Érdekes megfigyelés, hogy életünk hétéves szakaszokra bontható. Az egyes időszakok váltásait állomásokként tapasztaljuk meg. Bár sejtjeink élettartama változó, több szervünk is megújul hétévenként. A testi folyamatoknál is erőteljesebb a lelkivilág, a személyiség átalakulása. Rudolf Steiner, az antropozófia tudományának híres képviselője számos bizonyítékot fedezett fel ezzel kapcsolatban. Az antropozófia a nyugati gondolkodás és orvoslás szellemiségét ötvözi a fizikai észleléseken túlmutató jelenségekkel. Kutatásai egybehangzó véleményt mutatnak a modern pszichológia és a holisztikus tanok vizsgálataival. Az egyes életszakaszok jellemzőinek tudatában könnyebben megértjük önmagunk személyiségfejlődését, a környezetünkre adott reakciókat.
Születéstől az újjászületésig
Az újszülött kortól a hetedik életévig tartó szakasz az önazonosság kifejlődésének ideje. A csecsemő nem tud különbséget tenni önmaga és az őt gondozó személyek között, majd hároméves kor tájékán kialakul az éntudat. Emiatt tűnhetnek a gyermekek dacosnak, ellenállónak, holott csak intenzíven élik meg elkülönülésüket a többi embertől – főként a szüleiktől. Ebben az életszakaszban zajlanak a leglátványosabb testi és értelmi változások. A beszéd elsajátítása, a világ megismerése egyrészt elhatárolódást tesz lehetővé a felnőttektől, másrészt azonban még nagyon szoros a függés és az igény az összetartozásra. Az óvodás gyerekek kötélhúzáshoz hasonlóan viselkednek, a húzd meg-ereszd meg elve alapján. Hol eltávolodnak, hol visszaszaladnak, és értő szeretet szükséges ahhoz, hogy biztos háttérként működjenek a szülők.
A második periódus, a 7–14 év közötti életszakasz fontos biológiai változásokkal kezdődik. A csecsemőmirigy mérete gyorsan csökken, megjelennek az első maradandó fogak, majd az időszak második felében a nemi érés is beindul. Jelképes és valós elszakadás megy végbe a kisgyermekkortól, és már nem a szülők jelentik a legfőbb mércét, sokkal inkább a barátok töltik be ezt a szerepet. Az új ismeretek befogadásának képessége hirtelen megnövekszik. A tanulás, ha nem csupán kényszer hatására történik, hanem spontán módon, ilyenkor a leghatékonyabb.
14 és 21 éves kor között a világban elfoglalt hely megtalálása fontos és nehéz feladat. Elvárások halmaza áll a fiatalok előtt, és sokszor felesleges követelmény velük szemben annak eldöntése, hogy mivel szeretnének később foglalkozni. A kamaszok természetes lustasága nem szándékos ellenszegülés! A rohamos és szokatlan testi változások megterhelők, emiatt jóval több pihenésre van szükségük. A fiatal felnőttkor küszöbén, a 21. életév tájékán krízishelyzet is kialakulhat az énkeresés bizonytalanságai miatt. Főként mostanában, amikor a lehetőségek bőségesek, ám ez a választást és döntést bonyolultabbá is teheti.
Irányítás az életünk felett
A valódi értelemben vett felnőttkor a 21–28 éves kor között veszi kezdetét. A diákévek véget érnek, a személyiség átível a kamaszok lázadásaiból a megengedőbb tolerancia felé. A párkapcsolatokban értékes tapasztalás, hogy miképpen lehet megőrizni az identitást úgy, hogy közben az összetartozás élménye is megmaradjon. A csoportokhoz tartozás is lényeges szerepet kap, legyen az egyesületi, közösségi tagság, vagy valamilyen aktivista tevékenység. A lelkesedés tetőfokára jut, a világmegváltó törekvések, nézetek ilyenkor a legintenzívebbek. Sorsdöntő találkozások jönnek létre, melyek a szakmai és családi életet, a világnézetet döntően meghatározzák.
A 28 és 35 év közti időszak a kreativitás csúcsa. Ekkor már eldőlt, hogy milyen pályára állunk, és a távolabbi célok felé vezető út is egyre jobban körvonalazódik. A párkapcsolatok stabilabbá válnak, a családtervezés kettős arcát éljük át: egyfelől megnyugvó, kiegyensúlyozott érzést, másrészt a munka és család kényes egyensúlyának dilemmáit is tapasztaljuk.
Életközép-szakaszként is tekinthetünk a 35 és 42 éves kor közötti időre. A periódus vége felé jelenhet meg a midlife krízisnek nevezett jelenség. Ekkor átértékeljük az eddig kitűzött célokat és az elért eredményeket, lehet, hogy teljesen más irányba indulnánk tovább. Új hivatás, új partner igénye merülhet fel, vagy az eddig gyermekteleneknél most váratlanul erős vágy jelentkezik a gyermek iránt. Legjobb, ha ezeket a változásokat nem tragédiaként éljük át, hanem értékes folyamatként, melyet kár lenne elfojtani. Akár életvezetési tanácsadó segítségét is érdemes kérni, és az életszakaszt úgy zárhatjuk, hogy megújult, gazdagabb lett a személyiségünk és kapcsolataink is. Ezt követően, a 49. életévig a megváltozott nézeteinket követve nyugalmi szakaszba jutunk.
Az egyensúly ciklusai
Nőknél és férfiaknál egyaránt a klimax idejét is magában foglalja a 49–56. évek közti időszak. A testi panaszok akkor lépnek fel erőteljesebben, ha lelki szinten nehezen feldolgozható a változás. A nők úgy érezhetik, a termékeny korszak lezárásával szerepük, nőies mivoltuk elbúcsúzik. A férfiak egy része megpróbál kiugrani addigi kapcsolatából, vagy ellenkezőleg, nem törődik a megjelenésével, és belesüpped az egyforma hétköznapokba. Akik időben felkészülnek a változásokra, harmóniában lépnek át a következő szakaszba.
Az 56. életévtől a befelé fordulás kap jelentős szerepet. A karrier jelentősége azoknál is halványodik, akik még sokáig aktívan dolgoznak. Az összegzés időszaka ez: mit tudtam elérni eddig szakmai, családi, önismereti téren? A híres pszichiáter, Carl Jung és a német filozófus, Nietzsche az individualizáció időszakaként jellemezte ezt a periódust. Eddigi életünket kissé felülről nézve megszületik a pontosan körülhatárolt személyiség, befolyásoktól mentesen.
Valódi újjászületést hozhat a 63. életév. Sokan ekkor kezdenek valamilyen művészi tevékenységbe. Lassan elérkeznek a nyugdíjas évek, a rohanást felváltja a lassabb tempójú életritmus. Elfogadóbbá válunk embertársainkkal szemben. Majd hetven éven felül a testi egészség megőrzése mellett önmagunk megújulását láthatjuk az unokákban. Aki ekkor is értelmes feladatokat talál, megmenekül a feleslegesség érzésétől, és nem elmúlásnak, hanem új lehetőségnek éli meg az időskort.
