Az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára 

arról is nyilatkozott, hogy mit jelent számára a mentori szerep, és hogy kiket takar az Alfa-generáció megjelölés.

- Sajtóbeli megnyilatkozásai alapján úgy tűnik, hogy bőven van feladata. Miért csatlakozott mentorként az 50 tehetséges magyar fiatal programhoz?

- A tehetségek ügyét kiemelten fontosnak tartom. Ennek a közös kincsnek a gondozása közös felelősségünk. Örömmel fogadtam el a megtisztelő felkérést, hogy legyek egy fiatal mentora. Ez egy számomra is izgalmas kihívás. Úgy látom, hogy jó, ha a mindennapi feladatokon túl jut idő, energia arra is, hogy az ambiciózus, érdeklődő tehetségeknek megadjuk azt a támogatást, amit sokan annak idején szintén megkaptunk. Aki részesült ilyen segítségben, az tudja, mennyit jelent, ha valaki megosztja saját tapasztalatait, sikereit, kudarcait, adott esetben tanácsot ad, megerősít, vagy új irányt mutat meg. Ez aztán egy folyamattá válhat, és ez a típusú támogatás természetes lesz majd a mostani mentoráltak számára is.

- Az ön esetében mit jelent konkrétan a mentor–mentorált kapcsolat?

- Megnéztem minden jelöltet abból a szempontból, hogy kiről gondolom azt, hogy tudnék neki segíteni az előrejutásban, az álmai, tervei megvalósításában. Államtitkárként a család- és ifjúságügyi területért felelek, de talán pontosabb úgy fogalmaznom, hogy ez nemcsak a feladatom, hanem a szívügyem is. Elolvastam a jelöltek elképzeléseit, eddigi életútjukat. Megnéztem hova szeretnének eljutni, és ebben milyen típusú támogatásnak vennék leginkább hasznát. A kiválasztottam, leendő mentoráltam egy izgalmas, hozzám is közel álló témával, az Y-generációval foglalkozó fiatal kutató. A személyes találkozáskor Nemes Orsival számos kapcsolódási pontot találtunk; szemléletmódja, tudása, tapasztalatai számomra is hasznosak az ifjúsággal kapcsolatos munkámban.

- Ő is tud tehát segíteni önnek?

- Igen, azt hiszem, hogy ezek a kapcsolatok akkor jók, ha mindkét fél számára többletet adnak. A mentori megállapodás hat hónapra szól ugyan, de nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen együttműködés, ha valóban beindul, fél év után megszakadjon. Az elképzelésem az, hogy a jövőben rendszeresen találkozunk majd, és ilyenkor Orsinak lehetősége nyílik arra, hogy megossza velem az elképzeléseit. Amiben tudok, segíteni fogok, visszajelzést, ötleteket adok neki, ha igényli, például arra vonatkozóan, hogyan tudna még szűkebb szakmai területre koncentrálni. Szívesen segítem tanácsokkal konkrét témákban is. És természetesen jobban betekinthet az államtitkárságon folyó munkába.

- El tudja képzelni, hogy esetleg ő is hoz olyan ötleteket, kezdeményezést, amit aztán a kormányzati munkában fel tud használni?

- Abszolút! Orsi az Y, sőt a még náluk is fiatalabb Alfa-generációval foglalkozik, és számomra értékes, amit ezekről a korosztályokról tud. Emellett maga is fiatal, ennek a generációnak a tagja, így belülről ismeri ezt a világot. Már az első beszélgetésünk során megosztott velem néhány inspiráló gondolatot. Izgalmas az az eszköztár, amit ő a mindennapokban használ. Orsi nevéhez fűződik egy nagy sikerű prezentáció, amit a slideshare nevű közösségi portálon osztott meg a világgal. Ez arról szólt, hogyan tudjuk hatékonyan, látványosan, új médiaplatformokon keresztül érthetően bemutatni a közösségnek a bennünket foglalkoztató ideákat. Az Orsi által készség szinten használt eszköztár a mi munkaeszközünk is, hiszen az ifjúságpolitika egyik aktuális kihívása, hogy lépést tartsunk ebben a tekintetben a fiatalokkal.

- Az iskolarendszer hajlamos az uniformizálásra. Van itt lehetőség az innovációra, a szokatlan megoldásokra?

- Az az iskolarendszer, amiben én tanultam, a rendszerváltás előtt, valóban ilyen volt: Bedobtak valamit a folyamat elején, és azt várták el, hogy a végén ugyanaz jöjjön ki. Azóta a köznevelésben is sok változás történt, és ne becsüljük le a pedagógusokat! Sokan elhivatottak, és használják a rendelkezésre álló mai technikát annak érdekében, hogy hatékonyabban, közvetlenebbül szólítsák meg a diákokat. Hozzáteszem: ma már nem is működnek a harminc évvel ezelőtti módszerek.

