Tüzes, afrobrazil ritmusok, nyelvtörő szavak, misztikus mágiák. Ez mind Brazília. Mindenkit magával sodor, elbűvöl, táncra perdít, megrészegít. Mit szerettem Brazíliában? Mindenekelőtt a brazilokat. Kedvesek, közvetlenek. Ritkán jönnek ki a sodrukból, akkor viszont nagyon. A focimeccseken mindig elszabadulnak az indulatok, de hát ez érthető a foci hazájában.
RONALD DE CARVALHO: BRAZÍLIA
|
„A tiszta napfény e perceiben, míg meg sem lebben a pálmák lombja, míg simán ragyognak a kavicsok, s fények, szikrák, csillámok tündökölnek, hallom Brazília hatalmas énekét.”
|
Azon soha nincs vita, hogy ki a brazil, és ki az etnikum. Fölöttébb furcsán venné ki magát, ha lenne, hiszen színtiszta brazil nincs, csak betelepített afrikai, bevándorló fehér, egyre kevesebb őshonos indián, valamint e népek keverékei. Indiánba oltott portugálok (meszticek), feketével kevert fehérek (mulattok), továbbá ázsiaiak, hinduk, arabok. Faji megkülönböztetés gyakorlatilag nem létezik, csak vagyoni. „A pénz fehérít” – közölte vigyorogva egy szénfekete riói bártulajdonos; neki sikerült az, ami keveseknek: kitörni a szegények zárt világából a gazdagok szintén zárt világába. Ami a kettő között van, az mindenkié. A templom és a tengerpart. Ingyenes a világ leghíresebb strandja is, a Copacabana, ahol együtt süttetheti hasát a multi a csőlakóval.
![](http://www.lafemme.hu/uploaded_images/brazil56.jpg)
Isten akarata
BRAZÍLIA
|
A tengerpart mindenkié. Ingyenes a világ leghíresebb strandja, a Copacabana is.
|
Változatos a klímája is, ami nem meglepő: Brazília Dél-Amerika legnagyobb állama. Ha az egyik részében esik is, a másikban derült az ég. Aggodalomra semmi ok: bármely évszakban odautazhatunk, mindig meleg van. Amikor nálunk beköszönt a tél, ott akkor kezdődik a nyár − forrósággal, sok csapadékkal. Ha süt a nap, akkor nagyon süt, ha esik, akkor nagyon esik. Valósággal ömlik egy-két napig. Életem legnagyobb felhőszakadását Rióban fogtam ki, először dühített, később élveztem. Olyan volt, mint egy égboltnyi zuhany, amelyből megállás nélkül zuhog a meleg víz, hömpölyög a járdákon, ronggyá áztat ruhát, frizurát.
Elkeseredetten szambázom a tócsák között, végül bemenekülök egy fedett teraszra kávézni, és észreveszem, hogy mindenki engem figyel mély együttérzéssel. Cinkosan összenevetünk a szintén csuromvizes brazilokkal, és máris elszáll a rosszkedvem. Miután kézzel-lábbal kiderítjük, miféle nációhoz tartozom, boldogan hajtogatják Puskás nevét, és egyszer csak eláll az eső. Kisüt a nap, és szivárványból fon koszorút a város fölé magasodó Corcovado köré. Újdonsült ismerőseim felmutatnak a karját széttáró, óriási Krisztus-szoborra, és azt mondják: „Se Deus quiser!” Minden Isten akarata szerint van. Jó és rossz, napfény és eső.
![](http://www.lafemme.hu/uploaded_images/rio_de_janeiro_jesus_statue.jpg)
A strand egész évben élvezhető, főként Rióban, ahol a trópusi klímának jószerivel csak forró és forróbb fokozatai léteznek. A cariocák – így nevezik magukat a fővárosiak – imádják Rio de Janeirót és minden okuk megvan rá. Lélegzetelállító a látképe. Kup alakú hegyei meredeken törnek a magasba az esőzéstől vadul burjánzó őserdőből, a Fuanabara-öböl vizéből emelkedik ki a Cukorsüveg. A pazar látvány feledteti a gondokat, a Copacabana a szegényes hajlékot, amiben laknak. A tengerparti strand a közösségi élet színtere, és az egyenlőség jelképe. Itt nem a ruha teszi az embert. Egy szál tangában nincs különbség a formás hátsók között…
Az élet ünnepe
Kevés hely van a világon, ahol a nők ilyen zavartalanul közszemlére teszik majdnem pucér testüket, mint a braziloknál. Ott ez természetes: olyan erős a testkultusz, hogy egyre többen plasztikáztatják a mellüket és a feneküket, olykor anyák a lányaikkal együtt. Nagy népszerűségnek örvendenek a BumBum fenékszépségversenyek, ahol több száz jelentkezőből választják ki azt a tizenötöt, aki bejuthat a döntőbe. A győztes jutalma több mint húszezer dollár. Mivel a favellában, a bádogvárosban élőknek egyebük sincs a formás popsijuknál, egyetlen alkalmat sem szalasztanak el, hogy felhívják magukra a figyelmet.
