A ruhák gyermekkorunk óta fontos szerepet játszanak az életünkben, mindannyian megtanuljuk, mit illik vagy mit nem bizonyos alkalmakra – iskolába, randevúra, fogadásra, színházba vagy éppen állásinterjúra – felvenni. Egy brit tanulmány nemrég kimutatta, hogy pontosan három másodperc elég ahhoz, hogy valakiről az első találkozás alkalmával véleményt alkossunk, éppen úgy, ahogy egy könyv borítójáról a tartalmára következtetünk.
A divatpszichológia viszonylag új jelenség, a világon mindössze egy maroknyi ember foglalkozik a lélektannak ezzel a fajtájával. Elméletek sokasága született annak megértésére, hogyan hat a ruhák kiválasztása gondolatainkra, érzéseinkre és azokra az emberekre, akikkel naponta találkozunk.
Az egykori divatpszichológus, Dawn Karen a gyakorlatban is alkalmazza elméleteit. Ügyfelei között cégvezetők, politikusok és sztárok is vannak. Amit ő kínál, nem egyszerű divattanácsadás, hanem teljes gondolati és testi átalakulás. Karen emellett nem csupán személyi tanácsadást tart, de cégek munkaruháinak, szállodák és éttermek belső berendezésének megtervezésében is segédkezik.
A divat mint státuszszimbólum
Nem véletlen tehát, hogy manapság egyre inkább terjed a nézet, amely szerint mégis a ruha teszi az embert. A divat szoros kapcsolatban áll mindennapi életünkkel, és az általunk választott darabok akár a lelkünk legmélyebb rétegeibe is bepillantást engednek. A pszichológus dr. Baumgartner szerint minden vásárlási döntés mögött pszichológiai ok húzódik meg, amely legbensőbb gondolatainkat és vágyainkat tükrözi. A ruhákat státuszszimbólumként is használjuk, eszközként, amely segít abban, hogy megmutassuk, kik szeretnénk lenni.
Az elméletet Adam és Glansky pszichológusok kísérlettel is tesztelték, melyben a kísérletvezető először fehér orvosi, majd festőköpenyben jelent meg a kísérleti alanyok előtt. Amikor orvosi köpenyt viselt, az alanyok jobban koncentráltak, és jobban teljesítették a feladatokat. Az öltözék tehát státuszt is tükröz, az egyes darabok könnyen mások manipulációjára is felhasználhatók.
Trendlélektan
Az igazi divatrajongók évről évre figyelik a legújabb trendeket, és lehetőség szerint megszerzik, viselik is őket. De vajon mi teszi a trendet trenddé? Miért a klasszikus fekete-fehér kombinációt nevezik az idei tavasz kedvencének, és mi a titka a világ nagyvárosaiban megrendezett divathetek sikerének?
Ezekből az eseményekből kiemelkednek a „legújabb”, a „legnagyobb”, a „legérdekesebb” szavak, melyeket összefoglaló néven csak trendnek nevezünk. Agyunk, szürkeállományunk szereti a trendeket – a gyorsan ható, rövid életű újdonságokat, információkat. Két pszichológus, Nixo Bunzeck és Emrah Duzel néhány évvel ezelőtt bemutatta, hogy a jutalom és a függőség szabályozásáért felelős feketeállomány, azaz a substantia nigra a középagyban stimulálódik, ha valami új dologgal találkozunk. Evolúciós szempontból, ha találkozunk egy új ingerrel a környezetben, a túlélés érdekében alkalmazkodnunk kell hozzá, hogy felmérjük a veszélyt, vagy hogy hasznot húzzunk belőle. A tanulmány azt is bebizonyította, hogy folyamatosan keressük az újdonságokat, azért, hogy jutalomban részesüljünk.
Jill Marinelli stylist szerint a trend nem csupán az újdonság forrása, hanem a megújulásé is. Mint egy lakásfestés tavasszal, egy új, divatos elem a szekrényünkben lehetőség arra, hogy megtapasztaljuk a megújulás izgalmát. Sajnos azonban ennek a lehetőségnek hátránya is van, ugyanis a divatipar folyamatos nyomás alá helyez minket, a kifutó diktálta ütemmel pedig szinte lehetetlen lépést tartani. Éppen ezért Marinelli is úgy véli, hogy a személyes stílus nem egyenlő azzal, hogy vakon kövessük a divatot: sokkal inkább arról szól, hogy tudjuk, mi az, ami illik a testtípusunkhoz, s hogy a ruhánkkal üzentet közvetítsünk arról, kik is vagyunk valójában.
A legtöbb trend sokszor csupán újraértelmezi a régit, vagy másol. A sokat emlegetett peplum például idén Caroline Herrera, Rebecca Taylor és Oscar de la Renta kollekcióiban is megtalálható volt. Nem véletlenül, hiszen ez a fazon jól kiemeli a nőies arányokat, szimbolizálja a termékenységet és az egészséget. A nőiesség visszatérő hangsúlyozásának fontos szociológiai következményei vannak. A női divatot gyakran hozták összefüggésbe olyan elméletekkel, melyek szerint a nőnek a konyhában a helye. Később a nők több jogot kaptak, és bevonultak a munkaerőpiacra, így a női divat maszkulin irányba tolódott. A nők magukra öltötték a hatalom jelképét jelentő ruházatot, Donna Karan a 80-as években blézereket és nadrágokat tervezett a hölgyeknek, hogy megállják helyüket a férfias világban. Az idők azonban változnak, manapság képesek vagyunk egyszerre erősek lenni és nőiesek maradni.
