Napóleon nem csupán Európa legnagyobb hatalmait döntötte meg, de még egy ezeknél is nagyobb birodalmat, a divat világát is felforgatta.
Párizs már akkor is Európa ízlésének irányító központja volt. A teljhatalmú császár feleségétől, minisztereitől és minden udvari tisztségviselőtől elvárta, hogy öltözködésükkel is sugározzák az új birodalom fenségét és pompáját. Festőivel díszruhákat terveztetett, melyeket a császári pár ünnepi alkalmakkor viselt, az udvarban mutatkozó hölgyeknek pedig tilos volt kétszer ugyanabban a toalettben megjelenniük.

Új alapanyagok

A hadvezér hatalomra lépését megelőző időszakban a muszlin volt minden ruha alapanyaga, a nők egyszerűen megőrültek ezért a könnyű indiai holmiért. Ekkor kezdett terjedni az úgynevezett muszlinbetegség, amely a fiatal, vékony ruhákban hajnalig bálozó lányok körében pusztított.
A magát császárrá koronázó hadvezér betiltotta az indiai muszlin és batiszt behozatalát: új anyagokra, ezzel együtt új ruhadivat kialakítására lett szükség Franciaországban.
A tilalommal a császár nemcsak a francia lányokat mentette meg a fagyhaláltól, de a lyoni selyemgyártás felemelkedéséről is gondoskodott. Így jöttek divatba a melegebb anyagok, mint a bársony, a brokát és a taft.

Az 1800-as évek stílusa: az empire

A kecses, magas derekú ruhák korszakát empire-nak hívták.
E stílus alapdarabja eredetileg egy egyszerű női ing volt, melyet a mell alatt és a nyaknál behúztak. 1800-tól a divatos ruhák már szögletes kivágással készültek, amely szűkített, rövid mellényben folytatódott, és külön szoknya tartozott hozzá. Az apró, csinos, buggyos ujj alig takart valamit a vállból – ezt kompenzálandó hosszú kesztyűkkel fedték a karjukat.
Ebben az időszakban a ruhákat görög mintára alkották: napközbeni viselethez a szégyenlősebb hölgyek meztelen nyakukat az úgynevezett chemisette-tel, azaz egy fodros fél-blúzzal takarták, amellyel köpenyeket vagy kivágott ruhákat varázsoltak szerény viseletté.

Forrás: A Thousand Pixels

Fehérneműk

A századfordulón a természetes test vonalai jöttek divatba – a fűzőt ekkoriban nem kedvelték túlságosan. Lényegében vékony hálóingeket hordtak a ruha alatt. Mivel a viseletben – szintén ókori mintára – kedvelt szín lett a fehér, a könnyű anyagok pedig áttetszettek, szükség volt valamire, ami takar.
Egyszerű megoldással kölcsönöztek a férfiak öltözetéből egy meleg fehérneműt, a pantallót. Ez világos, vastagabb anyagból készült – egyik változata csak térdig, a másik egészen bokáig ért.

Divatháború az angolokkal

A háború idején az angol hölgyeknek fogalmuk sem volt róla, milyen divat járja Párizsban. A békekötés után azonban fölfedezték, hogy az angol ruhák dereka sokkal lejjebb van, a szoknyák A vonalúak, tömöttek és díszesek.
Ekkor megindult a divatháború: a franciák karikatúrákat rajzoltak az angol ruhákról, így az angolok kénytelenek voltak behódolni a párizsi uralomnak. Napóleon bukása után azonban fordult a kocka: Franciaországban kitört az anglománia. A divat világába betört a karcsúsított derék és a fűző – ezzel párhuzamosan a szoknyák bővülni kezdtek: kitömték és kimerevítették őket, hogy elálljanak a lábaktól.

Az empire kiegészítők

Mivel a ruhák még mindig nem voltak elég melegek, a kiegészítők gyakran a hideg ellen védték a hölgyeket. Vállkendőket szinte minden anyagból és alkalomra terveztek: estélyi ruhákhoz tüllből, a legelegánsabb és leghasznosabb darabok pedig kasmírból készültek, hímzett mintákkal. A stólák színe sosem volt azonos a ruha színével.
A hölgyek kényelmes, kivágott cipőkben, lapos sarkakon jártak.
A 18. és 19. század fordulóján a kisebb sapkák óriási kalapokká nőttek, és változatos formákat öltöttek: széles szalagos főkötők és egészen egzotikus turbánok is díszelegtek az úri hölgyek fején. A kalapokat gyakran szalagokkal, különleges madarak tollaival, fodrokkal, virágokkal díszítették.
A retikül is a századforduló találmánya: addig a nők apró zsákokat hordtak a derekukra kötve. Az új divat követői egészen kicsi, tárca méretű táskákat viseltek, melyek fémcsatokkal záródtak, és díszes kivitelben készültek.

Sosem megy ki a divatból. Fotó: polocontacts.com

Frizurák

A napóleoni hajviselet szintén az ókori görögökét imitálta: a hosszú hajat feltűzték, ám elöl mindig szabadon hagytak pár göndör tincset, attól függetlenül, hogy a konty a fejtetőn vagy a tarkón helyezkedett el.