Miklósa Erika az operairodalom szoprán szerepeinek emlékezetes, magával ragadó megformálásáért, a világ legjelentősebb operaszínpadait is meghódító, közönségét itthon és külföldön egyaránt fantasztikus zenei élménnyel megajándékozó előadóművészetéért részesült az elismerésben – olvasható a hivatalos közleményekben. Mi most inkább Bakács Tibor írását vettük elő:

 

 

Díszpolgárnak választották Kiskunhalason, mert a csipkén kívül ő a város másik világra szóló nevezetessége. Ha tizenhat évesen el nem töri a lábát, ma valószínűleg nem operaénekes, hanem magasugró szakedző lenne. De annak is világszínvonalú, annál alább nem adta volna, az biztos. Most nemcsak operát szeretne énekelni, hanem bármit, amihez kedve van. Csak olyasmit akar elvállalni, ami érdekli, így is három évre előre betelt a naptárja.

 

- Ugye, még mindig te vagy a klasszikus díva? Értelmező szótárban példa lennél.

 

- Ha arra gondolsz, hogy ki és mi volt Maria Callas, akkor nem. Az én személyiségem nyitott, a díva megközelíthetetlen, titokzatos. Mindig is nyitott voltam, de ez most különösen igaz. A

DÍVA

Egy díva megközelíthetetlen, titokzatos. Nincsenek normális emberi kapcsolatai sem. Az én személyiségem sokkal nyitottabb.

társadalom és a benne lévő szerepek is érdekelnek. Most is díjat adok át, amit fiatal tehetségek pályáztak meg. Ahhoz, hogy a lelkem nyitott maradjon, nekem kell a föld-közeliség, de így őrzöm az emberekhez való közelségem. Egy dívának ilyen értelemben nincsenek normális emberi kapcsolatai. A magasan szárnyaló énekléshez az is kell, hogy otthon gereblyézzem a leveleket. Másként, az is fontos, hogy mit teszünk a környezetünkkel és az energiaforrásokkal. Nyilvánvalóan ezek a szerepek azért jöttek, mert híres lettem, de hát ez jól van így. Attól is hiteles a képviselet, hogy másoknak is tetszik a világban. Sztár meg nem vagyok, különben is, Magyarországon mindenki az, aki a tévében volt. De csak az lehet világsztár vagy sztár, akinek a nevét Hegyeshalmon túl is ismerik. Amikor beraktak a Herald Tribune-ba, akkor elájultam, de később már semmi jelentősége nem volt. Egy szereppel világkarriert csinálni, Éj királynője, ritka, egyedülálló, de akkor mi van? És? Hiába vagy világhírű, ha azt nem bizonyítod a közönségnek mindennap.

 

- Te nem féltél, hogy beleragadsz egy szerepbe? Mondjuk a Varázsfuvolába?

- Azért nem, mert én eleve magasugró szakedző akartam lenni, és az egy egészen más világ. Sportoló mentalitással nőttem fel. Kiskunhalason nincs operaház. Én úgy kerültem az Operába, hogy addig sosem jártam ott. Féltem attól, hogy nem fognak emiatt elfogadni, de szerencsém volt, meg jártak mások is hasonló cipőben, például Gregor József, aki korábban temetéseken és esküvőkön énekelt. Nekünk nehezebb volt, mert még azt is el kellett magunkkal fogadtatni, hogy elég jó az, amit csinálunk. Ezen a pályán állandó a kételkedés magaddal szemben. Ráadásul fiatalon van benned egy erős megfelelési vágy, inkább valakiknek, mint magadnak. Én is nagyobb akartam lenni, mint voltam. Tudom, az nem normális, hogy valaki magasugró volt, és egy törés miatt operaénekes lesz belőle. Szerintem én erre születtem. Akkor ez meg kötelez, vagyis missziód van.

 

- Mikor jöttél rá, hogy te nemcsak önmagadat, hanem a magyar kultúrát is képviseled?

 

- Attól fogva, hogy megkerestek a fiatalok. De nemcsak a magyarok, hanem mindenféle nemzetből, hogy hallgassam meg őket, mondjak véleményt. Ez pár éve van így. Szeretem, ha hozzám fordulnak. Ma sokkal nehezebb a fiataloknak, mint nekem volt húsz évvel ezelőtt. Akkoriban, ha tehetséges voltál, elég volt bemenni az Operaházba, ahol egy jó fülű karmester-direktor azt mondta: „hááát, lehet valamire használni. Nincs gyakorlata, de majd kineveljük.” Beírattak nyelvórákra. Vigyáztak ránk. Ilyen ma nincs. Ma csak rövid távú karrierek vannak. Mindenki híres akar lenni, hisz ezt látják a tévében.

 

- Neked mennyire probléma az idő?

 

FÉRFI

Én bízom a férfiakban, és szeretem is őket. A szerepek eltolódtak, de én tradicionálisan gondolkodom. Nem baj?

- Amikor fiatal voltam, siettetni akartam mindent. Csak később tudod meg, hogy mindennek van érési ideje. Ha a nőnek teszed fel a kérdést, akkor semmi probléma, ha olyan férfi van melletted, mint énmellettem. Én bízom a férfiakban, és szeretem is őket, bár kevés van körülöttem. Az viszont nagyon magyaros bennük, hogy nem csúszik ki véletlenül se a szájukon, hogy „milyen csinos ma, Erika”… Csak egy mondat lenne, és mégse megy.

 

- Ez azért van, mert elgyávultunk, és félünk.

 

- A szerepek eltolódtak, és erről a nők tehetnek. Tehették azért, mert egyedül is eltarthatták magukat. Én tradicionális gondolkodású vagyok, ha nem baj…

 

- Nem baj, belefér az ízlésembe. Téged érintett a válság?

