A25 éves pécsi tervező eddigi karrierútja egy igazi 21. századi sikertörténet. A fiatal lány már gyermekkora óta a ruhák és a divat bűvöletében él, ám a divatszakma sokáig csupán elérhetetlennek tűnő álom volt számára. Az érettségi után germanisztikára jelentkezett, ám kreatív szelleme nem hagyta nyugodni, és egy belső megérzés hatására végül úgy döntött, hogy félbehagyja a tanulmányait, és designerként próbál szerencsét. Nem sokkal később megalapította a szabadságot, eleganciát és kényelmet hirdető Whispering Wind Dresses márkát, mellyel többek között a brit Vogue magazin feltörekvő tervezőket bemutató rovatába is bekerült. Azóta Hanna egymás után kapja a felkéréseket, ruhakölteményei nemcsak a külföldi és a hazai médiában, hanem a kifutókon is egyre többet szerepelnek.  

A fiatal designerrel az elmúlt másfél év sikereiről, legújabb kollekciójáról és a Whispering Wind Dresses jövőjéről beszélgettünk.

Nagyon gyorsan és nagyon hirtelen figyelt fel rád, illetve a ruháidra a divatszakma. Mikor kezdtél el érdeklődni a divat iránt, és mikor döntötted el, hogy ruhatervezéssel foglalkozol?  

A nagyszüleim rengeteget jártak bálozni, emiatt mindig is körülvett engem a divat. A nagymamám nagyon szertett öltözködni, és kifejezetten kedvelte a különleges darabokat, éppen ezért kislányként folyton a szekrényét bújtam, csodáltam a gardróbjában rejtőző gyönyörű ruhákat és kiegészítőket. A családom jóvoltából a művészet is fontos szerepet kapott az életemben. Édesanyám és a nagypapám is sokat rajzolt, ezért már nagyon korán elkezdett érdekelni ez a terület, de csak később az ELTE germanisztika szakán vált világossá számomra, hogy a divattervezés lesz az én igazi utam.

Van esetleg olyan tervező, akire felnézel, valaki, aki inspirált téged?

Oscar de la Renta személye és munkája nagyon inspiráló számomra, a külföldi tervezők közül az ő divatról alkotott felfogása áll talán a legközelebb hozzám. Tetszik, hogy olyan ruhákat tervez, amelyek a kifutón és a hétköznapokban egyaránt megállják a helyüket.

Említetted, hogy az ELTE germanisztika szakára jártál.  Minek a hatására döntöttél úgy, hogy váltasz?

Az egyetemen hamar rájöttem, hogy a germanisztika nem az én irányom, mert bár szeretem a németet, de maga a szak számomra nagyon száraznak, illetve nyersnek hatott. Végül egy belső sugallat hatására döntöttem úgy, hogy váltok, és a divatszakmában folytatom a tanulást. Jelentkeztem a Forrai Magániskola divat- és stílustervező szakára, mellette pedig a Daalarnánál gyakornokoskodtam néhány hónapon keresztül. A szüleim persze kezdetben nehezen fogadták el a váltást, mivel nem igazán ismerik ezt a világot, és féltettek az esetleges csalódástól. Persze ennek ellenére is támogattak, és a mai napig támogatnak.

Mennyiben volt rád hatással Benes Anita?

Benes Anitát nagyon kedves, inspiráló személyiségnek tartom, szerintem igazán különleges munkakörnyezetet hozott létre a Daalarnánál. Szerencsésnek érzem magam, amiért nála dolgozhattam, és úgy gondolom, sokat tanultam a szakmai gyakorlatnak köszönhetően.  

Hogyan jött a saját márka ötlete? És miért épp a Whispering Wind Dresses nevet

kapták a ruháid?    

Az iskola befejezését követően Pécsen kerestem gyakornoki munkát. Végül Dombóváron egy butikban helyezkedtem el, ahol lehetőségem nyílt arra, hogy még jobban belelássak a szakmába, és fejlődhessek szabás-varrás terén is. Tulajdonképpen ekkor fogalmazódott meg bennem először a saját tervezői cég ötlete, bár kezdetben még nem igazán tudtam, hogyan is fogjak hozzá. Ezután Pécsre kerültem egy szalonba, majd 2015-ben az öcsém, Cserkúthy András segítségével elindítottam a Whispering Wind Dresses márkát. A névválasztás során a víz, a Balaton és a tenger világa inspirált. Nagyon szeretek vitorlázni, és mindig is egyfajta megmagyarázhatatlan vonzalmat éreztem a víz iránt. Ami pedig a tervezést illeti, kifejezetten kedvelem a lágy, a szélben finoman hullámzó anyagokat. Tulajdonképpen ezt a két dolgot szerettem volna a márka nevébe is becsempészni.

Milyen szempontokat tartasz szem előtt, amikor elkészíted a ruhákat?

