Huszonnégy éves. Egészen más gondolatok foglalkoztatják, mint kortársait, más normák szerint éli az életét. Mint mondja, alázattal és határtalan szorgalommal készül a pályájára. Nehezen tudja szavakba önteni, mi is ez az „eszterség”. Ágas-bogas rajzaival a sokarcú nőt szeretné ábrázolni, de ugyanakkor a világ történései is érdeklik, némely rajzával ezekre is válaszol. Grafikáin ott a nagy mesterek, Picasso, Klimt, Csontváry hatása.
Kétéves kora óta rajzol, az első emléke erről négyéves korából való.

A felismerést hamarosan siker követi, a kislány szinte még azt sem tudja, hol van Kína, de már különdíjat kap beküldött rajzára egy ottani pályázaton. Aprólékos, tűfilccel készített fekete-fehér rajz volt. „Az akkori tanáromnak sokat köszönhetek, fontos volt a támogatása az elismerése. Ez az odafigyelő támogatás azóta is hiányzik”- mondja. Magyarországon nincs tehetséggondozás - teszi hozzá. Ez a program sokat tehet azért, hogy ez megváltozzon.

Úgy tapasztalja, hogy nagyon zárt a magyarországi művészvilág, szinte lehetetlen bekerülni. De kiállítási lehetőséghez jutni is nehéz. Úgy érzi, az idősebb generáció részéről nincs meg a segítőkészség, a fiataloknak pedig szükségük volna a támogatásra. Az anyagira is, de még inkább az elvire. A képzőművészeknek kevés a megmutatkozási lehetőségük, a médiumok tehetségkutatatói is csak zenéről, táncról szólnak.

Éppen ezért Batta Eszter tudatosan tervezi jövőjét, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola után nem a „művészkedést”, hanem a VISART Művészeti Akadémiát választotta, ahol többek között számítógépes grafikát is tanul. „Itt egy piacképes szakmát sajátítok el, amely – remélem – megélhetést ad a jövőben, és megalapozza a művészi pályámat.”

A sikerességet nehéz mérni a szakmájában – mondja, mert itthon kevéssé érdekli az embereket a művészet. Jaltát említi, ahol kétszer is járt képeivel egy nemzetközi művészeti fesztiválon. Az ottani alkotói légkör nagyon inspiráló volt számára. Sikerként tartja számon 2010-es bécsi Bezirksmuseum-beli kiállítását, ahol hetvenhat képet állított ki, vagy a 2012-es Erzsébetvárosi kiállítását, ahol ötvenhármat.

Fontos állomás számára A bál című munkája. A kép rendhagyó módon vászonra, nagyon vékony ecsettel felvitt vonalakból készült, a grafika és a festészet ötvözése. Eszter szerint ez az ő útja.