![](http://www.lafemme.hu/uploaded_images/rio_carnival_brazil.jpg)
Erre a legnagyobb esély a karnevál, amely a szuperlatívuszok látványossága, a szépség ünnepe, az ötletek kavalkádja. Sokak szerint nem más, mint a szegények show-műsora a gazdagok számára. Nyilván így is van. Engem mégis az fogott meg, ami a strandon: a kirobbanó életöröm. A szépség ünnepe, a szamba mindenkit magával ragadó ritmusa, a káprázatos jelmezek – sokan egy éven át spórolnak, hogy megvehessék. Sehol sem tudnak úgy mulatni, mint itt, a földkerekség legnagyobb show-ján, a brazilok hatalmas buliján.
Varázslók és varázslatok
Brazíliában majd mindenki katolikus, méghozzá hívő, és majd mindenki fétisimádó. Ebben még a katolikus egyház sem talál semmi kivetni valót. Megelégednek azzal, hogy híveik
SÖTÉT ERŐK
|
A mágia sehol sem olyan népszerű és magától értetődően természetes, mint Dél- Amerikában.
|
vasárnap eljárnak a misékre, és szemet hunynak a fölött, hogy minden ünnepen áldoznak a saját isteneiknek. Az utcasarkokon gyertyákat gyújtanak, mellé teszik az ajándékokat: pezsgőt, pálinkát, ételt, virágot.
Tűz a nap, zuhog az eső, az erdő állandón ugrásra kész, hogy visszaszerezze azt, amit az ember elvett tőle. A hegyek ontják a drágaköveket, mégis annyi itt a szegény, mint égen a csillag. A forró éjszakákon megperdülnek a dobok: transzba esett varázslók hívják segítségül indián vagy afrikai őseik isteneit… A mágia sehol sem olyan népszerű és magától értetődően természetes, mint Dél- Amerikában, ahol a lakosság jelentős része szegény és tudatlan.
Bármerre jártam, mindenütt belebotlottam egy-egy varázslóba, aki némi ellenszolgáltatás fejében hajlandó volt elriasztani mellőlem az ártó szellemeket. Ennek enyhébb változata a babona. Termetes, afrobrazil asszonyok talpig fehérben, turbánnal a fejükön varázserejű kütyüket árulnak, szerencsehozó szalagot kötnek a turisták csuklójára. Az enyémre is kötöttek és csodák csodájára, amit kívántam, teljesült. Már bánom, hogy nem kívántam Bahiában lottófőnyereményt.
![](http://www.lafemme.hu/uploaded_images/brazil_salvador_bahia_bonfim_church.jpg)
Salvador Bahia, karneválország régi fővárosa valóságos olvasztótégelye az indián és afrobrazil rítusoknak. Gyönyörű város, Brazília lelke. Színesre festett régi házak, pálmalevéllel fedett kunyhók, tarka-barka modern épületek, sziklákat csapkodó hullámok, lábnyomokkal teli focipályák. A dimbes-dombos utcákon olvadt aranyként csorog végig a napfény, a félhomályos templomokban afro-karib ritmusban szárnyal az ének. Misére hívogatnak a harangok, varázslásra a dobok. A sokféle szekta híveit egyesíti a mindható katolicizmus hitbuzgósága. Miközben országszerte tapasztalható a candomblé – vagy macumba – újjáéledése. Híveik Jézus Krisztussal azonosítják Oxalát, a jó halál urát, aki a mindenható Olorun fiaként uralkodik a világon. Összekeveredtek a feketék istenségei a fehérek szentjeivel, az emberek úgy érzik, legjobb megadni a tiszteletet mindegyiknek. Rióban szilveszterkor egyszerre ünneplik a Szűzanyát és a vele egyenrangú istenséget a Copacabanán. A kultikus szertartás elmaradhatatlan kísérője a szállodák tűzijátéka és a pezsgőspalackok pukkanása. Végül mindenki táncra perdül, sokan a tengerben szambáznak ruhástul…
Pau brasil
Aki manapság Porto Segurónál (annyit tesz: biztos kikötő) közelíti meg Brazília partjait, pont olyannak látja, mint 1500 tavaszán az erre tévedt portugál hajósok. A parton, a kókuszpálmák árnyékában csinos, barna bőrű nőket, majdnem meztelenül, félmeztelen férfiakat és pucér gyerekeket. De ők nyaralók, nem őslakosok. Nem messze, a bájos óvárosban vendéglők, üzletek, szórakozóhelyek. Nagyot változott a hely, amióta a fehér ember először lépett Brazília földjére. A portugálok akkor nem nagyon tudtak mit kezdeni véletlen felfedezésükkel, a pucér indiánokon kívül nem találtak egyebet. Később kalandorok, kereskedők jöttek, európai csecsebecséket cseréltek tollra és nyersbőrre. Leginkább egy vörös fafajtát kedveltek a színezőanyagáért, ezt elnevezték „pau brasil”-nak, parázsfának. Ez lett az ország névadója.
