Kedves Lili!
Írtad, hogy jönnél valamikor Erdélybe, küldjek néhány sort, ötleteket, merre indulj. Kérdezted, én mit szeretek benne. Sok mindent, de azt hiszem, leginkább az embereket és azt, hogy itt még vannak érintetlen erdők, végtelen vadvirágos rétek, nincs minden felszántva, megművelve, telepítve. A zabolátlanságát és kiszámíthatatlanságát nagyon. De ezzel úgyis találkozol majd, akármerre indulsz, ehhez nem kell iránytű, csak egy jó adag kíváncsiság.

Merre indulj?

Szeretnél augusztusi éjszaka hegyi tóban úszkálva csillaghullást nézni? Kicsit giccses, tudom, de ha közben a tóparton anyamedve guberál bocsával a turisták piknikkosarainak maradékaiból, akkor már nem annyira. Vagy szeretnél egy helyben állva kétszer napfelkeltét nézni? Kétszáz éves vízimalom kerekéről lezuhanó vízsugárban zuhanyozni? Fakerekes ökörfogatot lestoppolni? Városnyi, megrozsdásodott traktorgyárban bolyongani?

De kezdem az elején, kolozsvári lány mivel mással, mint a kincses várossal, ahol manapság több mint százezer egyetemista nyüzsög a középkori belvárosban. Ahol Fadrusz híres Mátyás szobra körül legalább akkora bulik vannak, mint politikai viharok a helyi és a magyar sajtóban. Ahol a Farkas utcai templom középkori festett címerei Erdély történetéről mesélnek családnevekben, előtte a prágai Szent György öli azt a bizonyos Sárkányt, igaz, csak kópiában, és Mátyás király szülőháza mellett a sarkon befordulva hangulatos teraszokon fűzik műegyetemisták a színinövendékeket, sikerélmény esetén megcsónakáztatva őket a Sétatéri tavon. S később talán andalognak is... Szőkékkel csakis a Szamos-parton, drámaibb barnákkal - főként történelem és magyar irodalom szakosokkal - a Házsongárdi temetőben - így lenne szép.


A városi nyüzsgésben kifáradva irány Torockó és a Székelykő. A falu központjában pár éve még a közkútnál sulykolóval mostak az asszonyok. Az egykor vasbányászok nagykapus, módos portái ma már többnyire turistákat fogadnak - a falu és a Székelykő nyaranta dupla napfelkeltéjének vonzerején a döcögős utak sem rontanak.
Ha már útviszonyok, a hullámzó talán pontos leírás átvitt értelemben is. Ugyanakkor Európa ugyan egyik legrövidebb, és talán legszebb fekvésű autópálya-szakasza kerüli ki Kolozsvárt, sietőseknek is megmutatva a Tordai hasadékot. A pályára Gyalunál lehet felhajtani, ahol a fák mögött romosan rejtőzködik a hányatott sorsú Barcsay-Bánffy kastély, vállalkozó kedvűek besettenkedhetnek a parkon át.

Bonchidától Hencidáig

A környék nem teljes a kalotaszegi falvak említése nélkül, Mérán például vasárnap és ünnepeken még mindig csodaszép népviseletében vonul a templomba a falu apraja-nagyja, s onnan a bonchidai Bánffy kastély is csak egy nagyobb kőhajítás, jóval kisebb, mint Bonchidától Hencidáig a távolság (ha Debrecen fele utazik az ember, Hencida mellett is elgurul még Magyarországon, és így a mesék kedvenc szófordulata is dimenziót kap).

Akár odafele, akár visszafele Székelyföld felé érdemes útba ejteni a Szászföldet is. A volt európai kulturális főváros, Nagyszeben tágas tereivel, szépen renovált központjával csalogat, Segesvár a fellegvár zegzugos utcáival, javíthatatlan romantikusoknak és turista ínyenceknek Medgyes ajánlható, bájjal és kellemmel veszi tudomásul az idők változását. Útközben pedig - jó térképpel felszerelkezve - megéri kalandozni a szász vidék falvai között. Az ember esetleg beleszalad Viskriben az angol trónörökös házikójába, vagy Kundon egész Románia szerintem legjobb éttermébe, ahol titokban valószínűleg Michelin csillagra hajtanak, de ha nem is, a szarvasgombás rizottó mesés. Legrosszabb esetben még a legeltévedtebb és semmit meg nem találó turista is rácsodálkozhat egy-két mesebeli házikóra (egyik-másik hagyományos, néhány valóban tündértarka színekre pingálva), patakban hancúrozó gyerekekre és néhány több száz éves erődtemplomra. Arrafelé szénégetőket is lehet még látni, például a Segesvár melletti Keresden, a Bethlen kastélyhoz vezető szelíd völgyeken kanyargó út mentén.
Székelyföldön szinte zavarba jön az ember, hogy merrefelé is induljon. A madarasi Hargitát megmászni vagy a Gyergyói medencében barangolni? Esetleg Csíkba? Vagy Háromszékre ásványvíz túrára?