A hazugság és a megtévesztés gyökereit egészen az állat-, sőt a növényvilágig lehet visszavezetni. Egyes egyedek például álcázzák magukat a túlélés érdekében, míg mások utánzással védik ki a ragadozók támadását. Az embereknél már gyermekkorban kialakul a hazugságra való hajlam. Gyerekkorban ez még a büntetés elkerülésének vagy a megfelelésnek a vágyából fakad, míg felnőttkorban a hazugság mögött legtöbbször a félelem és a menekülés szándéka áll. Félelem az elvárásoktól, attól, hogy csalódást okozunk. Kutatásai során Bella DePaulo pszichológus megállapította, hogy az emberek ötből legalább egy interakciójukban hazudnak; Pamela Meyer, a nemzetközileg is elismert hazugságszakértő szerint 10-től akár 200 alkalommal is hazudhatunk naponta. Ez érdekes kérdést vet fel: vajon mennyire őszinte az a világ, amelyben élünk?
Egyre inkább úgy tűnik, hogy olyan kultúrában élünk, amelyben a hazugság sokszor nemcsak kényelmes, de egyenesen kívánatos is. Egy friss tanulmány szerint azonban a hazugság megbetegít, és azok, akik sokat füllentenek, kevésbé egészségesek, mint azok, akik mértékletesek a hazugságban. A Notre Dame Egyetem kutatói 110 embert vizsgáltak 10 héten keresztül. A csoport egyik felét arra kérték, próbáljanak minél többször igazat mondani, míg a másik felét hazugságra biztatták. Később mindekét csoportot poligráfos vizsgálatnak vetették alá, hogy megállapítsák, hányszor állítottak valótlant a vizsgálatot megelőző héten. Azok, akik képesek voltak jelentősen csökkenteni füllentéseik számát, kevesebb mentális és fizikai panasztól szenvedtek, mint azok, akik nem.
De vajon mi lehet ennek az oka? Természetesen számos magyarázat létezik. Az egyik az, hogy a hazugság rendkívül sok munkát igényel, hiszen át kell gondolnunk minden apró részletet annak érdekében, hogy ne derüljön ki az igazság. A másik, hogy kifejezetten stresszes tevékenységről van szó. És ez különösen igaz akkor, ha a hazugság kiderül, ami szégyenhez és egyéb kellemetlenségekhez vezethet. Ám még ha nem derül is fény az igazságra, a hazugságok értelmetlenné, felszínessé tehetik munkatársi, baráti, családi kapcsolatainkat. Szakértők szerint a füllentéssel járó bűntudat már önmagában is mérgező lehet, különösen az olyan szélsőséges esetekben, amikor valamilyen oknál fogva folyamatosan hazugságban élünk.
Talán a legerősebb érvet az őszinteség mellett a francia filozófus, Jean-Paul Sartre fogalmazta meg a „rosszhiszeműség” kifejezéssel. (A kifejezést Sartre sajátos értelemben, önámításként használja). Azok, akik hazudnak, valójában megtévesztenek másokat, de egyúttal önmagukat is megtévesztik, ugyanis a saját valóságukról alkotott képet is eltorzítják. Emiatt minél többször ferdítik el az igazságot, annál torzabb valóságot kapnak. A füllentések egyre távolabb sodorják az embert a valóságtól, aki egy idő után képtelen tisztán látni cselekedeteit és azt, hogy mindez hogyan befolyásol másokat. Ebben az értelemben az őszinteség azt jelenti, hogy elkerüljük az illúziókat, helyette pedig megpróbálunk annyira a valóságban élni, amennyire csak lehetséges.
Az érem másik oldala
Egyes szakértők szerint mindezek ellenére a hazugság az egyik legfontosabb szociális képességünk, és feltétlenül szükséges a jó kapcsolatokhoz. A pszichológusok állítják, hogy a füllentés elengedhetetlen a társadalom megfelelő működéséhez. Jó példa erre az Asperger-szindrómával élő betegek esete, akik nem látják értelmét a hazugságnak, és sokszor képtelenek is rá. „Az ilyen betegeknél általában hiányzik néhány létfontosságú szociális képesség, és az egyik legnagyobb problémájuk, hogy fájdalmasan őszinték. Emiatt pedig nagyon nehezen boldogulnak a társas életben” – mondja Marcel Falkiewicz pszichológus.
Tudósok azt állítják, hogy a nők könnyebben hazudnak, mint a férfiak. „Ez azzal magyarázható, hogy a nők gyakran jobb szociális és verbális képességekkel rendelkeznek, és egy olyan szituációban, amelyben hazudni kell, jobban kezelik a helyzetet. Gyorsabban és hatékonyabban gyártanak hazugságot, amely így hitelesebb és vonzóbb lesz a címzett számára” – állítja Falkiewicz. Ugyanakkor különbséget láthatunk a két nem között a szándékokat illetően is. A nők gyakrabban füllentenek azért, hogy megőrizzék a jó viszonyt, míg a férfiak inkább azért hazudnak, hogy jobb színben tüntessék fel magukat.
De vajon milyen jelekből következtethetünk a hazugságra? Szeretjük azt hinni, hogy kitaláljuk mások gondolatait és érzéseit, anélkül, hogy akár egy szót is szólnunk kéne. Azt gondoljuk, hogy az árulkodó szem, amely ablakot nyit a lélekre, a testtartás, az enyhén lefelé görbülő ajak, vagy a hangszín többet mond minden szónál. A probléma csupán az, hogy a legtöbbször jóval kevesebb rejtőzik e gesztusok mögött, mint elképzeljük.
De nem csupán a hétköznapi emberek szeretnének hinni a testbeszéd hatalmában. A New York Times egy korábbi cikkében arról számolt be, hogy az USA Közlekedésbiztonsági Hivatala mintegy egymilliárd dollárt költött a repülőtéri személyzet kiképzésére, azzal a céllal, hogy pusztán a nonverbális viselkedésből kiszúrják a terroristákat. Természetesen vannak jelek, amelyek hazugságra utalnak, ám ezek nem mindig megbízhatók, és sokkal összetettebbek, mint gondolnánk.
Sokan úgy gondolják, hogy azok, akik hazudnak, ide-oda mocorognak, mert kényelmetlennek érzik a szituációt. Valójában Pamela Meyer, a nemzetközileg is elismert hazugságszakértő szerint sokan éppen hogy mozdulatlanok, mert annyira koncentrálnak a hazugságra. Tanulmányok szerint ez jóval inkább személyiség kérdése, az extrovertáltak ugyanis más jeleket küldenek, mint az introvertáltak.
A hazugság mögött megbújó okok is sokfélék lehetnek. Olykor a hírnevünket próbáljuk menteni, máskor el szeretnénk hárítani magunkról a felelősséget, de olyan is előfordul, hogy a cél a konfrontáció elkerülése, esetleg a bizalom elnyerése. A hazugság tehát nem mindig bántó, és a célja sem mindig a megtévesztés: valójában gyakran pontosan ez az, ami megmenthet egy kapcsolatot, vagy egy kis boldogságot csempészhet az életünkbe.
