Szvetlana Alekszijevics nem száraz fejtegetésekben kutatja, hogy a kommunizmus alatt milyen pozitív vagy negatív ösztönöket épített az emberben a szabadság elementáris hiánya, magában hordozza-e az akkor kialakult reflexeket. Az írónő évtizedek óta gyűjti a történeteket, hogy ezeken az emberi sorsokon keresztül adjon választ a kérdésekre. Őszinte empátiával dolgozik, ezért az emberek megnyílnak neki. Ez a könyve immár az ötödik darabja Az utópia hangjai című ciklusának: ezekben a „polifonikus regény-vallomásokban” emberek százai mesélnek arról, mit tett velük a kegyetlen huszadik századi történelem vagy épp az azóta eltelt két és fél évtized.

Magyarul két könyve jelent már meg. A háború nem asszonyi dolog című kötetben a második világháborúban a Vörös Hadseregben harcoló nők vallanak arról, hogyan próbálták egyeztetni a hagyományos női szerepeket a háborúban végzett „férfias” feladataikkal. A Fiúk cinkkoporsóban című könyvben az Afganisztánt megjárt katonákkal s az elesett fiaikat gyászoló anyákkal folytatott megrázó beszélgetéseit fűzte dokumentumregénnyé. Ez a könyv sokkoló erővel szembesítette az orosz társadalmat mindazzal, amit a szovjet hadigépezet Afganisztánban elkövetett.

Szvetlana Alekszijevics könyvei harmincöt nyelven jelentek meg, számtalan díjat kapott: 1999-ben Herder-díjjal tüntették ki. 2013-ban az egyik legrangosabb német civil kulturális díjat, a német könyvkiadók és könyvkereskedők egyesülésének Békedíját vehette át. 2015-ben irodalmi Nobel-díjat kapott többszólamú írásaiért, melyekben korunk szenvedésének és bátorságának állít emléket.

(Európa Könyvkiadó)