Amikor a Mary Quantnak köszönhető Twiggy-stílus és a csontsovány, brit lány beköszöntött az életünkbe, kicsit talán összezavarodtunk, aztán két pártra szakadtunk, hogy később békés egymás mellett élésben rajonghassunk mindkét testalkatért, mindkét nőiességért. James Bond lehetett kigyúrt Sean Connery, piperkőc Roger Moore, álértelmiségi Pierce Brosnan vagy egy tömbből faragott Daniel Craig: hogy mindegyikük lehet férfiidol, abban nem nagyon volt vita. A kifutókon is a fent említett típusok másai divatikonkodtak, lettek nemzedékek példaképévé. Az Y generáció óta mindez teljességgel kétségessé vált…
Amikor én felnőttem, a divat nagyjából szitokszó volt. A legyőzendő kapitalizmus és az azt képviselő burzsoázia mételye. A szoc nagyáruházak kínálata mellett persze ott lazított a Váci utcában egy-két kirakat, például Rotschild Klára szalonja, de ettől még az én nemzedékem az uniformizálásba született bele. Nem kilógni a sorból, ez volt a lényeg, és bizony nagyon nem is lehetett, öltözködéssel szinte biztosan nem. Hallottunk-olvastunk ugyan divatbemutatókról, de egy párizsi, milánói, római, New York-i vagy tokiói haute couture a burzsoázia utolsó kapálózásának biztos jele volt csupán.
Aztán persze szépen lazult minden, már nekünk is lett Budapesten Párizsi Nagyáruházunk, vehettünk divatos farmert az Ecserin, jártunk külföldre, rájöttünk, hogy a magyar nők a világon a legszebbek – és elkezdtünk divatosan öltözködni, miközben az haute couture továbbra is csodabogár volt, kevesek szórakozása, semmiképp sem trendteremtő hagyomány.
Manapság is szívesen nézegetjük a divatbemutatók fényképeit, a gyönyörű nőket és a pofátlanul magas, jóképű, kockás hasú fiúkat, megcsodáljuk a legszebb darabokat filmfesztiválok és díjkiosztók vörös szőnyegén – irigykedünk kicsit, de elfogadjuk, megértjük. Tudjuk, hogy a luxusmárkák bejátszanak a trendteremtésbe, leszivárognak a mindennapokba, miközben megmaradnak kevesek vágytárgyának: boldogan elfogadjuk ezt a status quót. Örülünk, hogy vége az uniformnak.
Új uniformis
Örültünk. Mert egyszer csak történt valami. Azt vettük észre, hogy az utcán, körülöttünk ismét megjelentek a valamiképp uniformizált öltözékek. Előjött egy külsőségeiben egyre sajátosabban uniformizált generáció, majdnem olyan egyformán öltöznek, mint mi valaha. Csak épp ők nem kényszerből, hanem boldogan és önként vállalva, sőt ezt tekintve az igazi trendnek. A luxusbrandek többé már nem irányt mutatóak, a közösségi média veszi át a trendszabászok szerepét. Míg a nagy brandek Armanitól Guccin át Versacéig a maguk exkluzivitásával és
|
DIVAT
|
|
Már nem a luxusbrandek az irányt mutatók, a közösségi média átvette a trendszabászok szerepét.
|
elérhetetlenségével hódítottak, ez az új generáció a közösségi médiában új egyensúlyt teremt hatalom és kontroll tekintetében éppen az exkluzivitás kizárásával – fogalmazta meg az egyik legnagyobb divatház stratégiai igazgatója saját pozícióvesztésüket.
Írásunk folytatása a La femme Az 50 tehetséges magyar fiatal című különszámában olvasható!
