"A bruncholás hazánkban is egyre elterjedtebb. Miben rejlik a titka?"

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

A bruncholás művészete

A bruncholás hazánkban is egyre elterjedtebb. Miben rejlik a titka?

Brunch. Késői reggeli, vagy korai ebéd? Valójában egyik sem, hiszen a brunch önálló gasztronómiai entitássá nőtte ki magát az elmúlt másfél évszázadban. Az angol eredetű brunch elnevezés a „reggeli” (breakfast), illetve az „ebéd” (lunch) kifejezések ötvözéséből jött létre és egy olyan köztes étkezést takar, amelyre nagyjából délelőtt 11 és délután 1 óra között kerítünk sort. A brunch nem egyenlő a tízóraival sem, hiszen két teljesen különböző étkezési formáról van szó. Míg a tízóraira hamarjában bekapott néhány falat lényege az ebédidőig való túlélés, addig a brunch hosszan elnyúló, kényelmes, társasági étkezés, igazi ínyencfalatokkal tarkítva – a szociális érintkezés egyik legpazarabb formája.

 


„Derűs, társasági, ösztönző” – állítja a brunchról Guy Beringer. Kevesen tudják, hogy a Magyarországon is egyre népszerűbb társasági esemény a fenti angol író nevéhez köthető, aki először 1895-ben fogalmazta meg egy új típusú, köztes étkezés iránti igényét. Gondolatait elsősorban a másnaposság mostoha érzése ihlette. Beringer szerint ahelyett, hogy szervezetünket egy alkohol- és füstmámoros éjszakát követő kora reggelen nehéz, húsos ételekkel sokkolnánk, érdemes lenne kompromisszumos megoldásra törekedni, nevezetesen egy késő délelőtti-kora délutáni étkezésre, amelyen az illatosan gőzölgő tea, az omlós péksütemények, a nehezebben emészthető zsíros ételek és az édes pezsgő is harmonikusan megférnek egymás mellett. Egy ilyen kései, ráérős étkezés lehetőséget nyújt arra, hogy az éjszakai tivornyázástól megviselt szervezetünket lassan, folyamatosan keltsük ismét életre egy új nap reggelén. Beringer hozzátette, hogy a brunch egyben kitűnő alkalom arra, hogy a barátok megosszák egymással az előző éjszaka pikáns részleteit vagy a másnaposság kínzó érzését. Érdekes, hogy Amerikában a brunchkultúra csupán évtizedekkel később, az 1930-as években honosodott meg, a kollektív emlékezetben sokszor mégis amerikai eredetű szokásként tartjuk számon. Kezdeti népszerűségét minden bizonnyal annak köszönheti, hogy a második világháború idején háttérbe szorult a vasárnapi templomlátogatás, és az embereknek szükségük volt egy újfajta társasági eseményre, ahol megvitathatták a legújabb pletykákat és az élet nagy eseményeit.


A bruncholás egyébként hazánkban is egyre közkedveltebb. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy elegáns szállodák és éttermek hétvégeken előszeretettel rendeznek „Sunday brunchot” – egy megadott összegért cserébe annyi finomságot fogyaszthatunk, amennyi jólesik. Aláfestésként pedig festői környezetben, némi lounge zenében és egy ráérős, békebeli vasárnap délelőttben részesülhetünk. Érdemes egyébként megemlíteni, hogy Amerikában még a The Metropolitan Museum of Art bisztrója is tud külön brunchmenüvel szolgálni, nem is akármilyennel. A „brunchéletérzés” megteremtéséhez nem kell feltétlenül súlyos pénzösszegeket elköltenünk egy exkluzív étteremben, az otthonunk, esetleg egy szép park is tökéletesen alkalmas a fejedelmi „terülj-terülj asztalkám” elővarázsolására. De mitől lesz igazán autentikus egy hétvégi brunch?


Stílusosan tálalva

 
Míg a vasárnap reggeli meghittségben elköltött rántottához, esetleg palacsintához remekül passzol a kockás pizsama és a kócos haj, a brunchnak igenis meg kell adni a módját. Hölgyeknek virágmintás ruha, gyöngysor, frissen ondolált haj, férfiaknak vasalt ing és borotvált arc a minimum. És ahogyan saját magunk „tálalására” is kiemelt gondot fordítunk, az étkezőasztalt és az egész otthonunkat is illik kifogástalan díszbe öltöztetni. A makulátlanul fehér abrosz, az elegáns kávéskészlet, a friss, esetleg néhány személyre szóló üdvözlőkártya sokat tesz hozzá az összképhez. Az otthonunk vendégek számára is látható részei legyenek tiszták és rendezettek, különös tekintettel a fürdőszobára. És ha végképp ki akarunk tenni magunkért, vendégeinket meglephetjük néhány monogrammal ellátott kéztörlővel, esetleg szalvétával.


Fenséges falatok

 
A brunch sok esetben svédasztalos formában zajlik, így az étkezés és a társalgás is teljesen kötetlen és fesztelen maradhat. A menü sokféle lehet, érdemes reggelire és ebédre is alkalmas fogásokat felvonultatni. A gyümölcsök, péksütemények, omlettek, müzlik mellé célszerű néhány kuriózummal, különleges pástétommal, rendhagyó salátával, esetleg egy ritka húsétellel előrukkolni, de egy finom levessel sem nagyon lőhetünk mellé. Bár a brunchprotokoll nem ír elő komoly megkötéseket az ételeket illetően, az itallapon szerepel néhány klasszikus, amelyek szervesen hozzátartoznak egy igazi nosztalgikus hangulatú brunchhoz. A kávé mellett a fűszeres Bloody Mary, illetve a pezsgő Bellini és Mimosa elnevezésű koktélok minden valamirevaló brunchasztalon képviseltetik magukat.

Persze a legfényűzőbb tálalás és a legpompásabb ételek mit sem érnek, ha a hangulat nem az igazi. A külsőségek fontosak ugyan, a brunch célja végső soron mégiscsak az, hogy szeretteinkkel, barátainkkal minőségi időt töltsünk el. Szóval ne görcsöljünk a részleteken, csak dőljünk hátra, és adjuk át magunkat egy igazi lassú, kellemes, finom ízekkel megspékelt vasárnap délelőttnek.

Hernádi-Bozi Eszter Hernádi-Bozi Eszter cikke 2015. július
címkék:
Táplálkozás
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.