"A gender téma igen közkedvelt kérdés mostanában. De vajon mennyire adottak a körülmények ma ahhoz, hogy szerepeinkben helyt állhassunk?"

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Női szerepeink

A gender téma igen közkedvelt kérdés mostanában. De vajon mennyire adottak a körülmények ma ahhoz, hogy szerepeinkben helyt állhassunk?

Reneszánszát éli az úgynevezett genderkérdés, sokat vitatkozunk mostanában arról, hogy mi is a nő szerepe a társadalomban. A legnagyobb port persze a gyerekvállalás ügye kavarja: szinte mindenkinek megvan a véleménye róla, akár politikus, művész, üzletember, akár villanyóra-leolvasó, vagy éppen a szomszéd. Érdekes módon a csatározások alakítói leginkább a férfiak – férfiak szállnak szembe egymással, hogy bebizonyítsák: ők bizony jobban tudják, hogy nekünk, nőknek mi a jó, és hogyan kellene élnünk, cselekednünk. Mi, nők, a csatározások alanyai pedig sokszor nem is értjük, a 21. században hogyan folyhat vérre menő vita arról, hogy a fehérnép otthon üljön fakanállal a kezében, vagy mehet-e önmegvalósítani. Persze ott van a másik kérdés is: kinek mit jelent az önmegvalósítás? Hiszen senkit nem kellene karóba húzni azért, mert számára a beteljesíteni kívánt életcél az otthonteremtés, illetve gyermeknevelés, és ugyanúgy az sem az ördögtől való, ha egy nő inkább függetlenül, karrierálmai beteljesítésével képzeli el a jövőt. De mit is jelent ma hazánkban gyermeket vállalni?

 

 

Az anyagiakon túl – gyermekvállalás és a mindennapok


Manapság nőtársainkkal folytatott beszélgetéseink során, illetve a közösségi médiumok böngészése közben szemet szúr a tény, hogy egyre több nő érvel amellett, miért is nem kíván a jövőben gyermeket vállalni. Bár a tendencia szomorú, némiképpen meg lehet érteni, ha valaki ezt az (édes) terhet nem kívánja a nyakába venni, hiszen családosként sem egyszerű élni mai rohanó világunkban. A magyar családok némiképpen szerencsések, hiszen a jogszabályok lehetővé teszik, hogy az anyák akár három évig is otthon maradjanak gyermekükkel, és közben még anyagi támogatásban is részesülnek (az más kérdés, hogy a támogatás mire elég).

 

De mi jön azután? Hiszen míg a boldog békeidőkben egy átlagos polgári család fejének fizetése elég volt arra, hogy eltartson egy családot, ez napjainkban kevesekre igaz. Bár a mai napig léteznek főállású anyák, azért a legtöbben valamilyen formában mégis visszatérnek a munka világába, akár azért, mert a családi kassza nem viseli el a kiesett bevételt, akár azért, mert az édesanyának egyéb ingerekre is szüksége van. Egy dolog azonban biztos: teljes állás mellett (ami már régen nem 8 órát jelent) fizikai képtelenség a nőknek minden szerepben helyt állniuk, az életük egy szegmense hátrányos helyzetbe kerül. Van, hogy a gyermek látja kárát, máskor a háztartás vagy a párkapcsolat, de nagyon sok esetben a nő maga az, aki mindenre szorít időt, csak saját magára nem. Erre lenne megoldás a távmunka, a részmunkaidő, illetve a job sharing (a munka megosztása).

 

Ma Magyarországon azonban igen elenyésző azon édesanyák száma, akiknek megadatik ez a lehetőség. Egy 2015-ös adat szerint hazánkban a részmunkaidős foglalkoztatás mindössze 6 százalék. Az opció többnyire a teljes állás, vagy a semmi. A munkáltatók ráadásul sokszor szóba sem állnak az álláskereső édesanyával, hiszen kisgyerekes nőt foglalkoztatni nyűgnek számít: betegség, tavaszi szünet, zongorafellépés stb. miatt a szülőnek olykor otthon kell maradnia. Régen ezt is könnyebben meg lehetett oldani, hiszen segítettek a nagyszülők. A mai nagyszülők azonban sokszor még maguk is aktív munkavállalók, így esély sincs arra, hogy ugrasszuk őket, amikor a gyerek reggelre belázasodik. Mindemellett – a nagyfokú fejlődés ellenére is – a mai magyar társadalom még mindig erősen patriarchális beállítottságú, így az otthonnal és a családdal kapcsolatos teendők nagy része általában még mindig a nőre hárul.

 

Már megint az a bizonyos skandináv modell


Mint sok minden másban, a skandinávok e téren is példát mutatnak. Az északi országokban felismerték, hogy a születések számának növeléséhez az anyagi juttatásokon túl szemléletváltásra is szükség van. Köztudott, hogy Svédországban a gyest az apákra is kiterjesztették. Eszerint mindkét szülő jogosult hét hónap „szülési” szabadságra, ebből kettőt az édesapának kell kivennie. Az otthon töltött időben a szülők megkapják korábbi fizetésük 75 százalékát. És ott van persze a másik skandináv példa.

 

Norvégiában nagy hangsúlyt fektetnek a nők foglalkoztatására, európai viszonylatban az élen járnak. Igen magas a részmunkaidős foglalkoztatottak aránya, ami sokak szerint ösztönzően hat a gyermekvállalási kedvre. Mindemellett a bölcsődei és óvodai ellátás igen fejlett. A norvég államvezetés igyekszik elérni, hogy a férfiak is fokozottan vegyék ki részüket a háztartásból és a gyermeknevelésből. És bár nem skandináv, de érdemes közelebbről megvizsgálni a francia „csodát” is, ahol viszonylag magas, 1,8 feletti az egy nőre jutó születésszám. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az újszerű családmodell elterjedése a gyermekvállalási kedvre is pozitív hatással van.

Hernádi-Bozi Eszter Hernádi-Bozi Eszter cikke 2018. április
címkék:
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.