A boldog családi élet és karrier között egyensúlyozva nem csoda, hogy időnként hatalmába kerít minket a kilátástalanság érzése, és a hosszúra nyúlt feladatlista gondolatától hirtelen feszültté és rosszkedvűvé válunk. Az sem számít különösképpen egzotikus jelenségnek, hogy egy szoros határidőkkel és fontos projektekkel teli időszakot követően hirtelen égető késztetést érzünk arra, hogy szabadságot vegyünk ki, és kipihenjük a kötelességek teljesítésével járó fáradalmakat. Ám amikor a fizikai és lelki kimerültség állandósul, a munka iránti lelkesedésünk pedig drasztikusan csökken, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy talán súlyosabb problémák bújnak meg a belső kiüresedettség hátterében. A fent említett tünetek nagy eséllyel burnout-szindrómára utalhatnak, mely azonnali beavatkozást igényel.
Belső kiégés
A „kiégés”, avagy a „burnout-szindróma” a 21. század egyik legkedveltebb kifejezése, melyet azonban sokan tévesen használnak, illetve gyakran félreértelmeznek. A menedzserbetegségként is emlegetett tünetegyüttes nem egyszerűen fáradtságot vagy depressziót jelent (bár idővel az is része lehet), és a közhiedelemmel ellentétben nem csupán az elfoglalt üzletemberek jellemzője, valójában a karrierista szülők, az alulértékelt háziasszonyok, a túlhajszolt gondozók vagy a monoton munkát végző alkalmazottak egyaránt áldozatául eshetnek.
A „burnout” kifejezés a 70-es években született meg egy dr. Herbert Freudenberger nevű amerikai pszichológusnak köszönhetően. A szakirodalom szerint a jelenség azért kapta ezt a nevet, mert Freudenberger úgy vélte, hogy a fent említett állapot egy kiégett ház képével jellemezhető leginkább. Egy olyan házéval, amely kívülről talán épnek tűnik, ám belülről felemésztette a tűz, így szinte teljesen kiüresedett. A burnout-szindróma tehát a teljes fizikai és mentális kimerültségre utal, melyet legtöbbször a munkával összekapcsolható tartós stressz idéz elő. Az Amerikai Pszichológiai Társaság kutatója, dr. David Ballard 10 jellemző tünetet határozott meg a kiégést illetően. Szerinte a burnout-szindróma jellemzői közé tartozik a régóta tartó és állandó kimerültség, a motivációhiány, a pesszimista attitűd, a koncentrációs nehézségekkel és feledékenységgel járó kognitív problémák, a csökkenő munkateljesítmény, az emberi kapcsolatok elhanyagolása, az újonnan felvett egészségtelen szokások (pl. alkoholfogyasztás, dohányzás, nagy mennyiségű kávéfogyasztás), a munkával kapcsolatos folyamatos szorongás, az általános elégedetlenség és az egyéb, stressz okozta egészségügyi problémák.
Bár a pontos arányok országonként eltérnek, az egész világon jellemző az ápolók, orvosok, pszichiáterek és a pedagógusok nagyfokú érintettsége. A burnout-szindróma tehát különösen gyakori az olyan segítő foglalkozásokban, melyekben a dolgozók naponta nagyfokú túlterheltségnek vannak kitéve. Az International Journal for Quality in Health Care nevű tudományos folyóiratban megjelent 2010-es kutatás szerint a vizsgálatban részt vevő német orvosok közül sokan arról számoltak be, hogy reggelente már a munka gondolatától is fáradtság uralkodik el rajtuk.
Persze a jelenség nem ismeretlen a sztárvilágban sem, Rihannától Angelina Jolie-n át egészen Lady Gagáig számos híresség átélte és megszenvedte már a krónikus stressz következményeit. De vajon milyen tényezők vezethetnek a burnout-szindrómáig? A választ a munka jellegében, körülményeiben, a személyiségjegyekben és hektikus életmódunkban kell keresünk.
