Alcsútdobozon, Fekete Ildikó szülőfalujában nem volt hagyománya a tojásírásnak. De ő beszerezte az eszközöket: a méhviaszt, az írókát, amely egy vörösréz tölcsér, hozzáerősítve egy fa nyélhez. Segítségével kerül rá a viasz a tojásra. Tízéves volt, amikor anyukája azt mondta: készítse most már ő a húsvéti hímes tojásokat.

Ildikó gimnáziumba reál szakos osztályba jelentkezett, onnan egyenes út vezetett az ELTE matematika szakára. Az informatika áll hozzá közel, szoftverfejlesztéssel szeretne majd foglalkozni.

Sok matematikus a hobbijában is jól teljesít. Többen zenélnek, ő éppen hímes tojásokat készít. „Első hallásra talán messze van egymástól a matematika és a tojásírás, azonban mégis van egy közös pontjuk: a geometria – magyarázza. – A hagyományos hímes tojások különféle szimmetriarendszerekbe sorolhatók, egyes darabok elkészítése jó térlátást is igényel.” Minden évben vannak bemutatói a Mesterségek Ünnepén. Előadásokat is tart egyrészt a matematika és a tojásírás kapcsolatáról, másrészt egyes tájegységek jellemző hímeseiről. Nagyon nehezen tud megválni a hímes tojásaitól, ezért az eladásukra nem is gondol, a tojásírás megmarad hobbinak.

Mentora két tojásfestő volt. Balog Ildikó népi iparművésztől technikai fogásokat sajátított el, Báling Lászlóné Arankától megtanulta, hogyan érdemes készülni a zsűrizésekre, milyen pályázatokon tanácsos indulni, hogyan kell bemutatót tartani. 2014-ben elnyerte a Magyar Kézműves Remek díjat, illetve a népi iparművész címet. Azóta is több díjjal jutalmazták, 2015-ben Junior Príma díjas, 2016-ban megkapta a Népművészet Ifjú Mestere címet.

Munkáit más ágazatokban alkotó népművészekkel együtt Kínában, egy évvel később Sydneyben is bemutathatta már. „Mindkét utazás kulturális sokként hatott rám” – fűzi hozzá. Rengeteg bemutatót tartott már, túl van a hetedik önálló kiállításán. Egy-egy ilyen kiállításon általában ezer hímes tojást mutat be, de a teljes anyag ennek talán a háromszorosa. A La femme 50 tehetséges fiatal programtól is azt várja, hogy tovább fejlődjön önálló kiállításai összeállításában, megrendezésében.

Mindig azt volt a fő célja, hogy ezt a hagyományt minél szélesebb körben közkinccsé tegye. „Tudomásom szerint csak az én kiállításaim segítségével ismerkedhetnek a látogatók a főbb tájegységek mintáival, és a kiírt anyagban ezeknek utána is olvashatnak” – mondja. Ehhez persze kutató munkára van szükség. Eleinte az is elég volt, ha könyvtári anyag segítségével feldolgozta egy bizonyos tájegység mintakincsét. Mostanra kiderült számára, hogy korábban nem mindent jegyeztek le, ezért szeretne személyesen gyűjtést végezni. Hosszú távú célja egy húsvéti album kiadása, amelyben a mintákat tájegységenként rendszerezné. Ehhez hasonló, átfogó munkát eddig még senki sem végzett.