"A hegesztőműhely, a Képzőművészeti Egyetem, a Temze partja, az Angol Nemzeti Operaház, a színesfémtelep, a bábszínházak kulisszái, valamint külföldi és hazai galériák –..."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Szabó Ottó

RobOtto és az Ebédszüneti Harcosok

A hegesztőműhely, a Képzőművészeti Egyetem, a Temze partja, az Angol Nemzeti Operaház, a színesfémtelep, a bábszínházak kulisszái, valamint külföldi és hazai galériák – mind-mind fontos helyszínei eddigi pályájának.

A fém-, kő- és üveghulladékokból kinetikus szobrokat építő művész sokszínű munkáiban van, ami közös: az anyag iránti szüntelen érdeklődés és a lankadatlan alkotókedv. Ha a kezdetekről kérdezzük, Szabó Ottó önironikusan meséli, hogy valójában előbb lett hegesztő, mint szobrász. A szakképzettség megszerzése édesapja és édesanyja kérése volt, de Ottónak is tetszett a szakma férfiassága és a fémmunkálással járó fizikai munka. Miután szülei megnyugodtak, hogy van rendes szakmája a gyereknek, kedvére kísérletezhetett művészetével.

 

Dédapja templomi freskófestő volt, édesapja fizikus – talán e két hajlam ötvöződik tehetségében. Az első fémhez köthető, barkácsolós munkákat is apjától kapta még gyermekkorában. Akkor kezdte izgatni, hogyan tudja úgy összerakni a legkülönfélébb fémdarabokat, hogy ebből új tárgyak szülessenek. Szenvedélye csakhamar hivatássá érlelődött, így már korán eldőlt, hogy ez lesz az útja: első nekifutásra fölvették a Képzőművészeti Egyetem szobrász szakára. Diplomamunkája egy 70 kilós, nagy méretű, mozgó tornarobot nagy sikert aratott, beszédtéma lett. Ahogy a többi szobra is, például a Konyhai tér-idő görbítő, a Háromdimenziós adáshiba-generátor vagy a Bugyborékoló, amivel buborékokat lehet fújni. Ettől számítva RobOtto művésznéven ismerik.

 

A szobrokhoz alapanyag kellett, s a kutatás során gyakori látogatójává vált a paksi színesfémtelepnek. Hamar kitanulta a fémkeresés csínját-bínját, és a telepen használatos szókészletet. Nem bánta, hogy ott úgy tekintettek rá, mint a „helyi fura fiúra”, amikor csapágyat, sárhányót, törött csengőt szedegetett össze. Hangzatos túlzással élve: a szeméttelepről Angliába vezetett az út. „Londonban megnéztem egy mozgásszobrászati vásárt, és ezzel végleg eldőlt, hogy figurális, mozgó szobrokat fogok készíteni, részben hulladékokból. Szeretem, ha a felhasznált anyagoknak van múltjuk, mert amikor összeillesztem őket, már eleve hordoznak valamilyen történetet.”

 

 

Londonban az Angol Nemzeti Operaház díszletépítőjeként dolgozott, de persze ott sem hagyott fel szenvedélyével, a kincskereséssel. „A műhelyünk a Temze partján volt, ebédszünetben gyakorta lemásztam oda egy vaslétrán a kikötő falán, és gyűjtögető körútra indultam.” A hordalékban talált kincsekből (fém-, kő- és üvegdarabokból) apró figurák születtek, így készült el a Lunch Break Warriors, vagyis az Ebédszüneti Harcosok sorozat.

 

Egy szerencsés szakmai találkozás új vizekre csábította. Még angliai tartózkodása alatt kereste meg Somogyi Tamás bábszínházi rendező, aki a győri Vaskakas Bábszínház számára vitte színre János vitéz történetét, és ehhez díszlet- és bábtervezőt keresett. Szabó Ottó úgy érezte, ez olyan feladat, amiért érdemes hazajönni, és majdnem egy évig dolgozott a megbízatáson. Azóta már az ötödik premierjén van túl díszlettervezőként.

Dömötör Ákos
"Ottó az a típus, aki felgyűri az ingujját, nekiáll, és megcsinálja. A kinetikus szobrászat, amivel foglalkozik, rendkívül izgalmas terület. A játékosság, ami minden alkotásából sugárzik, arra inspirál, hogy újragondoljuk a világot. "