Bár közel sem büszkélkedik annyi látványosságban Berlin, mint európai társai, számos pozitívum sorolható fel a neve mellett. A romkocsmákban, galériákban bővelkedő Berlinben különösen otthon érezhetik magukat a budapestiek. Ráadásul azt is megkaphatjuk Berlinben, amit itthon nem: hogy a milliomos is jól érzi magát az utcai forgatagban, vagy éppen betéved egy romkocsmába, és a pályája elején járó fiatal is szívesen beül egy itthon elitnek nevezett helyre. Berlin az a város, ahol egy külvárosi téglaépületben neves képzőművészeti vásárokat szerveznek, és gazdagok licitálnak a galériák kínálatára, ahol egyáltalán nem lepődünk meg, ha bankok halljában és a kisebb vállalkozások vezetőinek irodáiban neves, vagy éppen induló festők, szobrászok munkáival találkozhatunk.
Persze nem az olcsó festmények miatt megyünk elsősorban Berlinbe, amikor turistaként útvonalcélt keresünk magunknak. A Brandenburgi kapu, a kultikus Alexanderplatz a tévétoronnyal, és a Spree folyó két ága által közrefogott Múzeum-sziget mind-mind felejthetetlen élményt nyújt.
Ráadásul a berlini utcák tele vannak kulturális allúziókkal. Alfred Döblin német író Berlin Alexanderplatz című, a két világháború között játszódó regénye a börtönből szabadult bérmunkás, Biberkopf életét írja le, a regény érdekes történeteinek legfőbb színhelye pedig Berlin egyik központi tere a 368 méter magas tévétoronnyal, ahonnan kitűnő kilátás nyílik a városra. Vagy kultikus a brandenburgi kaputól induló Unter den Linden nevű sugárút, amelyről a művelt németnek nem az autós forgalom jut eszébe, hanem Walther von der Vogelweide azonos című trubadúrdala, a német kultúratörténet egyik meghatározó verse, amelyben a trubadúr szerelméhez énekel.
A klasszicista Brandenburgi kapu Berlin és egyben egész Németország jelképe. A 18. század végén épült, két oldalról hat-hat 15 méteres oszlop tartja. Az eredetileg vámfalként, illetve annak kapujaként használt építmény környéke a hidegháború idején elnéptelenedett, ugyanis a keleti és a nyugati zóna között helyezkedett el, így senki sem haladhatott át alatta. Persze ha Berlinben járunk, nem hagyhatjuk ki a berlini fal maradványait sem, melyek Európa nem is olyan régi megosztottságát jelképezik. A látványosságokból kirajzolódnak tehát egy nagy nemzet nagy tragédiái. A II. világháború végén különösen megtépázott városban hiába keresünk hangulatos kis utcákat, a bombázások a sok-sok emberélet mellett rengeteg építészeti remeket pusztítottak el.
Ha már Berlinben járunk, meg kell látogatnunk a Potsdamer Platzot, ahol magas, üvegfalu házak között sétálgathatunk, és az államigazgatás épületét, a Reichstagot, amely a turisták második kedvenc célpontja. Szintén a hidegháborúba csöppenünk vissza, ha elsétálunk a Checkpoint Charlie-hoz, amely a leghíresebb katonai ellenőrzőpont volt a vasfüggöny berlini szakaszán. A magyar szemnek az Olimpiai Stadion is különleges látványosság: az 1936. évi nyári olimpia számos versenyét rendezték meg benne. Nem hagyhatjuk ki a Múzeum-szigetet sem, bár a nagy nemzeti múzeumok mellett a kisebb galériák is igen érdekesek a városban.
Jellemzően azonban nem azok választják a startupokat, akiknek a fizetés a legfontosabb. A kötetlen munkaidő, a nemzetközi csapat és a hierarchiamentes munkakörnyezet sokakat csábít ebbe a világba. Berlin előnyei között sorolhatjuk még fel, hogy a startupok magas száma mellett számos német nagyvállalat található a városban, így a jó ötletekkel rendelkező kisebb cégek könnyebben találnak helyben szakmai befektetőtársat is.
