Amikor XVI. Benedek 2013. február 11-én bejelentette, hogy lemond Szent Péter trónjáról, hívők és nem hívők egyaránt megdöbbentek. Az átlagos nézelődő számára napokon és heteken át homályban maradt az ügy több lényeges mozzanata: lemondhat-e egyáltalán egy pápa, s ha igen, találunk-e ilyesmire példát a katolikus egyház történetében? Egymásnak többé-kevésbé ellentmondó nyilatkozatok és vélemények láttak napvilágot a mindenkori egyházi vezető erkölcsi-pásztori felelőssége kérdésében is: akadtak, akikben a 2005. április 2-án elhunyt – és azóta szentté avatott – „atléta-pápa”, II. János Pál betegséggel szembeni heroikus küzdelme, súlyos nehézségek közepette is mindvégig kitartó derűje oly mély nyomot hagyott, hogy most alig voltak képesek Benedek gesztusában nem valamiféle „kényelmességet” felfedezni.
Az mindenesetre hamar sejthetővé vált, hogy újabb és még kivételesebb esemény van bontakozóban: a pápai lemondás kivételessége egyúttal a kivételesség tartósabb atmoszféráját is létrehozta, és mintegy bensőleg átalakította a sede vacante (üres trón) képében hagyományosan megfogalmazódó várakozást. Mi jöhet még ezek után? – kérdezték sokan: mi és ki érkezik vajon majd abba az egyházba, amelyen, íme, mintha máris a fürkészhetetlen újdonságok és sosemvolt fordulatok kapuja nyílt volna meg?
Persze ez a várakozás végül valóban nem múlt el – mert nem múlhatott el – különös hírek és jelenségek nélkül: előkerültek a XII. században élt Szent Malakiás érsek úgynevezett próféciái is, melyek szerint a száztizenkettedik – vagyis éppen a Benedek után következő – pápa az utolsó
|
I. FERENC
|
|
"Szent Malakiás érsek próféciája szerint a száztizenkettedik, vagyis a Benedek után következő pápa lesz az utolsó a katolikus egyházfők sorában, azaz I. Ferenc."
|
lesz a katolikus egyházfők sorában… XVI. Benedek lemondása után alig néhány órával hatalmas villám sújtott le a Szent Péter-székesegyház kupolájára. A jeles eseményről fénykép is készült, amely annak rendje és módja szerint bejárta a világsajtót, további világvége-elméleteket és okkultisztikus megfejtéseket fakasztva az erre alkalmas fejekben.
Új ember
A 2013. március 13-án megválasztott új pápa a leginkább esélyesnek kikiáltott Angelo Scola és Christoph Schönborn helyett végül Buenos Aires érseke, bizonyos Jorge Mario Bergoglio lett, és ezzel nagyon hamar beteljesedtek a várakozások – ami a rendkívüliséget és újdonságot illeti. Péter utódja már legelső gesztusaival sokakat meglepett: bő ezer éves hagyományt mellőzve a korábban egyetlen katolikus egyházfő által sem használt Ferenc nevet választotta magának (utalva Assisi Szent Ferenc szegénységet, egyszerűséget, alázatosságot követő radikális eszméire), majd puritán, fehér pápai ruhában, minden sallangot levetve és szimplán „jó estét” kívánva lépett ki a Szent Péter-bazilika balkonjára. Aztán hamar megtudtuk azt is, hogy ő az első jezsuita, akit pápává választottak – egyúttal az első egyházfő a déli féltekéről.
A teljes cikk a La femme 2015. tavaszi számában olvasható.