Ilyen brazilfán laktunk mi is, amikor Manausból, Amazónia fővárosából elindultunk az esőerdőkbe.
![](http://www.lafemme.hu/uploaded_images/amazonia_brazil.jpg)
Manaus olyan, mint egy gőzfürdő. Szállodánk előtt hömpölygött a Rio Negro – a fekete folyó –, itt egyesül a földkerekség legbővebb vizű folyamával, az Amazonasszal. Takaros kis motoros bárkán keltünk át a túlsó partra, onnét csónakon mentünk tovább a szállásunkra, az Ariau Jungle Towerbe. Toronyszálló az esőerdőben? Ez valami tévedés lehet. Nem volt az. Toronymagasan laktunk, fent a fák tetején, a sűrű lombok közé fészekként beépített, fából ácsolt, kerek indián kunyhókban. Hosszú, nyikorgó falépcsőn lehet feljutni és függőhidakon átjárni egymáshoz. Itt aztán minden nagyon zöld, meg öko, ahogyan azt Cousteau kapitány, a világhírű természetbúvár elképzelte. Civilizációs átkok – légkondi, műanyagok – száműzve, fürdőszoba helyett tus az erkélyen, a víz jéghideg. Mint minden rendes hotelben, itt is van luxuslakosztály: Tarzan-lak a legöregebb, leghatalmasabb parázsfa tetején, ahová létrán lehetett felmászni. Ez a Hollywoodtól átmenetileg megcsömörlött sztárok kedvenc búvóhelye, Tom Cruise, Kevin Costner többször is visszatért a szellős kéglibe.
Kávék, koktélok
A brazil kávé nálunk is fogalom, náluk viszont hosszú lére eresztett, híg lötty. Annak legalábbis, aki az erős, rövid eszpresszó kávét szokta meg. Bahiában egyik nap babkávé-bemutatót rendeztek az ötcsillagos, mesébe illő luxusszálloda halljában. Megtermett, kávébarna asszonyságok talpig fehér ruhában kavargattak valami sötét szirupot, hatalmas agyagcsöbrökben. A színe sűrű feketekávéra emlékeztetett, kértem kóstolót. Széles mosollyal teletöltöttek egy kupicát, a tetejét megszórták valamivel, és a kezembe nyomták. Belekortyoltam és majdnem elejtettem.
![](http://www.lafemme.hu/uploaded_images/harvesting_brazilian_coffee.jpg)
Nem kávé volt, hanem fekete babból krémesre főzött bableves, apró szalonnapörcökkel a tetején. Annyira ízlett, hogy nyomban felhajtottam belőle még néhány kupicával. Mint Brazíliában minden, a konyhájuk is kevert. A csirkét a portugálok hozták be, a feijoada az Afrikából behurcolt rabszolgák eledele volt. Összefőzték a babot a gazdáik által nem kedvelt húsokkal, belsőségekkel. Ma a legfinomabb húsokból készül, és nemzeti eledel: nem hiányzik a legdrágább éttermek kínálatából sem. A brazilok szeretnek enni. Náluk az étkezés majdnem olyan érzéki, mint a tánc, sok húst és halat fogyasztanak, utána kávét és édességet, a cukrászatban nagymenők. Nem takarékoskodnak a kávéval és a kakaóval, vagyis a csokival. A jeges csokoládéjuk világszám! És kihagyhatatlan a híres brazil koktél, a caipirinha.
![](http://www.lafemme.hu/uploaded_images/brazilian_caipirinha.jpg)
Brazíliában kötelező megnézni legalább egy revüt, ebben verhetetlenek, akár a fociban. A folklórműsorok is roppant látványosak, a legeldugottabb helyeken is káprázatosak. Nálunk, ha tetszik valami, tapsolunk, éljenezünk, hurrázunk. A brazilok oba obáznak. Én is így köszöntem el a parázsfa gyönyörű országától: oba, oba, Brazília!