Eredetileg német nyelvtanár édesanyja akart ír sztepptánctanfolyamra járni. Ő csak elkísérte, de a táncóra első öt perce után rájött: számára ez az igazi! Tizenhárom éves volt akkor. Két éven át azután egyetlen foglalkozásról sem hiányzott… Édesapja Gyulai István, az ismert televíziós sportkommentátor másfél évtizeden át a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkára is volt. Júlia így nyolcéves koráig Londonban és Monte-Carlóban élt, cseperedett, folyékonyan beszél angolul, franciául, édesanyja révén pedig németül. Ő a család negyedik, legkisebb gyermeke, tizenhat éves volt, amikor édesapja elhunyt.
Tánctudását gimnazista korában Dublinban fejleszthette tovább, egy ír sztepptánctársulat, a Rhythm of the Dance próbáit látogathatta. Idővel a Madách Musical Tánciskolában tanult balettozni, közelebbről is megismerte a modern táncokat, az érettségit követően felvették a Táncművészeti Főiskolára, modern tánc szakra. Két év után átigazolt a főiskola koreográfus szakára, Bozsik Yvette osztályába. „Yvette-től megtanultam, hogyan lesz gesztusértéke a mozdulatainak, miközben nem válik egyszerűvé és illusztratívvá. Olyan, mintha folyamatosan az életet koreografálná, a hétköznapiságot képes megfogalmazni, átvinni a tánctechnikába, s ezt a világon senki nem tudja így megcsinálni.” 2014-ben megszerezte a főiskolán a modern tánc diplomát, s 2016-ban végzett koreográfusként.
Coincidance nevű társulatát két alkotótársával, Székács Zsófiával és Potornai Norberttel hívta életre; eredetileg csak egy céges ünnepségre kértek tőlük táncot, ebből nőtt ki a ma huszonhárom táncost számláló együttes. „Az ír sztepptáncosok körében teljesen szokatlanul, kezdetben éppen csak megmozgattuk a kezeinket, mozgásba lendült amúgy merev tartású törzsünk is, s mindezt rendhagyó zenével párosítottuk.” Megszületett a kortárs tánc és az ír sztepp ötvözete. „Az ír sztepp a maga karakán ritmusvilágával, a modern kortárs vonal pedig lágy szenvedélyességével jól kiegészíti egymást. A furcsa párosítás különös harmóniát hoz létre, és ebben sok lehetőség rejlik” – mondja. Ma már négy általa koreografált, önálló produkcióval több színházban is látható az együttes, Kecskeméttől Budapestig.
Úgy érzi, a társulatnál most jött el az idő, hogy végleg profivá váljon. A La femme 50 tehetséges magyar fiatal program lehetőséget adhat arra, hogy további tanácsokat kapjon, mind a művészetben, mind pedig a társulatvezetésben. „Szakmailag éhezem az objektív, jóindulatú véleményekre előadásainkról, mert ezek a visszajelzések tovább segíthetik fejlődésemet.” Bán Teodóra pedig ehhez ideális mentor.
