondokkal, míg egy nap a sors össze nem sodorta Anna Wintourral, a Vogue főszerkesztőjével, aki szárnyai alá vette. Nem sokkal később Gallianót kinevezték a Givenchy divatház vezető tervezőjének, így ő lett az első angol designer, aki francia haute couture divatháznak tervezhetett. Két év múlva már a Dior márkát színesítette mesés kreációival. Galliano nevéhez számos híres kollekció kötődik, köztük a 2008-as Blanche Dubois, melyet az 1951-es Vágy villamosa című film ihletett, és persze az 1992-es Napoleon and Josephine, melyben híres történelmi alakok szerelmét keltette életre ruhák képében. Emellett nem lehet elfelejteni az 1993-as Princess Lucretiát sem, melynek megalkotásában az orosz hercegnő volt Galliano múzsája. A designer mindig is igazi varázsló volt, aki történeteket mesél el, álmokat kelt életre. Minden kollekciója olyan, mintha egy-egy mese vagy történelmi korszak elevenedne meg a kifutón, például a diplomamunkáját a francia forradalom ihlette. Kedvenc témái közé tartoznak Egyiptom titokzatos tájai, Ázsia eleganciája és Mária Antónia ármánnyal és titkokkal teli világa. 1987-ben, 1994-ben és 1997-ben is elnyerte az „Év brit tervezője” díjat, 2009-ben pedig megkapta a Francia Becsületrend lovagi fokozatát is.
Bár sokáig úgy tűnt, a tervező számára határ a csillagos ég, 2011-ben egy incidens kettétörte karrierjét. A tervező egy étterem teraszán szóváltásba keveredett egy párral, és állítólag antiszemita, rasszista kijelentéseket tett. A Dior azonnal elhatárolódott tőle, és zéró toleranciát hirdetve a rasszizmussal, antiszemitizmussal szemben felfüggesztette állásából.
„Habár sokat veszítettem, az elmúlt évekből sokat is nyertem – nyilatkozta a tervező, majd hozzátette: – Képes voltam dolgozni önmagamon, tudtam, amikor visszatérek az iparba, az nem változik, de az én attitűdöm, a szemléletem átalakult.” Egy erősebb, rugalmasabb, jobban felkészült Galliano tért vissza. Kérdés azonban, hogy vajon a fogyasztók is szívesen visszafogadják-e?
Margiela és Galliano találkozása
„Sokan lesznek, akik örömmel fogadják Galliano visszatérését az iparba, de olyanok is akadnak majd, akik nem” – nyilatkozta Joan Burstein, a tervező egyik legkorábbi támogatója. A designer kétségtelenül korunk egyik legtehetségesebb és legfontosabb tervezője. Mindenkit foglalkoztat azonban, hogy mi sül ki Galliano és Margiela együttműködéséből. Hiszen a designer és a Dior korábban szinte elválaszthatatlan volt, jobban ragaszkodtak egymáshoz, mint bármilyen más márkadesigner páros, kivéve talán Chanelt és Lagerfeldet. A gondolat, hogy új „szerelemre” találjanak, szinte elképzelhetetlen.
A világ legszínesebb és legtehetségesebb tervezőjének és legalulértékeltebb márkájának találkozását sokan nézik furcsa szemmel. Annyi bizonyos, hogy Galliano, aki imádja a történelmi utalásokat, és a márka, amely a modern megoldások megszállottja, érdekes kombinációt alkot majd. Martin Margielával ellentétben, aki büszke a csapatmunkára, és az anonimitást pártolja, a Dior szinte minden rendezvényére magával vitte a tervezőt, miközben Galliano rajta hagyta kézjegyét az összes kreáción. Elképzelhető azonban, hogy az aggodalom alaptalan, és a hideg, valamint a meleg találkozásából valami nagyon különleges születik meg.
