Selyemköltemény ezer színben

A hanbok Korea ősi, misztikummal átszőtt divatja, amely mindig képes megújulni.

Míg a világ legtöbb pontján minden év elején vékony, titokzatos arcú modellek sora mutatja be a híres divatcégek vezetőinek aktuális gondolatvilágát, addig a világ másik részén megállt az idő. Korea őrzi hagyományait többek között az egyedi öltözködés terén is. Ennek a folyamatnak a legjelesebb képviselője Kim In-ja, hanbok-designer, aki a 89-es számú szellemi és kulturális érték őrzője, Csim Seon Jang tanítványa, már megnevezett utódja.

Az elmúlt évszázadokban Koreát kettős öltözködési hagyomány jellemezte. Míg az uralkodó és a nemesi osztály az ősi stílusok keverékét viselte, addig a polgárság az ősi viselet egy színesebb változatát, amit ma hanbokként ismerünk. Ezért is nevezhetjük Korea tradicionális viseletének a gyakran élénk színű, egyszerű, zseb nélküli vonalakkal tervezett selyemkölteményt. Annak ellenére, hogy maga a szó, a „hanbok”, koreai ruházatot jelent, manapság már csak a Csoszon-dinasztia rendezvényein vagy hagyományos ünnepnapokon tűnik fel egy-egy letisztultabb, modernebb formája. Színösszeállításában inkább az egyéni ízlés a mérvadó, ez alól egyedül a git, a szövet szalagja kivétel. Itt lehet ugyanis lemérni, ki hajadon, és ki férjezett asszony már, vagy esetleg gyászoló özvegy.

A kultúra és a szokások kortól függően különböznek. Kim In-ja elgondolkodva ezen, visszanyúlt a legősibb vonalakhoz, a hanbok eredetéhez. Ebben látta meg a mindig újraéleszthető és testet öltő kultúrát, amely minden pillanatban felfedezésre vár. Hiszen elmondása szerint a koreai fiataloknak már nincs lehetőségük a szertartásokon viselt öltözékkel találkozni, így nem ismerhetik viselését, lényegének titkát.

A ma már világhírű hanbok-designernek nem volt nehéz az ősi hagyományt újrafelfedezni, hiszen 11 éves volt, amikor édesanyjával elkészítette első hanbokját, ami nem könnyű feladat még egy felnőttnek sem. Mivel a család minden eseményén ezt a ruházatot viselték, érdeklődése egyre jobban a színes áradatok felé irányult. Először a ruha betoldása – gil –, gallérja – gongjeong –, masnija – git – és hímzett mintái kezdték érdekelni, ami egy idő után nem állt meg a családi történetek több száz éves áradatában. Könyveket kezdett olvasni a viseletről, s ahogy egyre jobban elmerült a rejtelmekben, ráeszmélt, nincs más útja az életben, csak az, ha visszahozza ezt az ősi viseletet a mindennapokba.

Itt már a Kim Mehee Hanbok Couture

A terve sikerrel járt. A 89-es számú szellemi és kulturális örökség várományosa 1989-ben rendezett először kiállítást külföldön, Valenciában, a nemzetközi vásáron. Azóta már a világ számtalan pontján érdeklődők százai előtt aratott sikert bemutatóival. Sikerének titkát leginkább abban látja, hogy egy-egy ilyen alkalommal a koreai történelem lelkivilága is kifejeződik. Hiszen az ősök emlékének állított rendezvény mindig a legjobb módja annak, hogy őszintén feltárhassa érzéseit, és ezzel az ősök iránt kifejezi a tiszteletét, amelynek alapja a helyes magatartás.

A designer ruháinak anyaga, tapintása és illata könnyedséget és eleganciát sugároz még a modern, csíkos változatokban is, nem csak az egyedi esküvői ruhákban.

Lee Young Hee kollekciója

Ám mit sem érne mindez a kiváló minőségű anyagok és Kim In-ja pontos, alapos munkája nélkül. A ruhaköltemények kényelmesek, finom szabásvonalúak, éreztetve a rendkívüli tehetséget és alázatot, amely minden részletre kiterjed. A tradíciókat megtartó Kim In-ja színezéskor gardéniamagokat, sáfrányt, illetve fenyő- és perillaleveleket morzsol össze, és természetes színezőanyagként használja őket ruhakészítéskor. Ugyanezt a technikát alkalmazza keményítéskor és ványoláskor is.

Lee Young Hee alkotása

Az ősi viselet nem merül ki a női ruhákban. A tradicionális szertartásokon a férfiak fehér dopót, vagyis díszruhát viselnek, amelyhez durumagi, tradicionális kabát és jugon, kalap tartozik.

De hiába minden szín és hagyomány. A designer szerint a hanbokot csak akkor lehet boldogan viselni, ha felfedezzük valódi értékét: „Mi magunk gyakran viselünk hanbokot, és nem csupán a tradíció megőrzése céljából. Így fejezzük ki, hogy múltunkból, gyökereinkből önbizalmat, illetve erőt merítünk, és a pesszimista világtól eltávolodva azonosulni tudunk a ruhával.”