A papa klarinétos. A cigányzenészek gyerekeinél mostanság nem ritka a műfajváltás: a „komolyzenébe”, illetve a dzsesszbe távoznak. Oláh Dezső még messzebb ment: olyan hangszert választott, amely nem szerepel a cigányzenekarokban: „én is klarinétozni szerettem volna, de édesapám azt mondta, tanuljak meg először zongorázni, hogy jobbak legyenek az alapjaim. Hát én a zongorába beleszerettem. A Tóth Aladár Zeneiskolában, Fehér Lászlónénál tanultam. Jól ment, versenyeket nyertem. A dzsessz tizennyolc éves koromban jött.”
Fiatalabb éveiben nagyon szerette Bartókot és Bachot, kamaszkorában a romantika vonzotta. Gyerekkorától kezdve a zene belső struktúrája izgatta, az érdekelte, hogy egy-egy darab hogyan működik. A gimnáziumban is rengeteg impulzus érte, leendő táncosokkal és színészekkel járt együtt, beleszagolt az életbe. A konzit a középiskola mellett végezte, majd felvették a Zeneakadémia dzsessz tanszékére, Oláh Kálmán növendéke lett. Zeneszerzői gondolkodását meghatározza a klasszikus zene hatása.
A zeneszerzői kibontakozás terepe az Oláh Dezső szeptett, amellyel már egy lemeznyi anyagot készítettek: Hungarian Dreams a címe, alapvetően sem a hangzásvilága, sem a struktúrája szerint nem mondja hagyományos dzsessznek, szerzeményeiben klasszikus zenei hangszereléseket kever – a megszokottól eltérő módon. Az Oláh Dezső szeptett hangja „nádas”, fafúvósok szólnak benne, klarinétok és fagott. Nemrégiben alapított triója, a Trio à la Kodály zongora-klarinét, illetve tárogató, illetve percussion összeállítású.
„Örülök, hogy engem sokan alapvetően nem is dzsessz-zenésznek látnak, hogy Dezsőkéből Oláh Dezső lettem, hogy sokféle műfajba tartozó emberrel együtt muzsikálhatok, Gerendás Pétertől a komolyzenészekig, hogy a kortárs zene és a dzsessz határán mozgó zenét játszom. Már az első lemezem sem volt hagyományos dzsesszlemez, amilyennel fiatal muzsikusok be szoktak mutatkozni. Engem a változatosság gyönyörködtet. Egyik nap olyan szólókoncertet adok, amelyen aktuális klasszikus zenei élményeimre reflektálok, egy másik napon a triómmal klasszikus zenét értelmezünk újra. Aztán Gerendás Péterrel játszunk, akinek újrahangszereltem a kompozícióit. Aztán Szabó Ádámmal koncertezünk, akit a Csillag születikből ismerhet a közönség. Ez a sokféleség a lényeg.”
Ha megkérdezik, inkább zongoraművésznek és zeneszerzőnek mondja magát, aki persze dzsesszt is játszik. „Nagyon jól érzem magam abban, hogy bármikor megcsörrenhet a telefon, és valaki valami teljesen képtelen ötlettel áll elő, amire én lelkesen rávágom, hogy persze, ez óriási! Vannak a klasszikus, hagyományos karrierek. Én azt szeretném, ha az enyém nem ilyen lenne, ha rám úgy tekintenének, mint aki olyan sok különböző dologgal foglalkozik, hogy ember legyen a talpán, aki valahová be tudja sorolni!”