Bárkivel megtörténhet
Gyakori hiba, hogy a kiégést kizárólag a túlzásba vitt munkavégzéssel azonosítják. A valóságban azonban a burnout-szindróma legtöbbször akkor alakul ki, ha a határidők, a követelések, az elvárt munkaidő és az egyéb stresszorok nincsenek egyenlő arányban a jutalommal, az elismeréssel és a pihenéssel. A jelenséghez az is hozzájárulhat, ha úgy érezzük, nem rendelkezünk elég kontrollal a munkánk felett, ha nem kapunk visszajelzést, elismerést, vagy megfelelő anyagi ellenjuttatást a jól elvégzett feladatokért, ha munkánk monoton, vagy nem biztosít elég kihívást, illetve ha folyamatosan nagy nyomás alatt kell dolgoznunk. Szintén a burnout-szindróma okai közé sorolható az alváshiány, a magány, a kikapcsolódásra képtelenség, a maximalizmus, vagyis az érzés, hogy soha semmi nem elég jó, illetve hajlamosító tényező az úgynevezett A-típusú, vagy más néven versengő személyiség.
A helyzeten az sem segített, hogy napjainkban egyre nehezebb fenntartani az egyensúlyt a karrier és a magánélet között. Sokak számára a munkával járó nyomás az iroda elhagyásával és a munkaidő leteltével sem ér véget. A városokban éjjel-nappal zajlik az élet, ami megnehezíti a lazítást és a kikapcsolódást. A maximalista személyiség számára az önkínzás lehetőségei szinte végtelenek: mindig van mit tanulni, mindig van hova fejlődni, mindig van mivel foglalkozni, a pihenés pedig olyan luxus, amit csak a kivételezettek engedhetnek meg magunknak. Az okostelefonoknak és az internetnek köszönhetően 24/7-ben elérhetők vagyunk, így ma nehezebb magunk mögött hagyni az irodát, mint valaha. A technológia ahelyett, hogy eredeti céljának megfelelően energiát spórolna nekünk, sokak számára csupán egy újabb lehetséges stresszforrássá vált. Mindeközben olyan elvárásokat állít elénk a társadalom (és mi saját magunk is), melyeknek egy egyszerű halandó csak igen nehezen tud megfelelni. Ha pedig mégsem sikerül felnőni a követelményekhez, akkor frusztrálttá, elégedetlenné válunk, majd önmarcangolásba kezdünk.
Leszámolás a stressz-szel
Bár a stresszt nem tudjuk elkerülni, kontrollálhatjuk, és sokat tehetünk azért, hogy kevésbé legyen hatással az életünkre. Pszichológusok és mentálhigiénés szakemberek szerint a kiégés elkerüléséhez fontos, hogy rendszeresen időt szakítsunk a kikapcsolódásra. A stressz leküzdéséhez hatékony eszközt nyújthat a meditáció és a testmozgás. Ez utóbbiról kutatások bebizonyították, hogy nemcsak a testnek, de a léleknek és az elmének is valóságos csodaszer.
Jótékony hatással van lelki egészségünkre továbbá az is, ha találunk egy olyan munkától független hobbit, amely örömet okoz, és eltereli figyelmünket a hétköznapok problémáiról. Mindemellett érdemes több energiát fektetni kapcsolatainkba, hiszen szeretteink, családunk és barátaink támogatása mindennél többet ér a burnout-szindróma megelőzésében, illetve leküzdésében.
Ha úgy érezzük, túl nagy nyomás nehezedik ránk, fontos, hogy megtanuljunk nemet mondani, motivációhiány megléte esetén pedig lehet, hogy a munkahely- vagy a szakmaváltás jelenti a megoldást. Amennyiben nem boldogulunk egyedül a stressz leküzdésével, érdemes pszichológus, coach vagy mentálhigiénés szakember segítségét kérni, aki számos hatékony módszert taníthat nekünk a kiégés elkerüléséhez.
