Aubrey Fine klinikai pszichológus professzor szerint az állatok orvosi alkalmazása régi múltra tekint vissza. Az emberek már a korai vadászó, gyűjtögető társadalmakban is hittek az állatok, illetve szellemük természetfeletti erejében. Az első dokumentált terápiára a 18. században került sor az angliai York Retreat intézetben, ahol az elmebetegek szabadon mozoghattak állatok között. Ezt a szocializáció egy hatékony eszközének tekintették. 1860-ban az angliai Bethlem Hospitalban ugyanezt a módszert követték, háziállatokat engedtek be a kórterembe. Megfigyelték, hogy az állatok hatására az emberek hangulata jelentősen megváltozott. A témával először dr. Boris Levinson foglalkozott komolyabban, amikor észrevette, hogy a nehezen kezelhető gyerekek állapota és viselkedése komoly javulást mutat kutyák közelében.
A kutatók tehát rájöttek, hogy a kis kedvencek nem csupán boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá, de egészségesebbé is tehetnek minket. Tanulmányok bebizonyították, hogy a kutyatartás csökkentheti a vérnyomást, emellett az állatokkal folytatott interakció a gyógyulást elősegítő oxytocin hormont szabadít fel a szervezetben. Az állatterápia fájdalomcsökkentő képességét is hamar felfedezték. Egy kutatásban kiderült, hogy azoknak, akiknél műtét után állatterápiát alkalmaztak, fele annyi fájdalomcsillapítóra volt szükség, mint akiknél nem. Az állatok a kémiai változásokat is megérzik szervezetünkben, ezért egyre több állatot képeznek ki gazdájuk egészségének megfigyelésére. Vizsgálatok szerint a cukorbetegekkel élő állatok egyharmadának viselkedése komolyan megváltozik, ha gazdájuknak jelentősen csökken vagy nő a vércukorszintje. Az Integrative Cancer Therapies című folyóiratban megjelent kutatás szerint pedig megfelelő képzés után a kutya bizonyos rákos megbetegedéseket is képes lehet felismerni. Ezen felismerések hatására manapság mind gyakrabban alkalmazzák a nagy népszerűségnek örvendő állatterápiás módszereket korházakban, iskolákban, börtönökben és pszichiátriai intézetekben.
Hogyan működik?
Patricia LaMana szociális munkás szerint az állatterápia több az állatsimogatásnál. Fontos, hogy célirányos és amennyire lehetséges, egyénre szabott legyen, emellett pedig egészségügyi szakember irányítsa. Bár a módszert csak nemrég kezdték el dokumentálni az orvosi szakirodalomban, a területen dolgozó szakértők kutatásaik leírásakor olyan szavakat használnak, mint „varázslatos” vagy „úttörő”.
Ann Howie terapeuta számos alkalommal tapasztalta, hogy az állati jelenlét nagyban megkönnyítheti a traumatizált gyerekek kezelését. „Gyakran arra kérjük a gyerekeket, hogy mondják el a kezelésen jelen lévő kutyának, mi történt velük. Ilyenkor a kicsik olyan dolgokat is elmondanak az állatnak, amit egy felnőttnek soha. Ez egyfajta híd a gyermekhez a terapeuta számára, aki a beszélgetés során természetesen mindvégig ott van a szobában” – mondja Howie.
Az állatterápia természetesen nem korlátozódik az egyéni kezelésekre. Gyakran alkalmazzák csoportos foglalkozásokon korházakban vagy más intézményekben. Jenny Hamilton több mint egy évtizede látogat korházakat golden retriever kutyájával. A terapeuta csoportos foglalkozásain a kutya szabadon mozoghat a betegek között a teremben. Hamilton szerint Poppy nyugtató hatással van az emberekre, segítségével a betegek stressz-szintje láthatóan csökken, és sokkal kiegyensúlyozottabbá, felszabadultabbá válnak.
Az összes nagyszerű eredmény ellenére azonban ennek a módszenek is megvannak a korlátai. „A kezelés nem mindenkinél működik, hiszen sokan küzdenek valamilyen allergiával vagy fóbiával, és egyesek egyszerűen nem reagálnak az állatokkal végzet terápiára” – mondja Howie. Természetesen a kérdéshez az is hozzátartozik, hogy nem minden állat alkalmas a gyógyító szerepre. „Az állatok szigorú orvosi vizsgálaton esnek át, majd alapvető képességeket sajátítanak el. Ezután tesztelik a reakciójukat bizonyos helyzetekre, tömegre, illatra, vagy éppen hangokra. A megfelelő terápiás állatnak nem csupán tűrnie, de élveznie is kell a más állatok számára kényelmetlen szituációkat. Emellett tulajdonosuknak ismerniük kell az állat határait.” Nem szabad a kutyának vagy bármely a programban részt vevő állatnak fájdalmat, szenvedést okozni. Amennyiben a fáradtság vagy stressz jelei látszanak rajta, szünetet kel tartani.
A leggyakrabban alkalmazott terápiás állatok közé tartozik a kutya, a ló, a macska, a hal, illetve a hörcsög. De nagy népszerűségnek örvend manapság a delfinterápia is. A delfinterápia segítségével számos betegség és állapot kezelhető. Gyakorta alkalmazzák az autizmus, magatartás- és kommunikációs zavarok, depresszió, poszttraumás állapotok kezelésére, valamint halmozottan sérült gyermekeknél is. A módszer sikere betudható a delfinek érdeklődésének, szociális érzékenységének, játékosságának, elfogadó jelenlétük megérinti az embereket. Emellett rájöttek, hogy az általuk kiadott hangok pozitív hatást gyakorolnak az ember idegrendszerére és immunrendszerére.
Oscar Chambers terapeuta szerint az állatterápia sikerének hátterében az áll, hogy ezek az élőlények olyan szeretetet és odaadást mutatnak az ember iránt, amelyet máshonnan sokan nem kapnak meg, és ezt a legtöbben, gyermekek vagy felnőttek egyaránt nagyra értékelik.
