A 17 éves Bánki Benjámint szinte minden érdekli, amit a magyar nyelv közegében művelhet. Bátran kipróbálja magát nemcsak az íróasztal mellett, de a színpadon vagy a tévékamerák előtt is: verseket ír és szaval, irodalomról mesél, videoblogban osztja meg a gondolatait. Alkotóként és értékes alkotások népszerűsítőjeként is számtalan fórumon feltűnt már ‒ nem kis sikereket aratva. Felsorolni is nehéz díjait, elismeréseit, amelyeket versszavalóként vagy éppen költeményeivel, legújabban pedig a slam poetryben szerzett. A legtöbben talán a népszerű tehetségkutató műsorból, a Kismenőkből ismerik, de a Ki Mit Tube online videoverseny győzteseként is komoly népszerűséget szerzett, vagy különböző tehetségkutató és -gondozó programokban tűnt fel.

Két éve rendhagyó irodalomóráival járja az iskolákat, ahol saját és más kortárs költők verseivel ismerteti meg nála alig fiatalabb hallgatóit. Hogy mi Beni sikerének titka?Nyilvánvaló tehetsége mellett minden bizonnyal az a derű, nyitottság és kedvesség, amely rögtön kíváncsivá teszi nézőit, hallgatóit, legyen szó tévéműsorról, színpadi szereplésről vagy akár egy beszélgetésről.

Benjámin egyik kedvenc költője, példaképe Lackfi János, aki ugyancsak rendkívül aktív, a virtuális közösségi terekben, nyilvánosságban is otthonosan mozgó irodalmi ezermester. Harmincnál több megjelent könyvével és hasonlóan tetemes mennyiségű fordításával az egyik legtermékenyebb kortárs magyar irodalmi személyiségünk, aki dolgozott már tanárként, szerkesztőként és műsorvezetőként is. A két hasonló, kísérletező művészegyéniség egy tévéműsorban már korábban megismerkedett egymással, de a La femme 50 tehetséges fiatal programjának keretében nyílt először alkalmuk egy kimerítőbb beszélgetésre.

Lackfi János már az első találkozás után felmérte, milyen előnyökkel indul mentoráltja a pályán, illetve milyen veszélyekkel szembesülhet egy igencsak fiatal, de a média felhajtóerejének köszönhetően már sikeres szerző-előadó. „Beni nagy előnye, ami az irodalmi szakmában ritka, hogy neki már nem kell az ismertségért megküzdenie – hangsúlyozta a művészi repülőrajt előnyét a mentor. – Mi több, két pálya határán áll, lehet belőle irodalmár és tévés személyiség egyaránt, sőt akár a kettő együtt is. Az ő döntése és sok-sok munka hozza majd meg, hogy merre indul, milyen ívet fut be. A szavakhoz van tehetsége, már »csak« műveket kell kifaragnia, saját megszólalást, utat kikísérleteznie. Ez öt‒tíz években mérhető projekt, nem kispálya. Viszont ha a szövegek megszületnek, rögtön meglesz a »kihangosításuk« Beni médiaismertségének köszönhetően” – mérlegelte mentoráltja lehetőségeit Lackfi János. Nem hallgatta el ugyanakkor a „csodagyerek” státusszal járó veszélyeket sem. Sokan vannak, akik komoly ismertség és elismerés után eltűnnek, nem tudják megtartani kezdeti előnyüket. „De én bízom benne, hogy nem fog elkallódni, sikerül ülve maradnia a lovon. Mert ez bizony rodeó a javából” – utal az irodalmi karrier nehézségeire. Természetesen Beni is tisztában van a megosztott figyelem veszélyeivel, az ismertség okozta előnyökkel és hátrányokkal. „Egyensúlyban kell tartanom a különböző tevékenységeket – mondta. – Mindent, amit tudok, száz százalékon kell művelnem, ugyanakkor okosan kell beosztanom az erőmet és a figyelmemet. Igaz, hogy sok mindennel foglalkozom, de ezt mind szeretem, és ezután is szeretném művelni. A slam poetryt, a médiaszerepléseket, a versírást és a versmondást is.”

Vajon hogyan segíthet ezen a pályán a mester a tanítványnak? Beszélhetünk-e tudatosan tervezett karrierről a művészetben? A mentorprogram első lépéseként hamar körvonalazódott, mi az, amiben Beni konkrét támogatást várhat, melyek azok a területek, ahol bizonytalan vagy fejlődni szeretne. „A saját hangomat szeretném megtalálni – mesél Benjámin a terveiről. – János már régen kialakított magának egy saját stílust, ami csak rá jellemző, ami alapján hamar fel lehet őt ismerni. Azt hiszem, a slam poetryben ezt már én is elértem, de a versek terén még van hova fejlődnöm. Persze nem gondolom, hogy ez a program egy kiforrott hangú költőt faraghat belőlem, de a mentorom komoly segítséget tud nyújtani az ehhez vezető úton.”

Minden komoly cél apró feladatokon át teljesül, így közösen kellett megtalálni azokat a lépéseket, melyek Beni szakmai fejlődéséhez járulhatnak hozzá. Lackfi János az első pillanattól mentoráltja igényeit tartotta szem előtt. Ahogy ő fogalmazott: „Nem akarnék úgy segíteni, mint az udvarias kiscserkész, aki akkor is átsegíti az utcán a vakot, ha nem akar átmenni. Ezért megkérdeztem Benit, igazából mit vár tőlem. Azt mondta, az írás terén szeretne fejlődni, és jobban megismerni a kortárs irodalmat. Úgyhogy a kettőt összekötve már az első találkozónkat követően kértem tőle három stílusgyakorlatot három nagyszerű kortárs, Tolnai Ottó, Oravecz Imre és Csukás István egyes szövegei alapján.”

A személyes találkozások, a konkrét feladatok mellett János kreatívírás-tanfolyamára is meghívta mentoráltját. A Marczibányi Téri Művelődési Központban tartott foglalkozásokon Beni többedmagával próbálgathatja hangját, kísérletezhet és ismerkedhet meg hozzá hasonló ifjú tehetségekkel. Természetesen a személyes találkozások sem maradnak el, hiszen ahogy Lackfi János megfogalmazta, hatékonyabban lehet személyre szabva tanítani, útkeresésben irányt mutatni, mint nagyobb tömegben, ahol összemosódnak az arcvonások. Többek közt ehhez kíván keretet nyújtani a La femme mentorprogramja.