Eleinte a csöndes megfigyelő szerepében ücsörgött egy békéscsabai gimnázium valamely padjában, aztán kezdte észrevenni, hogy meg tud nyilvánulni emberek előtt, hatást tud gyakorolni másokra. Ő lett a röplabdacsapat kapitánya, iskolai megemlékezéseken hol népdalt énekelt, hol szavalt, képviselte társait a diákönkormányzatban… Érettségi után a suli díszpolgárává is avatták.

Elsőre fölvették egyetemre. Azt mondta ugyan, hogy formatervező mérnök akar lenni, de persze pontosan nem tudta, mit akar magával kezdeni. Gondolta, ez a mesterség később presztízst is hozhat, profitot is termelhet. „Egy tizenkilenc éves ember csak tippelni tud, melyik a sok tantárgy közül az egyetlen, amelyben erős.” Egy városból egy másikba költözött, gimnazistából egyetemista lett. Két szép év telt el, tisztségviselője lett a hallgatói önkormányzatnak is, vállalt rendezvényszervezői feladatokat, foglalkozott közösségépítéssel, konferált kiállításokon. Jól csinálta. A versenyszerű sportot ugyan szüneteltette, de a Margitszigetre hobbiszerűen kijárt futni. „Annyira beszippantott a pesti légkör, hogy hirtelen nem tudtam, min szigorítsak. Mert, ugye, az egyetem volt a legfontosabb, de nem tudtam, mi legyen a második, a harmadik.”

És akkor… egy forró nyári nap dele. „Mint derült égből villámcsapás. Voltak ugyan furcsa előérzeteim azon a nyáron, de nem hiszem, hogy bármi betudható azoknak.”

Autóbaleset. A sofőr mögött ült, lesodródtak az autópályáról, és egy árokban landoltak.

Ötórás életmentő műtét. „Az egyik legcsodálatosabb orvos a világon, dr. Kiss László operált. Órákon át küzdött azért, hogy a bal lábamat össze tudja rakni.”

Huszonegy évesen mégis elvesztette. „Azt hiszem, nem a véletlen műve, hogy ez történt velem. Előbb-utóbb bekövetkezett volna, ami a sorsom.”

Addig pörgős életében teljesen új szakasz kezdődött. „A belesettől megvilágosodtam. Az én dolgom az életben a másság hirdetése.”

Rehabilitáció. Hét hónap alatt állt talpra. Akkor egy segédbottal visszasántikált az egyetemre, és meglepődve tapasztalta, hogy nem csupán a mozgása, hanem a gondolkodása, az értékrendje is megváltozott.

Réka most Robotlány (Robot Girl) néven előadásokat, workshopokat tart. Immár márkát épít rá: brandjéhez sok tevékenység társul. A Lábatlan blogban arról beszél, amiről más nem. Divatkampányokban vesz részt, és modellkedik. Síkfutásban paralimpikonnak készül. Felnőttekkel coach-ként dolgozna, és azt tervezi, hogy álomkészítő óra címmel önismeretre tanítana gyerekeket. „Szeretnék csillogást varázsolni a szemekbe. Elmagyarázni, hogy nekem is voltak nagy álmaim, és ezek kettétörtek. Elmondani, hogy ezeket újraépítettem, hogy ennek vannak módjai, és hogy mindig van tovább.”