A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem szilikát tanszékének üvegtervező szakirányán2009-ben végzett, 2010-ben pedig a design menedzser szakon. Az egyetemen szerzett ismeretek mellett meghatározó volt, hogy Botos Péter üvegtervező művész műhelyében mélyíthette el szakmai tudását. 2008-ban elnyerte a Zilahi József ösztöndíjat, 2010-től tagja a Sokszem Művészeti Alapítványnak, 2012-től pedig a Magyar Üvegművészeti Társaságnak. Számos kiállítás rendezésében és lebonyolításában vett részt, 2013 márciusában pedig Münchenben fog szerepelni egyik munkájával.
„Alkotásaimat alapvetően különböző üvegtömbök összeragasztásával, csiszolásával, polírozásával készítem el. Az egyszerű, letisztult formavilág a jellemző rájuk, mivel a hangsúly sokkal inkább a tárgyak belső szerkezetén van. Egyfajta kettősség fedezhető fel bennük: egyszerre jelenik meg az anyag iránti odaadás és a transzcendens világ, valamint a tartalmi sűrítés és a tudományos, technológiai megközelítés” – foglalja össze ars poeticáját.
Jelenleg a Jándi Rehabilitációs Készségfejlesztő és Oktatóközpont művészetterapeuta képzésén vesz részt. A művészet szerepét az oktatásban és a rehabilitációban is rendkívül fontosnak tartja, ahogyan azt is, hogy a művészet minél szélesebb kör számára elérhető legyen. Aktív alkotói tevékenysége mellett további terve, hogy 2013 végétől önkéntesként dolgozzon Grúziában, a poszt-háborús térségben.
Grúzia egyszerre kitérő és inspiráció is számára. Egyrészt azért választotta, mert vonzotta a miénktől sokban különböző kultúra, másrészt azért, mert úgy érezte, hogy egy olyan közegben, amelyet nemrég fegyveres konfliktus sújtott, sokat tanulhat az ott élőktől. „Biztos vagyok benne, hogy az ott eltöltött év és ezek a találkozások inspirálóan fognak hatni rám, miközben segítő tevékenységet is végezhetek. Remélem, hogy minden tapasztalatot, amit begyűjtök, végül sikerül továbbadnom másoknak is, és a megszerzett tudás, még ha nem is direkt módon, megjelenik majd az alkotásaimban is.”
További terve, hogy Magyarországra visszatérvén egyik társával műhelyt alapítson, ahol a képzőművészeti alkotások mellett használati tárgyakat is készítenének, és utóbbiak társadalmi hasznossága is előtérbe kerülne. „Két ember közös munkája nem egy meg egy, hanem sokkal több. Ezért én a csapatmunkát sokkal előrébb valónak tartom. Így olyan eredményeket lehet elérni, amelyeket másképp, egyedül nem tudnék.”
Hasonlóképpen vélekedik a La femme mentorprogramjáról is, amelytől a szakmai ismeretek bővülése mellett személyes fejlődésének lehetőségét is várja. „Nagyon fontos, hogy megismerjük saját, belső világunkat, mert ebből aztán a művészetünk is kibontakozhat. Ezért én mindenképpen nagy lehetőségnek látom ezt a programot, mert egy nálam tapasztaltabb embertől csak tanulhatok, akár az önkifejezést, akár az emberi kapcsolatokat illetően.”