 

- Igen, és nagyon pozitívan. Akkor már húsz éve úgy éltem, mint egy vándorcigány. Örökös utazás, repülőterek, és én mindig jelen vagyok, mert a bőrömből és a jelenlétemből élek. A végén már azt kívántam, hogy itthon lehessek otthon, és ne mozduljak. Énekelhessek Magyarországon.

 

 

A munkáim nem csökkentek le, pedig vártam. Ettől függetlenül akartam itthon énekelni, így sokkal több magyar emberhez jutok el. A világválságnál sokkal jobban számított a személyes válságom, hisz akkor váltam el. Korábban nagyon féltem a változásoktól. De amikor eljött a válság, eljött az ideje azoknak a szakmai vágyakozásoknak is, amiket korábban dédelgettem. Nemcsak operát szeretnék énekelni, hanem bármit, amihez kedvem van. Vershez, operetthez van. De egy

POROND

Én már halálomig a porondon leszek. Nemsokára megint fellépek a New Yorki Metropolitanben, és meghívtak Pekingbe is.

Wolf-Dusán dalt is elénekelnék, vagyis olyasmit, ami nagyon más. Az a bajom az operával, hogy erősen korlátoz a szerep. Benne vagyok én is, de azért szabadabb a líra, vagy például a West Side Story. Az opera burkában ráadásul saját magamat is korlátoztam. Óhatatlanul háttérbe kerül a prózai megoldás, a hang uralkodik. Amikor megcsináltam az Operettben Kálmán Imre hatvan éve nem játszott Bajadérját, Kerényi Miklós Gábor, aki régóta ismer, egyszerűen rám szabta a szerepet. Olyasmit hozott ki belőlem, amit előtte senki. Ott totálisan meztelenre vetkőztem - persze képletesen, bár volt benne csipkés hálóinges jelenetem is. Vagyis az eddigi életem beszorult az operai díva figurájába, közben az én életem meg nem erről szólt. Ahogy már mondtam, kommunikatív ember vagyok és nem díva.

 

- Na, ez világos. Elváltál te is, én is, tudjuk, hogy ez katasztrófa, de ilyenkor az a kérdés: hogyan tudtál újra hinni a szerelemben, vagy abban, hogy újra kezded az életed?

 

- Hittem benne, mert jött magától. Mások meg csodálkoztak, hogy ez milyen gyorsan jött. De én mindig is, most is hiszek a szerelemben, a házasságban. Szeressek, szeressenek, családi kötelékben; mondtam, hogy klasszikus konzervatív vagyok. Most már van egy biztos pont is, ahol otthon vagyok, ez egy bakonyi falu. Ott van a levendulaültetvényem, és engem nem zavar, ha órákat kell vezetnem. Kiskunhalasi lány vagyok akkor is, ha a Pavarottival énekeltem együtt. Látod, arra büszke vagyok, hogy a város díszpolgárának választottak. Azt mondták, a halasi csipke után én vagyok a legeukompatibilisebb nevezetessége Kiskunhalasnak.

 

- Melyik volt számodra fizikailag a legnehezebb szerep?

 

- A Bajadér volt, mert abban sok a tánc és a próza is. Kerényi Miklós Gábor ráadásul arról híres, hogy mozgatja az embereit, veszettül. Mindennap balett-terembe jártam. Utána zokogtam, hogy ez nekem nem megy. De nem vagyok föladós típus, megfenyegettem a koreográfust, Lőcsei Jenőt, hogy addig innen ki nem megyünk, míg meg nem tanulom. Akkor csak velem foglalkozott, azután extra erőfeszítésként már csak magam gyakoroltam, de végül sikerült. A futás például arra jó, hogy mentálisan kész legyek ilyen feladatokra, mert megszabadít a stressztől. Én már halálomig a porondon leszek, nem biztos, hogy az éneklés miatt. Korábban is bíztam magamban, amikor azt hittem, hogy én leszek a világ legjobb Éj királynője. Vámos László sokat segített nekem, de mindig képes vagyok egyedül is megcsinálni a dolgaimat. Átalakulni is képes vagyok. Az éneklést sem akarom megutálni, vagyis csak olyasmit fogok elvállalni, ami érdekel. Jó, a presztízs is számít, tehát a New York-i Metropolitanben is fellépek a jövőben. Azt a színházat nagyon szeretem. A másik kedvencem a müncheni Bayerische Stadtsoper, nekik se mondok soha nemet. Ázsiából is volt rengeteg felkérésem, de mindig messzinek éreztem. Idén talán mégis elmegyek Kínába, Pekingbe, de húúú… messze van az nekem. Én magyar vagyok, eddig rengeteg időt töltöttem külföldi operaházak színpadán, most már itt is akarok élni, énekelni, játszani, nekem most már ez a legfontosabb.

 

Miklósa Erika rövidesen Barcelonába utazik, a Gran Teatro del Liceuban énekel, majd északnak veszi az irányt, Malmőbe. A következő évadban rendezi Ascher Tamás A varázsfuvolát, az Éj királynője lesz ott is Miklósa Erika. A következő negyedévben szüksége lesz sportolói állóképességére, mert Chicagóban, San Franciscóban, azután Münchenben lép fel. Úgy tudja, szép feladatok várják a következő szezonban a Magyar Állami Operaházban is.
"Nem lesz időm azon gondolkodni, hogy jaj, istenem, Kossuth-díjat kaptam. Aminek persze nagyon örülök, mert ez tényleg a legnagyobb elismerés, amit az ember a hazájától kaphat. De kötelez is, eggyel magasabb fokozatra kell kapcsolni" - nyilatkozta az operaénekes az MTI-nek.