Szakértőket és érintetteket is megkérdeztünk, hogyan látják az édesanyák helyzetét ma Magyarországon. A Savethe Children 2015-ös éves jelentése szerint nálunk most nem jó anyának lenni. Az anyaság szempontjából felállított világrangsor alapján Magyarország az első ötven helyre sem jutott be, erről elsősorban a női érdekképviselet, vagyis a nő képviselők inkább a harmadik világra jellemző, 10 százalékos aránya tehet. De nem jó édesanyának lenni azért sem, mert a társadalom, amelyben élünk, látszólag mindenért az édesanyákat teszi felelőssé.
Se így, se úgy
A Feminfo, egy kifejezetten női híreket gyűjtő, hazai portál nemrég kiáltványt fogalmazott meg az édesanyákért, hogy felhívja a figyelmet az egymásnak ellentmondó elvárásokra, amelyek körülvesznek bennünket az anyasággal kapcsolatban. „Ha egy nő egy bizonyos kor után nem anya, ferde szemmel néznek rá, kényelmetlen és indiszkrét kérdésekkel zaklatják. A háta mögött vagy akár tudományos véleményként is megállapítják róla, hogy gonosz, önző némber, aki csakis a bulizásnak vagy a karrierjének él.” A terhesség „huszonévesen túl korai. 35 felett nagyon veszélyes. Nem eszünk rendesen, és hisztérikusan a súlyunkra figyelünk, vagy bálna méretűre hízunk, és egész életünkre így is maradunk. Nem átallunk sportolni terhesen, vagy egész nap a kanapén döglünk”. Később pedig: „azért lesz a gyerekből neveletlen és elviselhetetlen kis szörnyeteg, mert mi nem neveljük meg. Szorongó szerencsétlen, mert túl ridegen bánunk szegénnyel”.
Réz Anna filozófus, az Üvegplafon blog alapítója és szerkesztője (valamint egy kétéves kislány édesanyja) szerint „az a tanulság, hogy az emberek különböznek egymástól, teljesen kimegy a fejünkből. Pedig minden édesanyának megvan a maga alaphabitusa: ahány nő, annyiféleképpen éli meg az anyaságot. Éppen ezért elvi képtelenség, hogy ezekről az általános igazságok szintjén beszéljünk. Amíg ez a felismerés hiányzik, jönnek a különböző világnézetek, amelyekbe bele lehet kapaszkodni, és kikiáltani, hogy aki nem így
|
ANYÁK
|
|
Meg kellene állítani azt a kört, hogy a társadalom folyamatosan cikiz bennünket, mi pedig más anyákat – állítja Réz Anna filozófus, az Üvegplafon blog alapítója.
|
vagy úgy csinálja, az megkárosítja a gyerekét. Valahogyan meg kellene állítani ezt a kört – ami ugyanannyira építkezik a bírálók, mint a bíráltak bizonytalanságából –, hogy a társadalom folyamatosan cikiz bennünket, mi pedig más anyákat”.
Nem lehet kiszállni
Aki látott már édesanyát közelről, tudhatja, hogy az ő rendkívüli élményekkel teli életük időnként folyamatos lavírozás a munka – szerencsésebbeknek a hivatás –, a gyermek igényei, a szűkebb-tágabb környezet elvárásai között, és a háztartásról, a család élelmezéséről, az állandóan koszolódó gyermekruhák tisztán tartásáról, az állandósult kimerültségről nem is beszéltünk.
A teljes cikk a La femme 2015. nyári számában olvasható.
