"Ki ne tudná, hogy a közkedvelt sztereotípia a latin férfiakat a macsó szinonimájaként tartja számon. A szappanoperák izmos világán túl azonban létezik egy kevésbé vonzó és sokkal..."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Macsó szerelem

Ki ne tudná, hogy a közkedvelt sztereotípia a latin férfiakat a macsó szinonimájaként tartja számon. A szappanoperák izmos világán túl azonban létezik egy kevésbé vonzó és sokkal realisztikusabb macsókultúra is Latin-Amerikában, amelynek áldozatai a nők.

Amint hazaér a tízórás munkából, a középkorú Maritza előkészíti a fürdőt gyerekei számára, majd nekiáll főzni. Ez négyórás pluszműszakot jelent neki, mialatt a férje újságot olvas, vagy a híradót nézi” – jellemzi egy átlagos kubai háziasszony hétköznapját Iván García kubai újságíró, aki férfi létére, ha nem is büszkén, de vállalta, hogy Kuba – Latin-Amerikai többi államához hasonlóan – meglehetősen hímsoviniszta ország.

 

A realitás ugyanis csöppet sem hasonlít ahhoz, amit a tévében ránk meredő érzelmes-kőszikla Juan Miguel Garcíák ígérnek. A valóság sokkal inkább hasonlít a Maritza által meséltekre, egy olyan világban, amelyben férfiak és nők nem feltétlenül partnerek. A nő azon túl, hogy pénzt keres – mert muszáj és/vagy mert vágyik valami másra is az otthoni életen kívül –, gyermeket nevel, rendben tartja a lakást, teljesíti a férfi elvárásait – vagyis meleg ételt főz, kimossa férje ruháit, vasalja ingeit stb. –, amíg az ura pihen, hiszen kijár neki a dolgos nap után. Tehát ami a valóságot illeti, a latin nők nagy része ahelyett, hogy a Juan Miguel Garcíákkal osztaná meg az életét, kénytelen beérni olyan férjekkel, akik a macsóizmus (machismo) legdíszesebb képviselői. Igen, a furcsán hangzó és áltudományosnak tetsző magyarosított kifejezés egy létező jelenséget takar, amely nem a populáris kultúra kreálmánya, hanem kiterjedt tudományos irodalommal rendelkező társadalmi jelenség.

 

A macsóizmust többféleképpen lehet definiálni, hiszen az otthon legprivátabb szférájától egészen a politikáig terjed, de alapvetően férfidominanciát jelent. A férfi nő fölötti uralmát és annak igazolását egy olyan hierarchikus viszonyban, amelyben a nő létezése, „helye”, biztonsága – mind fizikai, mind anyagi értelemben – a férfitól függ, az ő kezében van. Durvább eseteiben akár valódi erőszakról is szó lehet, de maradjunk csak az otthon melegét átszövő, a latin mindennapokra jellemző lelki-szellemi macsóizmusnál.

 

 

Tény, hogy nehéz egy fél kontinensről általánosságban beszélni, de – a helyi sajátosságokon túl – létezik egyfajta egyetemes szemlélet a régióban élő vagy onnan származó férfiak körében, amelynek vannak általános aspektusai. Kérdés azonban, mi vezetett ahhoz, hogy ez a fajta szemlélet kialakuljon, és miért éppen itt. Nem lehet a macsóizmust földrajzi koordinátákra redukálni, hiszen számos ország asszonyai érezhetnék úgy, hogy férjükre ismertek a fenti jellemzők olvastán, de egyesek szerint mégis van oka annak, hogy itt sokkal elfogadottabb és elterjedtebb a macsókultúra – hiszen valljuk be, a hátukon kenguruban gügyögő bébivel Ikeába járó, egyébként gyesen lévő fiatal svéd apukákról ritkábban hallani, hogy feleségeiket elnyomó macsók.

 

A macsótudat kialakulásának nyomában

 

A téma kutatóinak egy része szerint az, hogy Latin-Amerika áldozatul esett a macsóizmusnak, a gyarmatosításnak köszönhető, ugyanis a meghódított területeken olyan erős volt az etnikai, faji és osztályok közötti dominancia, hogy ez a férfi–nő kapcsolatokra is kihatott. Példaként említik Kubát, ahol a gyarmatosítás kezdeteként lemészárolták az őslakosokat – nőket, férfiakat egyaránt –, majd a rabszolga-kereskedelem idején az olcsó, de szívós munkaerőt részesítve előnyben, sokkal több férfit szállítottak a szigetre, mint nőt, ami csak súlyosbította az arányeltolódást. A 19. század katonai konfliktusai tovább rontottak a helyzeten, a hipermacsó, kemény férfiak váltak az idealizmus tárgyaivá; ezen a 20. század eleji amerikai befolyás sem változtatott, hiszen ebben az időszakban Kuba volt az Egyesült Államok bordélyháza, a nők tehát ekkor sem kaptak kiemelt szerepet.

Kőrösi Ivett Kőrösi Ivett cikke 2011. november
címkék:
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.