Igyekszem nőies ruhadarabokat tervezni, emellett nagyon fontos számomra, hogy az, aki viseli a ruhát, kényelmesen érezze magát benne, tehát ne kelljen feszengenie. Illetve ha egyedi megrendelésre dolgozom, a cél mindig az, hogy kiemeljem a megrendelő nőiességét.

2016-ban mutatta be először a brit Vogue a Whispering Wind Dresses ruhákat. Hogyan jött a felkérés, és szerinted minek köszönhető, hogy kiválasztották a márkát?

A Vogue szerkesztői e-mailen keresztül kerestek meg minket azzal, hogy szeretnének bemutatni engem mint tervezőt több más, még nem ismert, feltörekvő designerrel együtt a designer profilban. Mi úgy gondoljuk, hogy az Instagram-oldalunkon figyeltek fel ránk. Ez utóbbi leginkább az öcsém érdeme, aki nagyon tudatosan építette fel a közösségimédia-stratégiánkat.

Márciusban másodjára is bekerült az egyik ruhád a magazinba. Hogyan látod, milyen hatással volt ez a két megjelenés a karrieredre? Mit jelent ez egy tervező számára?

Fantasztikus érzés, hogy a ruháim is szerepeltek a világ egyik leghíresebb divatmagazinjában, egészen álomszerű az, ami az elmúlt másfél évben történt velem. Úgy érzem, ez a két megjelenés lehetőséget adott arra, hogy beindíthassam a karrieremet, és megmutathassam magam. Azóta rengeteg sajtómegjelenés és tévés felkérés érkezett hozzám, ami hozzájárult ahhoz, hogy egyre több ajtó nyíljon ki előttem.

Nemrégiben készítettétek el a tavaszi/nyári kollekció kampányfotóit. Mi jellemzi ezt a kollekciót, mi ihlette a ruhákat?

A kollekciót a tengeri élővilág, azon belül is a legyezőkorallok inspirálták. A ruhák megalkotásakor kiemelt szempont volt a kényelem, szerettem volna, ha a kollekció anyaga kellemes viseletet biztosít. Nagyon finom elasztikus selymet, illetve magas minőségű, lágy pamutot használtam, a színekben pedig a tengeri élővilágot próbáltam megjeleníteni. Az egyes darabokat a korallfestés segítségével tettem még különlegesebbé.

Milyen volt a római fotózás? Hogyan jött az ötlet, hogy Rómában készítsétek el a kampányfotókat?

Nemrégiben az a megtiszteltetés ért, hogy meghívást kaptam a Roma Fashion Weekre, ahol bemutathattam az új kollekciómat, így adta magát az ötlet, hogy szervezzük meg Rómában a fotózást. Olaszország egyébként is nagyon közel áll a szívemhez, kifejezetten inspirálóan hat rám az olasz életstílus, és nagyon tetszik, ahogyan az olaszok a divathoz viszonyulnak. A tavaszi/nyári kollekció fotózása szerencsére nagyon jó hangulatban telt. A képeket egy orosz fotós készítette, a modell pedig az orosz származású Anastasia Znobina volt, akit tavaly Miss Young Russiának, illetve Young Miss World 2016-nak választottak.  

Hamarosan az őszi/téli kollekció is bemutatkozik az Elle Fashion Show-n. Elárulsz néhány részletet az őszi kollekcióról?

Most már kezdek izgulni a bemutató miatt. Nagyon készülünk rá, hiszen ez is egy olyan lehetőség, amiről korábban álmodni se mertem. Kíváncsian várom, hogyan fogadja majd a magyar divatvilág a kollekciót. A ruhákat a fagyos szürke téli táj ihlette, ami egyébként a közhiedelemmel ellentétben akár szép is lehet. Fehéret ugyanakkor csak minimálisan használtam, inkább a szürke, ezüst és a fekete árnyalatokra helyeztem a hangsúlyt. A Whispering Wind Dresses profiljának megfelelően a kényelem, illetve a finom, libbenős anyagok jellemzik a kollekciót, melyben alkalmi és hétköznapokban is viselhető elegáns darabok egyaránt helyet kaptak.

Ha jól tudom, egyre több megkeresésetek van a magyar divatrajongók köréből is. Elárulod, hogy kik azok a magyar hírességek, akiknek ez idáig ruhát készítettél?  

Tatár Csilla a tavalyi őszi/téli kollekciómból választott ruhát, és ezt viselte februárban a Dal döntőjén. Nemrégiben pedig Koltay Annának készítettem ruhát, melyet a Virtuózok című műsorban láthat majd a közönség rajta.  

Milyen rövid, illetve hosszú távú terveid vannak még a jövőre nézve?

A legfőbb cél most az itthoni és a külföldi terjeszkedés. Bár még nagyon az elején vagyunk az útnak. Szerencsére most rengeteg ajtó nyílik ki előttem, úgyhogy egyelőre próbálok megragadni minden kínálkozó lehetőséget.