- Az elmúlt évek tankönyv-egységesítési irányzatai mintha ellentmondanánk ennek a törekvésnek…

- Gyermekeink nevelése, oktatása az alap, a kulcs a jövőhöz. A köznevelésnek feladata, hogy egy bizonyos tudásanyagot – egy biztos alapot – átadjon, de a pedagógusnak jelentős szabadsága van abban, hogy ezt milyen módon teszi, és a mai pedagógusok élnek is ezzel a lehetőséggel. A tankönyv mankót ad ehhez a munkához. Most először ráadásul a tanároknak és a diákoknak is intézményes lehetőségük van arra, hogy alakítsák, jobbá tegyék a tankönyveket. Hiszem, hogy az elmúlt évek változásai (jelentős összegű pedagógus ösztöndíj bevezetése, életpálya, a tartalom gazdagítása, a mindennapos testnevelés, a tanfelügyeleti rendszer és az új tankönyvek) hosszú távról visszatekintve igazolják, hogy a minőségi köznevelés irányába tettünk jelentős lépéseket.

- Van mód arra, hogy a köznevelés keretei között fejlesszék a tehetségeket?

- A tehetségek felfedezése és felkarolása érdekében összefogásra van szükség a civil szervezetek, az egyházak, a vállalati szféra, a magánszemélyek és a kormányzat részéről. Az állam felelőssége is, hogy megtaláljuk a tehetségeket, és sokáig ne engedjük el a kezüket, de a köznevelés hagyományos csatornáinak önmagában nincs kapacitásuk és lehetőségük arra, hogy a kiugróan tehetséges gyermekeknek egyéni figyelmet szenteljenek. Ezért működtetünk egy olyan rendszert, amely kifejezetten rájuk koncentrál: az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt Arany János Tehetséggondozó Program célja, hogy segítse a hátrányos helyzetű, tehetséges diákok továbbtanulását. Azok jelentkezhetnek, akik az érettségit követően főiskolán, egyetemen szeretnének továbbtanulni. A felsőfokú tanulmányokra való eredményes felkészítés érdekében a programban részt vevő gimnáziumok és kollégiumok pedagógusai, szakértők bevonásával, speciális programot dolgoztak ki a kistelepülési hátrányok leküzdésére. Emellett ott a Nemzeti Tehetség Program is. Alapvető célja Magyarországon és a külhoni magyarlakta területeken a tehetségsegítés fejlesztése. Az Országgyűlés hosszú távon, 2028-ig kiemelt lehetőséget ad a tehetséges fiatalok hosszú távú, folyamatos és biztonságos segítésére.

A Nemzeti Tehetség Programot a személyi jövedelemadó egy százalékával is lehet támogatni. Mivel az adókedvezmények miatt ez az összeg kisebb, mint korábban, a kormány döntése értelmében az így összegyűlő pénzt a központi költségvetésből megdupláztuk. Ez is jelzi a kormány markáns elkötelezettségét a tehetséggondozás ügye iránt. Idén így 2,8 milliárd forint áll rendelkezésre. Ennek keretében lehetőség nyílik közvetlen diák-pedagógus típusú kapcsolatok kilakatására, tudományos diákköri műhelyek és konferenciák szervezésére, szakkollégiumok, köztük a keresztény roma szakkollégiumok hálózat támogatására, és még sorolhatnám. Mindez kiegészül a vállalatok tehetséggondozó programjaival, illetve az olyan kezdeményezésekkel, mint az 50 tehetséges magyar fiatal program.

- Gondolom, az idősebb képviselőknek más elképzelésük van a tehetséggondozásról. Hogyan osztják szét a pénzt? Vannak nagy vitáik?

- Nagyon jó és erős civil struktúrák épültek fel az elmúlt években; a bennük dolgozó szakemberek kiváló programokat működtetnek. Helyi szinten, akár egy „világvégi” kisiskolában is pontosan érzik, hogy mire van leginkább szükség. Nem a minisztériumból kell megmondani, hogy adott helyszínen mi a jó tehetséggondozás. A mi feladatunk, hogy az irányokat kijelöljük, és a támogatásra érdemesnek ítélt kezdeményezéseket felkaroljuk. A döntéshozók körében nincs ezzel kapcsolatban ellenérzés, nekem eddig nem kellett csatáznom a szükséges forrásokért. A tehetséggondozás ügyében konszenzus van: a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórumban ott ülnek az érintett tárcák képviselői, a szociális szféra, a civil szervezetek, a tudományos élet képviselői, még ellenzéki párt delegáltjai is. Minden előkészített döntést megvitatunk, és eddig még mindig konszenzussal döntöttünk. Így tudjuk garantálni, hogy a valóban jó kezdeményezések kapjanak támogatást.