"Egy nőnek sosem lehet elég kiegészítője. De mely divatkellékek tűntek el a palettáról az elmúlt 100 évben?"

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Elfeledett divatkellékek

Egy nőnek sosem lehet elég kiegészítője. De mely divatkellékek tűntek el a palettáról az elmúlt 100 évben?

Póló, farmer, bőrdzseki – többnyire ezek a ruhadarabok uralják egy átlagos, modern nő hétköznapi ruhatárát. Bár tény, hogy a fenti darabokban is festhetünk észvesztően csinosan, érdemes gondolatban időutazást tennünk – egy kis nosztalgikus ábrándozás egy olyan korba, amikor a nők még hajcsavaróban aludtak, az utcán kesztyűt hordtak, és a délutáni kávét csipketerítővel lefedett asztalnál fogyasztották el. Nagyanyáink, dédanyáink korában valahogy mindennek megadták a módját. A hétköznapokat és az ünnepeket is egyfajta varázslatos meghittség töltötte be. Az étkezések keményített abrosszal és festői porcelánnal megterített asztalnál folytak, ahogyan a kávézás, teázás is szertartásszerűen zajlott. Ugyanez igaz a nők öltözködésére is: a hétköznapi nő öltözéke átgondolt és rendkívül feminin volt. A táska színe megegyezett a cipőével, és az apró kiegészítőket is nagy gonddal választotta meg viselőjük, ízlésesen hangsúlyozva női mivoltát – és persze eleget téve a korabeli öltözködési protokollnak. Kiegészítőket a 21. századi nő is hord ugyan, a paletta azonban lényegesen leszűkült. Mely divatkellékek koptak ki – sajnálatos módon – a nők ruhatárából?

 

Kalap

 

Bár a tavalyi év egyik nagy visszatérője a kalap volt, az elmúlt néhány évtizedben a kalapos hölgyek bizony igazi kuriózumnak számítottak – az ominózus divatkellék az angol királyi udvar tagjainak kiváltsága maradt. Pedig a 20. század első felében a kalap ugyanolyan része volt a mindennapi öltözködésnek, mint a cipő. A húszas, harmincas években egy valódi hölgy nem tette ki a lábát otthonról fejfedő nélkül, a kalap a polgári lét szükségszerű tartozéka volt. A rendkívül népszerű kalapszalonok választéka hihetetlenül széles volt: a fejfedő lehetett turbánszerű, nagy karimájú, sőt még szalmakalap is. A kalapviselés az ötvenes években kezdett visszaszorulni, és inkább a frizurára terelődött a hangsúly.

 

Kesztyű

 

Kesztyűt télvíz idején még ma is hordunk ugyan, a mai kesztyűk azonban mind funkciójukban, mind stílusukban különböznek a múlt században divatosaktól. A kesztyű anyaga lehetett szarvasbőr vagy éppen csipke, és ugyanúgy a társadalmi hovatartozás szimbóluma volt, mint a kalap. Akárcsak a fejfedő, a kesztyű egyaránt hozzátartozott az úrinő hétköznapi toalettjéhez, hiszen a „boldog békeidőkben” az illem ezt diktálta. A mindenkori öltözködési trendeket, szabályokat egyébként a korabeli képeslapok is előszeretettel mutatták be. A kesztyű kapcsán érdemes még megemlíteni a közkedvelt téli kiegészítőt, a muffot. Ez a henger alakú, két oldalt nyitott, szőrméből, prémből készült kézmelegítő rendkívül népszerű volt a hölgyek körében.

 

Bross és egyéb „tűzős ékszerek”

 

Napjainkban az ékszerdivat többnyire kimerül a fülbevaló, nyaklánc, gyűrű és karkötő viselésben. Persze ott vannak a bokaláncok, illetve a különböző helyeken elhelyezett testékszerek, de ezek túlmutatnak a klasszikus ékszerviselési szokásokon. A múlt században a nők még előszeretettel hordtak díszes brossokat, kalap-, illetve hajtűket. Az ízlésesen megválasztott, csillogó ékszer divatkiegészítő és státuszszimbólum is egyben, amely a diszkrét tündöklés varázsával ruházza fel viselőjét.

 

Legyező

 

A legyező, azon túl, hogy az elmúlt századokban kötelező divatkelléknek számított, igazi funkcionális kiegészítő, hiszen a nyári hőségben remek szolgálatot tett. Eleinte elsősorban a kínai és a japán kultúra része volt, később azonban Európában is hatalmas népszerűségre tett szert. A csontból vagy fából készült vázat eleinte papír borította, amelyet idővel olyan nemes anyagok váltottak fel, mint a csipke, a selyem vagy a bársony. A legyező is elsősorban státuszszimbólum volt, de az előkelően frivol úrhölgyek előszeretettel használták kiszemeltjük meghódítására, ismerkedésre is.

 

Bár a felgyorsult, modern világ egy más típusú, letisztultabb öltözködési kultúrát helyez előtérbe, érdemes lenne olykor ihletet merítenünk egy-egy régi filmből, regényből, esetleg nagyanyánk gardróbjából, hiszen az apró csecsebecsék, díszes kiegészítők igazi ékei lehetnek egy-egy női szettnek. Más időket élünk, mint a nagyszüleink vagy dédszüleink, az igényeink is mások, de néhanapján jó érzés lenne visszahozni a letűnt idők ódon varázsát öltözködésünkbe, ezáltal pedig a mindennapjainkba. Hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy az ördög bizony még mindig a részletekben rejlik.

Hernádi-Bozi Eszter Hernádi-Bozi Eszter cikke 2015. június
címkék:
Divat
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.