"A női táska mindig is rejtély volt férfiak számára. Nem véletlenül, hisz jóval többet jelent mint egy egyszerű kiegészítő."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

A női táska misztériuma

A női táska mindig is rejtély volt férfiak számára. Nem véletlenül, hisz jóval többet jelent mint egy egyszerű kiegészítő.

A cipő mellett talán a táska az a divatkellék, amelyre a nők hajlamosak viszonylag horrorösszegeket áldozni, ki-ki pénztárcája szerint. Egy méregdrága cipővel ellentétben azonban itt van mentségünk, hiszen a táskának funkciója van. A fél életünket hordjuk benne, még jó, hogy meg kell adni a módját. A fenti érv persze általában nem hatja meg életünk párját, inkább csak saját magunkat nyugtatjuk vele. De mégis, mi motivál minket akkor, amikor a pénztárnál állunk a hitelkeretünket jócskán meghaladó darabbal a kezünkben? Miért érzünk kéjes kíváncsiságot, amikor van szerencsénk betekintést nyerni egy másik nő táskájába? Miért érezzük úgy, hogy egy kategóriával káprázatosabbak lettünk a megfelelő táskával a kezünkben? És miért érezzük úgy, hogy összeomlott a világ, ha ne adj isten, történik valami legkedvesebb darabunkkal? Nos, minden jel arra mutat, hogy a női táska mint olyan jóval több egyszerű kiegészítőnél.

 

„Mit rejt a táskád?”

 

Számtalan magazin és blog foglalkozott már a női táska tematikájával, különösen népszerűek azok az anyagok, amelyekben egy hús-vér nő enged bepillantást saját retiküljébe. Ilyenkor előtör bennünk a gyarló voyeur-i hajlam – akárcsak egy idegen lakásba, egy idegen táskába is kitörő lelkesedéssel vetjük bele magunkat, hiszen mindkettő tulajdonosa legbensőbb világát tükrözi. Ezt a jelenséget vizsgálta néhány évvel ezelőtt két műkedvelő úriember – a fotós Pierre Klein és a szociológus Jean-Claude Kaufmann. Előbbi 50 nőt kért meg arra, hogy fedje fel táskája tartalmát, hogy aztán lefotózhassa. Klein állítása szerint egy-egy ilyen szeánszon rövid idő alatt többet tudott meg az adott nő magánéletéről, mint addig valaha.

 

A táskák tartalma általában két részre osztható: ott vannak az olyan alapkellékek, mint a telefon, pénztárca, papír zsebkendő, kulcsok, a másik oldalon pedig az egyéb személyes, sokszor minden funkciótól mentes apróságok, emléktárgyak, kabbalák. A női táska továbbá olyan intim kellékek vigyázója is, mint a tampon, a sminkkellékek vagy a fogamzásgátló készítmények. Táskánk saját valóságunk kiterjesztése, amely személyes identitásunkat is nagyban magában hordozza. És persze nem mindegy, hogy a táska hogyan is néz ki, hiszen identitásunk mellett stílusunkat is tükröznie kell. „Egy nő táskája kicsit olyan, akár egy férfi autója: azt a képet támasztja alá, amelyet viselője sugallni szeretne” – állítja Klein.

 

Jean-Claude Kaufmann könyvben foglalta össze a témában szerzett tapasztalatait. Ő maga 75 nő bevonásával végezte el a kísérletet, és hasonló eredményekre jutott, mint társa, Pierre Klein. Szerinte, „frivol” mivolta ellenére a kézitáska a női emancipáció jelképe. A nők függetlenedésével és munkába állásával egyre indokoltabb lett egy funkcionális és nem utolsósorban mutatós darab viselése, amely otthont ad a nap folyamán szükséges tárgyaknak. A nők élete többé már nem az otthon és a gyereknevelés körül forgott, és ezt a változást táskájuk tartalma és kinézete is tükrözte.

 

Ikonikus darabok

 

Talán nem is létezik olyan divatkellék, amely olyan ikonikus darabokat hozott volna a világnak, mint a női táska (na jó, azért Manolo Blahnik Mary Jane topánja talán kivételnek tekinthető). Gondoljunk csak a Hermès divatház Birkinjére, a Kelly bagre, vagy éppen a Chanel ház 2.55 fantázianevű kistáskájára. Nehéz lenne felidézni olyan legendássá vált télikabátot, esetleg kisestélyit, amely saját névvel írta volna be magát a divattörténelembe. Ezzel szemben a fenti táskák önálló entitássá nőtték ki magukat, önmagukban szolgáltattak témát magazinoknak, tévéműsoroknak, blogbejegyzéseknek.

Minden bizonnyal a divattervezők is felismerték a fenti tendenciát, és újszerű vonalvezetéssel meg némi marketinggel státuszszimbólumot kreáltak a legkedvesebb darabokból. A fent említett Birkinnek még egy külön epizódot is szenteltek a Szex és New York című sorozatban. Nemrégiben pedig nagy port kavart a hír, amely szerint az ikonikus darab névadója és múzsája, Jane Birkin felszólította a divatházat, hogy többé ne használja nevét a legendás kézitáskára, ugyanis annak gyártása állatjogokat sért. A botrány végül elcsitult, a név maradt. De kétségtelen, hogy ez olyan esemény volt, amikor egy táska újfent okot szolgáltatott arra, hogy külön fejezetet szenteljenek neki.

Hernádi-Bozi Eszter Hernádi-Bozi Eszter cikke 2020. október
címkék:
Divat | Lélek
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.