Sosem bánta meg döntését, szerinte az izgalmas dolgok mindig a periférián történnek. Nő tudósként sokszor egyedül érezte magát a társadalomtudományi konferenciákon, de a globális civil társadalomról szerzett tudását a gyakorlatban is kamatoztatta. Meggyőződése, hogy a változástól nem megijedni kell, hanem jó irányt szabni neki. Szerinte Budapest is sokszínűbb lett az elmúlt huszonöt évben, és most sem szabadna félnünk az átalakulástól.

 

Mióta él Magyarországon?

1989-ben jártam itt először, de akkor még csak körülnézni jöttem, és persze megismerkedtem leendő anyósommal és apósommal. A következő évben költöztem Magyarországra. Bizonyos szempontból hazatérésnek éreztem az Európába települést.

JODY JENSEN

„Bizonyos szempontból hazatérésnek éreztem az Európába települést. Apám Dániában, anyai nagyapám Szlovéniában született, onnan vándorolt ki Amerikába.”

Apám Dániában, anyai nagyapám pedig Szlovéniában született, és onnan vándorolt ki Amerikába. Én igazából csak visszavándoroltam. Sok időt töltök Kőszegen, amely alig 150 kilométerre van nagyapám szülőhelyétől.

 

 

A férjével ezek szerint még Amerikában találkozott?

Igen. Két évig éltem Kínában, onnan hazatérve állást kaptam a Berkeley Egyetemen. A szovjet tanulmányok programban kezdtem dolgozni, Feri meg ugye kelet-európai vendégkutatóként volt ott, így ugyanabba az épületbe sodort minket az élet. Egy nap aztán odajött hozzám, bemutatkozott, és ezzel el is indult a történet, ami a mai napig tart…

 

Magyarországon mostanában inkább a kivándorlás a téma, ezért sokan meglepődnek, ha valaki egy olyan nagy és gazdag országból települ ide, mint Amerika. Volt, amikor ezt áldozatként élte meg?

Sosem éreztem úgy, hogy bármit vesztettem volna. A családom persze nagyon hiányzott. Az egészben az volt a legnehezebb, hogy olyan messzire szakadtam tőlük. Viszont az életem így sokkal érdekesebb lett. Mikor ideköltöztem, rögtön láttam, hogy itt több a tennivaló, mint Amerikában. Az egész országot kellett újra kitalálni, és az alapoktól felépíteni. Hatalmas élmény volt, hogy ennek az építkezésnek én is részese lehettem, és

JODY JENSEN

„Amikor ideköltöztem, rögtön láttam, hogy itt több a tennivaló, mint Amerikában. Az egész országot kellett újra kitalálni, és az alapoktól felépíteni.”

 hogy időnként talán tudtam valami fontosat csinálni. Most is sokféle üggyel foglalkozom egyszerre, ami jóval izgalmasabb, mintha egy amerikai egyetemen futottam volna be egyenes karriert.

 

A kutatás mellett civil szervezetekben is dolgozott. Az elméleti tudás felkészíti az embert a gyakorlati helyzetekre?

Ez oda-vissza működik. Rengeteget tanultam a civil szervezetekben, miközben kamatoztathattam addigi kutatásaimat a gyakorlatban. A 90-es években hosszú ideig a társadalmi feltalálókat és vállalkozókat támogató nemzetközi Ashoka Alapítvány regionális igazgatója voltam. Régóta érdekel a nemzethatárokon átívelő, globális civil társadalom, mert szerintem erről szól a jövő. Sok tudós persze még ma is megfoghatatlannak vagy periférikusnak tartja ezt a témát, mert nem könnyű besorolni a hagyományos felosztásba, és több tudományterületet fed le egyszerre. A Politikatudományi Intézetben is mindig kilógtam a sorból.

 

A teljes cikk a La femme 2015. nyári számában olvasható.