Az élet olykor kimerítő a világ legnépesebb városában, emiatt a sanghaji lakosok időről időre szívesen elvonulnak valahova az állandó zaj, az égbenyúló felhőkarcolók és a forgalom elől. Ilyenkor a legtöbben a kínai megapolisztól mindössze 100 kilométerre keletre található történelmi városba, Szucsouba veszik az irányt. A város, melyet Kr. e. 514-ben alapított Ho Lü király, a Vu Királyság uralkodója, ma a Jangce deltavidékének legrégebbi és egyben leggazdagabb városa. Szucsout északon a Jangce folyó, nyugaton a Taj-tó határolja, így a város mindig is bőséges vízellátással rendelkezett. Az említett vízforrások táplálták azokat a csatornákat, illetve kerteket is, amelyek ezt a gyönyörű települést világhírűvé tették. Az első kertet itt még a Kr. e. 6. században építették, de a város fénykorában (1500 és 1700 között) több mint 800 ilyen elmélkedésre, illetve kikapcsolódásra alkalmas pontja volt Szucsounak, melyeket a tudósok azért hoztak létre, hogy városlakók bármikor elvonulhassanak a természetbe. Mára ebből körülbelül 60 kert maradt fenn, melyek közül kilenc az UNESCO Világörökség listáján is szerepel.
A Szerény Hivatalnok Kertje, Szucsou legnagyobb kertje a történelmi negyed északi részében található. Az 52 ezer négyzetméteres parkot valamikor 1513 és 1526 között építették a politikai megbízott és költő Vang Hszien-csen megbízásából, aki visszavonulása után nyugdíjas éveit egy békés helyen szerette volna eltölteni. A magas bejárati kapu labirintusszerű macskaköves utakat rejt, melyek hangulatos kis pavilonokhoz vezetnek. Ez a távoli, csendes világ, tavaival, keskeny patakjaival, romantikus hídjaival és különleges növényeivel több ezer turistát vonz minden évben. A kert leglátványosabb része a központi terület. Az itt található tavak és sziklakertek minden jel szerint a korai Csing-korból származnak.
A Hálók mesterének kertje ugyancsak Szucsou városának remekművei közé tartozik, mára az UNESCO Világörökség része. Fő attrakciói között tartják számon azt a ciprusfát, amely még a Ming-dinasztiából származik, és azt a fenyőt, mely mostanra több száz éves lehet. A körülbelül 61 négyzetméretes Dian Csun Ji nevű belső kert ugyancsak híres, ezt használták mintaként a New York-i Metropolitan Museum of Art kertjének megépítéséhez. Bár ez a legkisebb Szucsou-kert, remek elrendezésének, illetve belső kivitelezésének köszönhetően mégis azt az illúziót kelti, hogy sokkal nagyobb, mint a valóságban. A nagyszerű építészeti megoldásoknak hála a park a nyugalom és a harmónia megtestesítője. Első változata a Déli Szung-dinasztia alatt született meg, és a kormánytisztviselők számára készült. Akkoriban a Tízezer kötet termének nevezték, miután a tulajdonos az itt fellelhető pavilonban könyvek tömegét halmozta fel az évek folyamán. Ezután a kert többször is gazdát cserélt, és számtalan átalakuláson ment keresztül. 1765-ben Szung Cung-jüan, a Csing-dinasztia egykori tisztviselője vásárolta meg, majd állította helyre, és a Hálók mesterének kertjeként nevezte el.
Érdemes még szót ejteni a Kavargó Hullámok Pavilonjának kertjéről is, mely az építészet és a természet hibátlan kombinációja, egyben Szucsou legrégebbi kertje. A körülbelül 11 ezer négyzetméteres kert a Szung-dinasztia idején épült. Mikor költő Szu Sunkint elbocsátották állásából, Szucsouba költözött, mert megtetszett neki a város nyugodt hangulata, a friss levegő és a természetes vízforrások. Egy kisebb vagyont áldozott arra, hogy megvásárolja a víz melletti területet, majd felépítse rajta álmai kertjét. Természetesen az idők folyamán a Kavargó Hullámok Pavilonjának kertje is számtalan átalakuláson ment keresztül. A park ma egyszerű és csendes, kevésbé felkapott, ugyanakkor egyedi stílusa, illetve bája van. Építése során az emberi kéz alkotta épületek és a természet összhangját szerették volna hangsúlyozni. A kert különlegességei azok a zöld fák és bambuszok által szegélyezett sziklakertek, melyektől a látogatónak olyan érzése támad, mintha egy meseszép hegyi erdőbe tévedett volna. A kert 2000 óta szintén az UNESCO Világörökség része.
