"A nagy Gatsby Cannes-ban és a magyar mozik műsorán. Ütőképes-e most az egyik legszebb amerikai ballada?"

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Újabb etűd az amerikai álomra

A nagy Gatsby Cannes-ban és a magyar mozik műsorán. Ütőképes-e most az egyik legszebb amerikai ballada?

Cannes mégiscsak Cannes, de a Warner Bros mégsem várhatott azzal, hogy időben tesztelje Baz Luhrmann újabb megalátványosságának, a 130 millió dolláros, 3D-s A nagy Gatsbynek a fogadtatását. A képek lebilincselők, csillogók, káprázatosan giccsesek, de önmagában nem a sok szín, cicoma, pompa miatt nem volt kegyes a produkcióhoz a tengerentúli kritika. Kifogásolták a férfivá érett Leonardo Di Caprio szenvedélymentességét, a Daisyt alakító Carey Mulligan ürességét.

 

 

A legtöbb negatív felhang természetesen a rendezőnek jutott. Amit – jogosan – számon kérnek rajta, hogy filmje adós marad az amerikai álom, a dzsesszkorszak nagyságával, árnyaltságával. A tengerentúli filmbiblia, a Variety szavaival élve, ez a Gatsby klasszikusnak tűnik ugyan, a színészek korrektül felmondják a szövegüket, de a valódi érzelmek hiányoznak az alakításokból. Mintha Luhrmann nem értené az eredeti mű üzenetét. A túlzó stílus megfojtja a történet folyamát és lényegét. Két és fél óra sok ehhez. A nagy Gatsby epikus tragédia, Amerika, az amerikai álom filozófiájának és következményeinek parabolája.

 

Támpont nélkül

 

Persze ha azt vesszük, maga a szerző, F. Scott Fitzgerald adta meg az alaphangot főműve, A nagy Gatsby mozgóképes feldolgozásainak nehézségeihez. 1927-ben, az első némafilmes verzió láttán szó nélkül faképnél hagyta a vetítőtermet. Hollywooddal különben is hadilábon állt. Lenézte, mégis rákényszerült, hogy megélhetési okokból a filmhez szerződjön. Negyvennégy évesen az álomgyár munkanélküli forgatókönyvírója volt, amikor a halálos szívroham végzett vele. Befejezetlen műként hagyta maga után Az utolsó cézárt, amelyből Elia Kazan készített emlékezetes filmet Robert De Niro főszereplésével.

 

Gastby a hiphop korban

 

Két különös hangvételű film, a 2001-es cannes-i filmfesztivált nyitó Moulin Rouge és az Ausztrália után Nicole Kidman honfitársa újfent esztétikai túlkapásokkal élt. Hűséges társával, Craig Pearce-szel maga adaptálta F. Scott Fitzgerald 1925-ben megjelent regényét. A nagy Gastby melankóliája, szomorkás, dekadens hangulata helyett Luhrmann nagyszabású, akrobatikus zenés-táncos jelenetekkel pakolta tele a mozivásznat, és megalkotta – némi túlzással élve – A nagy Gatsby musicalváltozatát. Sajátos választás, hogy a húszas évek dzsesszzenéje helyett túlságosan is mai hangzások festik alá a történetet olyan előadóktól és zenészektől, mint Jay Z amerikai rapper, Bryan Ferry, Beyoncé, Fergie. A Young and Beautifult Lana Del Rey énekli. „Mi a hiphop korszakban élünk, és a közönség modern zenét akar” – fogalmazott Luhrmann a cannes-i sajtótájékoztatón. A rendező húsz évvel a Rómeó és Júlia után dolgozott újra együtt Di Caprióval, aki szerint mindegy, mihez nyúl Baz, Shakespeare-hez vagy Fitzgeraldhoz, egyaránt inspiráló, amit csinál.

 

 

Amerikai mitológia

 

Nem messze Cannes-tól, Saint-Raphaelben vetette papírra a szerző Gatsby történetének legromantikusabb fejezeteit. Jay Gastbyét, a titokzatos milliomosét, akinek felemelkedése, tündöklése és bukása egyúttal a húszas évek amerikai mitológiájának klasszikus témáit – pénz, hatalom, ambíció, újrakezdés – rejti magában. A szegénységből felkapaszkodott, dúsgazdag Gatsby az előkelő Daisy rabjává válik, majd a háború elsodorja őket egymástól. A lány férjhez megy a gazdag, társadalmilag hozzá illő Tom Buchananhez, akihez azonban nem kötik gyöngéd érzelmek. A régi szerelme visszahódítása érdekében Gatsby nem válogat az eszközökben, hogy vagyont szerezve kiérdemelje álmai asszonyát.

 

 

Ömlesztett dekadencia

 

A szerelmi dráma luxusszőttese mögött a boldog békeidők önfeledtsége, gondtalan féktelensége megelőlegezi a válság előszelét. Fitzgerald valójában egy életforma, egy társadalmi osztály végnapjait írta meg. A nyugati parti előkelőségét, amelyik tudja, hogy elszáll felette az idő, éppen ezért uralkodása utolsó napjait régi dicsőségéhez méltón akarja kiélvezni. Fitzgerald regénye – a színes káprázatok városáról, New Yorkról, a modern kultúra születéséről; a Long Island-i partik, a hamisítatlan gazdagság, a naplementés romantika, a képregénybe illő álmok nosztalgikus életérzése – olyan alapanyag, amelynél kevés inspirálóbb lehet a filmes szakma számára.

 

Filmes álom

 

Hivatalosan hat, két televíziós produkciót is beleszámítva nyolc celluloidfeldolgozás készült eddig a regényből. A legsikeresebb eddig a Francis Coppola forgatókönyvíró, Jack Clayton rendező, Robert Redford (Gatsby), Mia Farrow (Daisy) nevével fémjelzett 1974-es filmváltozat.

 

 

Redford előnye, hogy jobbképű (volt), mint Leonardo Di Caprio, az ő aranyifjú szexepiljével és győzelmes mosolyával nehéz ringbe szállni. Leo előnye viszont az, hogy több fanatizmust, mélységet és komorságot hordoz a tekintete. Mintha őt jobban körüllengené a rejtélyesség légköre. Az ő Gatsbyje jóval karcosabb. Az akkori filmnek divatteremtő értéke volt. Annak ellenére, hogy Mia Farrow alakítását még a partnere, Redford is bírálta, Daisy tollboa- és gyöngysorviselete, Gatsby ballonsapkája, szűkszárú nadrágja és zsakettje divatba jött. A Kenzo márka egyik kollekciójával kapcsolatban is Gatsby-lookot emlegettek. A Paramount stúdió legnagyobb örömére több száz cég versengett azért, hogy a filmmel reklámozhassa a termékeit. Hollywood hatására Amerika-szerte teret hódítottak a Gatsby-partik, a Gatsby-frizurák, a Gastby-koktélok.

Baz Luhrmann vizuális hedonizmusában elvesznek a finomságok, az apró nüanszok, viszont a képek, a mozgás, a ritmus híven adja vissza korunk nyugtalanságát. Az még a közeljövő zenéje, hogy ezúttal teremt-e divatot A nagy Gatsby „újratöltve”.

Szentgyörgyi Rita Szentgyörgyi Rita cikke 2013. május
címkék:
Film | Irodalom | Mozi
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.